Szentesi Éva 2011-ben kezdte el írni a Rúzs és Tükör blogját, és azóta sem tétlenkedik, jelenleg a WMN online magazin csapatát erősíti. Korábbi könyvéről már volt szó itt a blogon, de most egy újabb oldalát mutatja meg ebben a novelláskötetben, amely egyszerre villant fel egy ismeretlen és ismerős világot, hiszen lehet pont Te mászol Kardos Margit alakja után, a borító peremén túl.

Az a problémám a magyar kortárs irodalommal, hogy sokszor úgy érzem, hogy rosszul ragadják meg azt a világot,  a mindennapokat, amelyben élünk, ezért inkább szinte mindig történelmi regényt, vagy fantasyt választok a kínálatból. Aztán szerencsére vannak az üdítő kivételek, amelyek azonnal megszólítanak, emlékeztetnek és előre vetítenek. Szentesi Éva nem választott könnyű témát - női sorsok - a mostani állapotok között pedig főleg, amikor a női egyenjogúságért folytatott harc úgy lángol, ahogy legutóbb talán a szüfrazsettek idejében, és a legutolsó internetes trollnak is meg van a véleménye róla. Az átlagnő meg hirtelen nem is tud mit kezdeni a nyomással - sokszor én sem.

A könyv nagyrészt csak úgy olvastatja magát, a lapok gyorsan fogynak, a novellák rövidek és velősek. Néhol összekapcsolódnak, aztán szétválnak, én pedig az első oldaltól kezdve éreztem valami ismerőset, valami déjà vu-t. Még a molyon is átpörgettem futtában az olvasmánylistámat, hogy vajon mire emlékeztethet a könyv, aztán egyszer csak rádöbbentem: a saját nagyanyámra. A gyerekkoromra. Az életemre. A barátnőim életére.

Mindegyik novella felvillant valakit, nőket, akik férfiak mellett próbálnak élni. Némelyik történetben gumilabdaként pattog a szerelem, hogy aztán a következő oldalon kipukkadjon, az apró darabkákat meg még messzibb novellákba fújja a szél. A férfi karakterek látszólag különbözőek, de voltaképpen elég egysíkúak. Nincs közöttük tökéletes Mr. Darcy, kicsit pesszimistának is érzem ebben a szerzőt. A férfi egy eszköz, vagy épp ő látja a lányt eszköznek, ostobák, élvhajhászok, szeretők. Hirtelen csak a rossz randijaim, kapcsolataim jártak a fejemben, átragadt rám is a szerző pesszimizmusa, de csak egy pillanatra.

Amiben nagyon erősnek érzem a novellákat, azok a női karakterek. A címadó novella egyszerűen zseniális, a többi novella között már vegyes a felhozatal. Örkény István óta imádom a csattanóval záródó kis rövidke novellákat, ezért Szentesi Éva csattanóit is nagyon tudtam értékelni. Itt-ott becsúszik egy gyengébb történet, de egyiket sem mondanám semlegesnek, biztonsági játéknak és emiatt talán elnézhető a minőségi hullámzás. Bátornak lenni nagy szó.  A női sorsokon belül természetesen megjelenik az előretörés, a bizonytalanság, a családon belüli erőszak, a megcsalás, az átverés, a vágy - mindkét nem oldaláról. 

A hangulat egyszerre ránt vissza a 90-es évekbe és bele a mába, a koleszos kalandok, horvátországi nyaraláson bömbölő autós magnó szinte mindenkiből kihoz valamit, a fényűzéssel, gazdagsággal is foglalkozó történetekben van valami baljós, és a legtöbbször felbukkanó budapesti látkép is valóságos hangulatot áraszt.

Hogy mit tud adni a kötet a déjà vu-n kívül? A befejezése után ott hagytam az asztalon, jártamban keltemben belelapozgattam, észrevettem, hogy második-harmadik olvasásra is felfedezek valami újat. Gondolkodásra késztetett és ez a téma miatt még inkább pozitív dolog.

Szentesi Éva írásait nőknek és férfiaknak is egyaránt ajánlom, érdemes megismerni a munkásságát.

8/10

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.