Mint minden évben, idén is voltak olyan produkciók, amelyek első lángja nagyobb volt, mint a végtermékként kialakult "tűz". Ezek számomra mindig is a "gáz" jelzőt kapták, mert bár a lehetőségeik alapjában véve adottak voltak egy emészthető produkcióra, egyik film sem volt az a tipikusan nézhetőnek vagy élvezhetőnek mondható, ilyen – olyan okok miatt. Kis felsorolásomban az ebbe a kategóriába tartozó, idei filmeket taglalom, amelyek előzetes lehetőségeik (büdzsé,rendező, színészi stáb vagy alapötlet) ellenére is csak halvány gyújtólángon pislákoltak.
Az Erő krónikája tipikusan az az alkotás, ami a készítők mohósága miatt zuhant a sírgödrébe. A produkció alapjáraton egy szórakoztató kis found-footage filmecske volna, nem épp egyedi, viszont annál ígéretesebb alapötlettel. A készítők azonban nem óhajtottak megelégedni a középszerű, ám "üde" alapkoncepcióval,mindenféle filozófiai és fajfenttartási maflaságot beleerőltettek a forgatókönyvbe, ez pedig óriási erővel rázza meg a film struktúrájának alapköveit, amely végül az elképesztően banális színészi játékok miatt válik a földfelszínnel egyenlővé.
Tim Burton és Johnny Depp. Két név az utóbbi évek filmvilágából. Két név, akik korábban együtt, vagy egyenként képesek voltak egy filmet eladni pusztán a jelenlétükkel. Azonban pár éve valami megbicsaklott közös karrierjükben: a legutóbbi közös produkciójuk, az Alice csodaországban is igazán kifogásolható volt, az Éjsötét árnyék pedig a látszólag ígéretes alapötlete ellenére is csak egy felületes, magát analizálni képtelen filmmé állt össze, amely bár 3 stílusirányzatot próbál megragadni, végül egyik sem sikerül neki. Depp pedig ezután a film után rájöhet, hogy nem elég fehérre festett arccal bohóckodnia ahhoz, hogy egy üresen tátongó, stílus és mindenféle izgalom nélküli filmet elvigyen a hátán, neves szereplőtársak ide vagy oda. Az pedig talán már elkönyvelhető, hogy Tim Burton (akit korábban egyik kedvenc rendezőmnek vallottam) egyre inkább elfásul, és nem tud újat mutatni már a sajá stílusjegyei között sem.. jót tenne neki valamiféle frissítés, akár filmnyelv vagy szereplők terén.
A holló volt az a mű, amelynek minden lehetősége adott volt egy igazán szimpatikus és izgalmas thriller megszületéséhez. A filmet az a James McTeigue rendezte, aki a nagyszerűen felépített, elemien rendszerkritikus filmmel, a V mint vérbosszúval robbant be a köztudatba. És bár az amerikai rendező előzetesen kialakított hírnevét a 2009-es Nindzsagyilkos részben beárnyékolta, azért sok-sok néző örömmel várta idei művét. Azonban a Holló semmiben sem úgy teljesít, ahogy azt előzetesen gondoltuk: az ígéretes alapkoncepció valahol a 20. percben veszt az erőteljes hömpölygéséből, John Cusack bazári bohócként funkcionál, a hangulat pedig össze-vissza ugrál az élvezhető és az irritáló között. Az utolsó 15 perc pedig egyszerűen értékelhetetlen, még a viszonylag meglepőnek mondható lezárás mellett is.. Edgar Allen Poe forog a sírjában.
A Titánok haragja
A Titánok haragjára két indok miatt ültem be: a sokak által bemocskolt Titánok harca engem szórakoztatott, és a trailer számomra teljesen lenyűgözően hatott. Azt persze előzetesen is tudtam, hogy nem ettől a filmtől kell várnom majd az etikakódex felülírását, de egy mérsékelten szórakoztató, amolyan "agy eldobós" akció azért kilátásba helyezhető volt. Ezt ugyan a kezeim közé is kaptam, de olyan túlnyújtott és elcsépelt formában, amely talán még a 21. század (amúgy nem épp jeles) blockbusterei között is egyedülálló. A látvány ugyan itt is jó, a 3D pedig végre működik, a lezárás debilsége mégis gondoskodik arról, hogy keserű szájízzel hagyjuk ott a vetítőtermet.
Komolyan, mikor fog végre készülni egy normális Hófehérke film? A Hófehér és a vadásznak szinte minden eszköze meg volt rá, hogy a korábbi Disney-hercegnőt új fénybe helyezze, és egy kicsit darkos világgal újítsa meg a történetet. Azonban ennek ellenére az év egyik legunalmasabb filmje került ki a gyártószalagról, minden idők talán második legirritálóbb főhősével a tarsalyában ( a rendezővel kacérkodó Kristen Stewart által megformált címszereplőre gondolok, ha ez bárki eltt is kérdéses lett volna). Szóval igen, egy újabb érdekből elpuskázott produkció, amelyet Charlize Theron zsigeri főgonosza sem tud kirántani az alapkövekig lenyúló melaszból.
