Az Oscar-gyárat nem ma találták fel, régen is biztosra mentek a producerek. Adva volt egy Nobel-díjas regény (Borisz Paszternakot választás elé állították, vagy lemond a díjról, vagy a lábát nem teheti be többet a Szovjetunióba, az író az első verziót választotta, a könyve pedig hazájában csak 1988-ban jelenhetett meg), amely körül állt a botrány (akkoriban nem született olyan orosz regény, amely ilyen szinten mert volt rendszerkritikus lenni), és eléggé nagy rock and roll helyzetnek számított, hogy pont az amerikaiak készítenek filmet a sztoriból.  David Lean neve garancia volt a sikerre (Arábiai Lawrence, Híd a Kwai folyón), a nézők biztosak lehettek benne, hogy egy látványos, gyönyörűen fényképezett, míves alkotásra váltanak jegyet, a forgatókönyv is jó kezekben volt Robert Bolt-nál, a színészi játékkal nem volt hiba, a varázslatos zenét pedig Maurice Jarre biztosította. És Oscar bácsi jött, ahogyan az várható volt, öt szobrocskát vihettek haza az alkotók (forgatókönyv, operatőr, művészet és dekoráció, kosztüm, zene), saját korában hatalmas siker volt a film, melynek legfőbb oka az volt, hogy ha nagyon romantikus formában is, de mégiscsak bepillantást nyerhettek nyugaton abba, hogy milyen volt az élet Oroszhonban az első világháborúban és az azt követő években. Gyerekfejjel láttam már ezt a legendás alkotást, de természetesen nem értettem belőle semmit, ezért most nagyon kíváncsian újráztam, és egyrészt kicsit csalódott voltam, hiszen jóval rendszerkritikusabb, politikusabb filmet vártam, másrészt viszont örültem, mert egyáltalán nem üres történelmi tablót kaptam, hanem egy érzelemgazdag szerelemi háromszög történetet, amelynek hatásos hátteréül szolgál az orosz történelem. Elsősorban a színészi alakítások miatt érdemes megnézni ezt a filmet, amelyben erősebb a romantikus szál, mint a drámai, inkább vizuális orgia, mint kőkemény mondanivalóval bíró alkotás, inkább hatásos, mint tartalmas, profin kivitelezett, igazi látványfilm, a szemet s és szívet lakatja jól, nem a lelket. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, emlékezetes darab, de katarzist ne várjunk tőle.

Jevraf Zsivagó ezredes (Alec Guiness) az unokahúgát keresi, és amikor egy fiatal lány gyerekkori emlékeit próbálja felidézni, elmesélni neki a bátyja élettörténetét. Jurij Zsivágó (Omar Sharif) szépen alakuló életét teljesen felforgatja a háború és a bolsevik hatalomátvétel. Miközben érzékeny költői lelke nagyon nehezen viseli az ő polgári gondolkodásmódjától teljesen idegen változásokat, két asszony között őrlődik, mert van egy szép, jóravaló felesége és egy kisfia, akiket nagyon szeret, mégsem tud úrrá lenni egy másik nő, Lara (Julie Christie) iránt érzett szenvedélyén...

