Ruben Fleischer kapcsán komoly kétségek merültek fel, hogy a zseniális Zombieland és a felejthető 30 perc vagy annyi se után mit tud kihozni egy komolyabb hangvételű filmből. Ráadásul műve rengeteg viszontagságon esett át, a politikai hiperkorrektség jegyében elkövetett átírás és pótforgatás miatt kis híján egy fél évet csúszott a bemutató. Eddigre pedig befutott a mozikba a Fékezhetetlen c. film, amely igencsak hasonló elemekből felépítve próbálta meg megidézni a gengszterek világát. A Gengszterosztag pedig követi a példát, amellyel csak az a baj, hogy nem hoz semmi újdonságot.

John O'Mara (Josh Brolin) szinte az utolsó becsületes eleme az igazságszolgáltatásnak, a Mickey Cohen (Sean Penn) által uralt Los Angelesben. Mivel hivatalosan sokat nem tud a rendőrség tenni a maffiavezér ellen, a rendőrfőnök (Nick Nolte) felkéri O'Marát, hogy állítson össze egy nem hivatalos osztagot, amellyel ott tesznek keresztbe Cohennek, ahol csak tudnak, természetesen nem válogatva az eszközökben. És ez egészen addig működik is, amíg a gengszterfőnök fel nem veszi a kesztyűt...

A kivitelezés szempontjából szinte tökéletesség jellemzi a filmet. Fleischer bár remekül váltott stílust, mégis hű maradt önmagához, és rendezőként egy egészen erősen stilizált, és hatásvadász megvalósítást választott, lassításokkal, epikus zenével és a valóságostól már-már elrugaszkodó pillanatokkal. És amennyiben nem azzal a szándékkal ülünk be a moziba, hogy a kilőtt golyókat és a tár méretét számolgassuk, ez kiválóan működik is. A fényképezés pedig egész egyszerűen zseniális, a kevés vágással futó, dinamikus operatőri munka rengeteget dob a látványon. A színészi játék is helyenként ezt a túlstilizáltságot erősíti, elsősorban Sean Penn alakításával, illetve Ryan Gosling Drive-szerűen pszichopata momentumaival, de egyébként nem lehet senkit kiemelni. És minden szép és jó is lenne ebben a műben, ha nem néznék meg az alapanyagát.

Ugyanis bár nem sütném rá a forgatókönyvre, hogy rossz, komoly hiányosságai vannak. Elsősorban az, hogy tematikájában, karaktereiben és történetvezetésében bár nem visszataszítóan klisészerű, de hiányzik belőle az újdonság és az eredetiség legkisebb nyoma, és minden mondat és konfliktus minimálisan, de újrahasznosítottnak érződik. És ez aztán végül mégiscsak aláássa a képi világ által megteremtett hatást.

És itt térnék vissza arra, hogy mennyi közös pontja van a Fékezhetetlennel: bár a rendezés és a színészek megállják a helyüket, alapvetően ők sem tudnak semmit tenni az ellen, hogy a forgatókönyvből hiányzik a kellő eredetiség. Ettől függetlenül számomra a Gengszterosztag szórakoztató és valamennyire emlékezetes alkotás fog maradni, de sokkal szívesebben emlékeznék egy-két jól eltalált párbeszédre, mint a fényképezésre és a vágásra.

7,5/10