Ez az első Jodi Picoult- mű, amivel dolgom volt. Az Apró csodák című könyv kapcsán a fülszöveg fogott meg igazán. Ha csak az ott olvasottakról szólna a regény, akkor sem lehetne okunk panaszra, de az írónő ennél sokkal többet ad az olvasóinak. A történet főszereplője Ruth Jefferson, aki szülész szakápolóként dolgozik egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be, ugyanis az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A főnővér eleget tesz a szülők kérésének, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe? Jodi Picoult írása egy olyan erős tabutémát jár körül, amit mindannyiunknak ismernie kellene. 

A regény rendkívül őszinte, sokszor brutálisan szembesíti az olvasót a ma is köztünk élő rasszizmussal. Azáltal, hogy élünk a fehér bőrszínünk adta előnyökkel; azzal, hogy azt állítjuk nekünk a bőrszín nem számít, mind látens rasszisták vagyunk. Az írónő 3 oldalról, 3 szereplő történetén: Ruth-én, az afroamerikai ápolónőén; Kennedy-én, a fehér ügyvédnőén; és a szélsőséges, idegengyűlölő apáén, Turk-én keresztül mutatja be a mai helyzetet és igazolja a fentebb írottakat. Habár az alaptörténet nagyon erős és fontos etikai kérdéseket vet fel, a későbbiekben ezeknek a tízszerese zúdul az olvasó nyakába. Az elmúlt évek egyik legfontosabb üzenetét, értékrendjét tartalmazó könyve, ami a társadalom kezébe adja a változás zárt ajtaját nyitó kulcsot. 

Az Apró csodák borítója is sokat üzen: mindannyian ugyanolyanok vagyunk, ugyanannyit érünk a színünktől függetlenül. A regény cselekménye igen mozgalmas, amit csodálatos karakterek és szépen ívelt jellemrajzok, illetve - fejlődések tarkítanak; emellett még roppant könnyed módon tanít is. A könyv olvasása közben bizonyára velem együtt sokan elborzadnak azon, hogy valójában egy afroamerikai származású embernek mennyi harcot kell megvívnia nap, mint nap csupán a bőrszíne miatt. Hiába eminens tanuló, hiába végzett a legjobb egyetemek egyikén, hiába kiváló szakember, 10x annyit kell bizonyítania, mint fehér társának. A hatóságok bármit megtehetnek velük; ha valaki mellé állnak, az azonnal magához szorítja a táskáját. Ha egy fehér szóba elegyedik velük, netán stopposként felveszi őket, hatalmas bajba kerülhetnek. Mindezt csupán a pigmentjeik miatt.

Jodinak sikerül tökéletesen rátapintani a lényegre: olyan élethelyzeteket mutat be, amelyek eszünkbe se jutnának, és amelyeket mi, fehér bőrűek szinte alig tudnánk túlélni, viszont egy afroamerikai mindennapjának részét képezik. Ruth ellen eljárás indul, és amikor a bíróságon felszólalhat tanúként, végre meghallják a hangját. Életében először elmondhatja, hogy mennyire nem értjük és soha nem is fogjuk megérteni, hogy bárhova is megy, bármit is csinál, mindig kívülálló lesz. A rasszizmus ugyanúgy ott van az igazságszolgáltatásban is. Habár mindenki igyekszik homokba dugni a fejét és határozottan cáfolni ezt, még a szintén fekete bőrű ügyésznő is Ruth vesztét kívánja ahelyett, hogy ismerve a helyzetét, segítene neki. A karakterek közül Kennedy-vel, Ruth fehér közvédőjével tudunk a leginkább azonosulni; tudatosan megpróbálja védence életét élni és felfedezi, hogy míg Ruth 5, nekünk, fehéreknek szánt samponmárkát is fel tudna sorolni, ő szinte nem is talál olyan termékeket, amiket az afroamerikai nők a dús, göndör hajuk ápolásához használnak; ahogy olyan születésnapi képeslapot sem, amin fekete bőrű gyerekek szerepelnek. Az ügyvédnő roppant sokat tanul, és általa mi is; egyszerre értjük meg vele a másik oldalt, együtt fedezzük fel annak küzdelmeit és borzalmait. 

Az Apró csodák egy lebilincselő, fordulatokkal teli mestermű, amit mindenki számára kötelezővé kellene tenni. Az alkotás sokszor pofon vág a kegyetlen, sokszor szinte szemrehányó igazság feltárásával, de ebben rejlik igazán a zsenialitása: felnyitja az olvasó szemét. Ha valaki ilyen kényes témához nyúl, ne finomkodjon - ezzel Picoult is tisztában van és maradéktalanul eleget is tesz e kívánalomnak. A könyv nem demagóg, és mégis rengeteget tanít, miközben tükröt tart a társadalom elé, hogy ezután megfogja a kezét és a helyes útra terelje. Mindenkinek, mindenkorra ajánlom, mivel könnyedebb hangvételű a mű, utazás közben is olvasható, de ha valaki belekezd, úgysem fogja tudni letenni. Az elmúlt évek egyik legcsodásabb, és legmeghatározóbb könyve, amit minden barátomnak és családtagomnak oda fogok adni, mert ezt a történetet ismerniük kell. 

 9,5/10

 A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.