Adam Sandler többéves szerződést kötött a Netflixszel, ennek az üzletnek pedig a legújabb állomása a Mindent egy lapra című sportfilm, ami leginkább arról híresült el, hogy Sandler ismét komolyabb szerepben mutatta meg magát. Tette mindezt ráadásul egy kosárlabda tematikájú sportfilmben, ez a terep pedig köztudottan nagyon közel áll a színész szívéhez. Kérdés, hogy ez a gyümölcsözőnek látszó kiindulóalap beváltja-e a hozzáfűzött reményeket?
Stanley Sugerman (Adam Sandler) neves játékosmegfigyelő az amerikai profi kosárlabdaligánál, az NBA-nél. Jelenlegi munkaadójánál, a Philadelphia 76ersnél nem sok lehetősége maradt: el kell utaznia Spanyolországba megfigyelésre, vagy szedheti a sátorfáját. Így a kiégőben lévő scout jobb híján nekivág a feladatnak, és fel is fedez egy igencsak ígéretesnek tűnő fiatal játékost, akivel kapcsolatban elhatározza, ha törik, ha szakad, elviszi őt az NBA-be, a legprofibbak közé.
Fontos az elején tisztázni, hogy a Mindent egy lapra nem árul zsákbamacskát. Ez egy vegytiszta és sablonos sportfilm, ugyanakkor megvan az a varázsa, hogy a sportban nem annyira jártas, laikus nézők számára is élvezetes és befogadható legyen. A film ugyanis olyan történeti elemekből merít, amelyeket mi is átélhettünk már, ezért könnyen lehet a látottakkal azonosulni, függetlenül attól, hogy a néző mennyire kötődik a kosárlabdához. A film nagy erőssége, hogy teljes mértékben tisztában van a saját korlátaival. Nem akar örökérvényű igazságokat lenyomni az ember torkán, nem találja fel a spanyolviaszt, de a komfortzónáján belül rendkívül ügyesen mozog. Az ereje az egyszerűségében rejlik, és ugyan tele van klisével, de közben látszik rajta, hogy hatalmas szívvel készítették el.
Másik szimpatikus húzás az alkotók részéről, hogy mindkét tábornak meg tudnak felelni: a sportrajongóknak és a laikusoknak is egyaránt. Van annyira egyszerű és közérthető, hogy mindenki számára befogadható legyen, mégsincs annyira lecsupaszítva, hogy ez szakavatottabb néző esetleg unja a látottakat. Utóbbi opció már csak azért sem lehetséges, mert a filmben RENGETEG NBA-sztár cameózik, az pedig csak hozzáad a miliőhöz, hogy részben valódi NBA arénákban forgatták a filmet. Roppant autentikus végeredményt kapunk, ami képes lehet bárkit magába szippantani. Tény, hogy helyenként elég olcsó eszközökkel operál a film (lásd: montázsok, motiváló beszédek, drámai meccsjelenetek stb.), de ennek ellenére mégis működik az összkép, amely egy kellemesen szórakoztató élménnyé áll össze.
Sandler ezzel a szereppel újfent bizonyította, hogy kiváló színész, aki sajnos túl sok marhaságot vállal el. Alapvetően egy laza, nagydumás, komikusabb beütésű figurát kapott, aki ha kell, akkor igencsak komor és drámai is tud lenni. A feltörekvő titán szerepében pedig az a Juan Hernangómez tündököl, aki a való életben is profi kosárlabdázó, az NBA-ben szereplő Utah Jazz játékosa. Hernangómez casting szempontból telitalálat volt. Kiállása és mozgása alapján egy percig sem kételkedik az ember afelől, hogy konyít a kosarazáshoz, ugyanakkor bele tudja vinni az újtól való félelem sebezhetőségét is a játékába. Egy apróbb mellékszerepben pedig még Queen Latifah is felbukkan, akit mostanában nem láthattunk annyira sűrűn.
A film sava-borsát adó kosaras jelenetek változatosak, izgalmasak, amik ugyan túl sok fordulatot nem tudtak magukban hordozni, de akkora hangulatbombák ezek a képsorok, hogy könnyen a hatásuk alá lehet kerülni. A zenék elképesztően dögösek és stílusazonosak, emellett még egy kellemes humorfaktor is ad egy jó ízt a végeredménynek.
Végszó: A Mindent egy lapra egy bárkinek ajánlható, nagyon nyugodt és könnyed szórakozást jelentő film, amiben semmi sincs túldramatizálva, nincsenek benne pátoszok, hanem szimplán csak ki akar bennünket kapcsolni. Ezt a feladatot pedig ha nem is tökéletesen, de csont nélkül meg tudja ugrani.