Abraham Lincoln,a Vámpírvadász
Az év egyik legnagyobb átverése volt az, amit számomra az Abraham Lincoln, a Vámpírvadász jelentett. A film ugyanis az első zöngék ellenére nem csak nem humoros, még a címszereplője is olyan baromi súlytalan, hogy akár Fekete Pákónak is nevezhetnénk. A cselekményvezetés meg irritálóan belemagyarázós, a korábbi, Egyesült Államok történelmében megjelenő mérföldköveket próbálja meg "vámpírisztikus" gúnyába öltöztetni, amely ugyan alapjában véve jó ötlet, nem biztos hogy Timur Bekmambetov a megfelelő ember a megvalósítására.
A Lopott szavak volt az a film, amelytől előzetesen tényleg semmit nem vártam, ugyanis bármiféle promoanyag nélkül ültem be rá megnézni. Mint utólag kiderült, ez volt életem legrosszabb döntéseinek egyike, ugyanis a film nem csak baromi unalmas, a lezárásnál tényleg nem értettem, hogy most akkor mi a fene van. És (bár tévedhetek) szerintem ezt még a rendezők sem tudták eldönteni; olyan katartikus finálét akartak, hogy a végén pont ez öli meg a mű érthetőségét, pedig az alapkoncepció pofon egyszerű. Ezen a lezáráson pedig az sem segít, hogy a készítők három megálmodott szálából gyakorlatilag egyik sem zárul le, és bár a színészi stáb nevek alapján nem rossz, teljesítményük azért igencsak kifogásolható.
Joggal kérdezhetitek, hogy mit vártam egy olyan filmtől, aminek az előzményei nem hogy nem jöttek be, még szerintem brutálisan szarok is voltak. A válaszom erre egyszerű: az "új" Underworld trailere egy meglehetősen más megközelítést próbált szemléltetni, amelyben a vámpírok ellenfelei ezúttal nem a vérfarkasok, hanem az emberek. Ennek ellenére csak az első nagyjából 15 percben ez a valódi koncepció, ezután ugyan az a szájbarágós marhaság folytatódik, amelynek már az elődök is elvetették a magvait. Azt meg már meg sem említem, hogy a készítők már célszerűen Kate Beckinsale testére fókuszálnak, amely bár biztos elolvaszt 1-2 férfi szívet, összességében ne erre támaszkodjon már egy film.
Paranormal Activity 4
Nagyon remélem a Paranormal Activity 4 felvonása most már tényleg annyira veszteséges lesz (sajna nem így tűnik), hogy az dugába dönti végre ezt az ál-dokumentarista zagyvaságot, amelynek "misztikuma" az utóbbi évek filmvásznait is körbelengte. Cseresznyemagként kaptuk ezeket a rossznál-rosszabb marhaságokat, amelyek ha összegyűlnének, komoly főhajtást vihetnének véghez a Paranormal Activity 4 része előtt. Ugyanis ez a film nem csak hogy nézhetetlen, még a baromi irritáló szereplőivel is ócska mód játszadozik, a történetben nem hogy feszültség nincs, a racionalitás halvány szikráját is beterítette az idiotizmus minden nemű kiaknázásából leledző undorító képződmény. Mondhatnám hogy sajnálom ezt a stílusréteget amely kitermelte például a Cloverfieldet és a Rec-et is, azonban nem teszem. Mindenféle előzetes piszmogás ellenére is, ez egy olyan műfaj, amiben bár nagyon vártam, nem tudok már újat kapni.
Kaptár - Megtorlás
És akkor a gáz filmek leggázabbika, a dilettantizmus fellegvára, amely gyakorlatilag saját farkába harapó kígyóként vergődik a vásznon, és az előzetes elvárásommal ellentétben még a minimális szórakoztatásra sem képes. Komolyan nem értem, hogy Paul W.S. Anderson mi a csudát élvez azon, hogy elviselhetetlenebbnél-elviselhetetlenebb (az év filmes nyelvtörője) produkciókkal okádja tele a mozikat, már a Kaptár filmek 3. felvonása óta. Ami a legszomorúbb ebben, hogy van ennek az egész marhaságnak egy kialakult rajongótábora, amely ha még Tinky Winky lenne Milla Jovovich mellett a főszereplő, akkor is csorgó nyállal figyelné a produkciót. Pedig ez a Megtorlás már tényleg egy nagy darab semmi, amely nem hogy egy minimális logikát nem tud kicsikarni magából, de olyan infantilis baromságokba mélyül, mint a hatszázötvenhatodik mutálódott vírus, meg tudomisén' milyen cégvezetők. Itt már a látvány sem olyan, mint kellene, ez talán a teljes KO. a produkció szempontjából. Azt pedig már meg sem merem említeni, hogy a látványos büdzsé ellenére az egész olyan gagyifaktoron pörög, hogy (az előzetes trailerek meg ilyen-olyan beharangozó dolgokkal ellentétben) egy-két jelenet koreográfiáját talán még a Xénából is kivágtak volna. Így kell dollármilliókat elkölteni a hangzatos semmire.