Zlatan Ibrahimovic a modern kor egyik legjobb futballistája. Ezt alighanem még a nem kevés utálója is elismeri. A forrófejű játékos sajátos stílusával, temérdek mennyiségű góljával, akrobatikus mozdulatával és már-már paródiába hajló önimádatával tudott kitűnni a tömegből. Pár évvel ezelőtt megjelent a játékos önéletrajzi könyve, most pedig itt volt az ideje egy biográfiai ihletésű játékfilmnek is, amely leginkább a sztárság előtt álló Ibrahimovicra fókuszál.

Zlatan horvát-bosnyák bevándorlóként próbál boldogulni Svédországban a családjával. Az eleven kisfiú mindene a foci, nyugodtan mondhatjuk, hogy más nem is érdekli őt a labdán kívül. A tehetsége is megvan hozzá, mentálisan azonban akadnak problémái, amelyek könnyen az álmai útjába állhatnak, miszerint egyszer profi játékos lehessen.

Az alapfelvetés túl sok újdonságot nem tartogat. Tipikus sportfilmes felállás: adott egy nagy tehetséggel megáldott fiatal, aki ilyen-olyan okokból kifolyólag nem tudja elérni a benne rejlő maximális potenciált. Persze hiba volna felróni a filmnek a sablonos építkezést, elvégre mégis csak egy önéletrajzi ihletésű daraból van szó. A Nevem Zlatan azonban mindezek ellenére is működik, képes empátiát és figyelmet kelteni a nézőben. Nyilván a sport iránt érdeklődők előnyben vannak, hiszen elsősorban ez a film azoknak szól, akik otthonosan mozognak a foci világában, és szeretnék kicsit közelebbről megismerni Svédország egyik legjobb játékosát. Azonban nem csak nekik, hanem laikusoknak is élvezhetőek lehetnek a látottak, legfeljebb ez a tábor nem fog annyi utalást és kikacsintást érteni, mint a focikedvelők.

A kis költségvetés ellenére az alkotók próbálták minél autentikusabbá tenni a film helyszínéül szolgáló környezeteket, így van lehetőségünk bepillantást nyerni a Malmö, valamint az Ajax csapatainak igazi stadionjaiba, amely állomások fontos részét képezték Ibrahimovic kezdeti karrierjének. A focis jelenetek is több, mint korrektül lettek felvéve. Sok sportfilm hajlamos abba a hibába esni, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott, túlságosan filmszerű meccsjeleneteket prezentál, a Nevem Zlatan viszont ezt az akadályt elegánsan átugorja. Életszagúnak hatnak a látottak, érződik az összképen, hogy olyan emberek foglalkoztak ezzel az alkotással, akiknek szívügyük a foci, és szerették volna a közönséggel kicsit jobban megismertetni az öntörvényű zsenit.

A film nem túl hosszú, stáblistával együtt is alig több, mint másfél órás, viszont így is sok az önismétlő momentum. Többször látjuk, ahogy egy-egy edzésen eldurran Ibrahmovic agya, vagy éppen azt, ahogy saját önzősége okozza a vesztét. Kár ezekért az elpuskázott lehetőségekért, mert amikor picit el tud szakadni a film ezektől a bejáratott köröktől, akkor találja meg igazán a saját hangját. Ez egy csupaszív alkotás, némi finom humorral megfűszerezve. Nincsenek benne nagy jelenetek, nem fogunk évek múltán egy-egy képet kiragadni nosztalgikusan ebből a filmből, hanem inkább egységesen hoz egy korrekt, minőségi színvonalat. A színészi alakítások kiemelkedőek. A gyerek Zlatant alakító Dominic Andersson Bajraktati játéka is pazar, a prímet viszont egyértelműen az a Granit Rushiti viszi, aki a kicsit idősebb, már tinédzserkorban lévő játékost alakítja. Rushiti alapból is olyan mimikával rendelkezik, ami nagyon hasonlít az igazi Zlatanéhoz, emellett a mozgáskultúráját, a jellegzetes megnyilvánulásait, az érzelmi megingásait mind-mind remekül hozza a színész. Simán az év egyik legjobb alakítása.

Ami talán a legnagyobb negatívum a filmmel kapcsolatban, hogy Zlatant, mint embert nem igazán hozza közelebb a nézőhöz. Körülbelül annyit mond el az alkotás, amennyit egy Wikipédia cikkből, illetve közbeszéd alapján fejben összerak magának az ember. Illetve bármennyire is szimpatikus mozi ez, a jól bejáratott, sportfilmes toposzok világától nem igazán tud elszakadni, inkább biztonsági játékot játszik. Ezt viszont minőségi módon teszi.

Végszó: A Nevem Zlatan rendkívül kellemes moziélmény. Nem hozza le a csillagokat az égről, nem fogja ostromolni az év végi filmes toplistákat, de amit vállal, azt többnyire magabiztosan és szórakoztató módon teljesíti. Csendes film, aminek nagyon emlékezetes pillanatai nincsenek (a film végi hidegrázós montázst leszámítva), de egy szívvel-lélekkel elkészített kis európai produkció, ami a témára fogékonyaknak kifejezetten jóleső néznivaló lehet.