Végtelen hómezők, jégvirágos ablakok, lovas szán a köbön, a melankóliára hajlamos orosz lélek, balalajkával és zseniálisan találó zenével kísérve - kevésbé értő kezekben sima giccs lehetett volna ez a film. Azonban David Lean, Robert Bolt, Freddie Young és Maurice Jarre beleadott apait-anyait, akárcsak a színészek, ennek eredményeként áradtak az érzelmek a filmvásznon, festői szépséggel varázsolták elénk Oroszország anyácska egy olyan korát, amelynek során egy régi világ elsüllyedt, egy új felemelkedett, miközben a birodalom lakosai kénytelenek voltak szembenézni azzal, hogy átszáguld rajtuk a történelem. Zsivágó doktor egy tehetséges és jólelkű ember, aki egy másik korban szép orvosi karriert futott volna be, boldogan élt volna feleségével, Tonyával egy szép házban, ehelyett azonban durván megtaposta az élet, a háború után képtelen volt alkalmazkodni a változásokhoz, és minden igyekezete ellenére sem tudott hűséges maradni a feleségéhez. A történet középpontjában a szerelmi háromszög áll, nincs hiány romantikus pillanatokban, azonban átérezhetjük azt is, hogy milyen belső lelki tusával járt ez a helyzet minden fél számára. Azonban az adott korban nem az érzelmeké volt a főszerep, hanem a túlélésé, ezért a hölgyek hallgatólagosan elfogadták a másik létét, és arra koncentráltak, hogy a szeretett férfivel minél több boldog pillanatot élhessenek át, hiszen ki tudta, hogy mit hoz a jövő. Zsivágó nem volt gerinctelen ember, egyszerűen csak rájött, hogy az igazi szenvedély Larához fűzi, nem a feleségéhez, és mivel egy sarkaiból kifordult világban kellett élnie, amelyben finoman szólva sem érezte jól magát, végül engedett a kísértésnek, hogy néhány boldog pillanatot lophasson magának.

A három főszereplő mellett a többieknek csak epizódszerep jut, pedig Pása alakjában sokkal több volt (hogyan lett lánglelkű idealistából véreskezű őrült, aki végül rájön, hogy Lara mindennél fontosabb a számára), de mivel  háttérbe szorult a többiekhez képest, sajnos nem alakult ki egy igazán izgalmas szerelmi négyszög. Zsivágó öccsének is alapvetően a narrátor szerep jutott, holott ő is hatalmas utat járt be, amíg a pártkatonságtól eljutott addig, hogy a család mindennél fontosabb. Komarovszkij is sokkal nagyobb játékos volt, mint amennyit felvillantottak belőle, de hát a romantikán volt a hangsúly ebben a filmben, nem a politikán. Mai szemmel nézve meglepő, hogy mennyire megmaradt a felszínen társadalomkritikai szempontból ez az alkotás, de ne felejtsük el, akkoriban ez a történet nagyon is szókimondónak számított. Nem olvastam még Borisz Paszternak könyvét (kíváncsian várom kommentben a véleményét annak, aki igen), ezért nem tudom megmondani, hogy mennyire maradtak hűek az abban leírtakhoz a film alkotói, de egy szép és hatásos (és sokszor bizony hatásvadász) mozit hoztak össze nekünk, amelyben olyan lassúdadan hömpölyögnek az események, hogy bőven ráérünk elmerülni a történetben és ámuldozni a gyönyörű képeken.

Omar Sharif és Julie Christie élete szerepét játszotta el ebben a filmben, mindketten sokat forgattak karrierjük során, de a mai napig ez az alakításuk jut az eszünkbe, ha meghalljuk a nevüket. Tökéletes párt alkottak együtt, az érzékeny lelkű költő-orvos és a saját szenvedélyével folyamatosan harcoló asszony, akiknek a szerelme kudarcra volt ítélve, mégis úgy döntöttek, hogy megélik az érzelmeiket, legyen bármi is az ára. Geraldine Chaplin 21 éves volt a forgatás idején, mégis érett alakítást tudott nyújtani (nem értem, hogy Charlie Chaplin tehetséges lánya miért nem futotta be azt a karriert, ami kijárt volna neki, de hát a show-business már csak ilyen). Rod Steiger és Alec Guiness hozta a tőle elvárható szintet, Tom Courtney azonban nem nagyon tudott mellettük labdába rúgni. Klaus Kinsi egy nyúlfarknyi szerepben is fel tudta hívni magára a figyelmet, Ralph Richardson maga volt a megtestestült orosz nagybirtokos, aki nem tud mit kezdeni azzal, hogy kihúzzák a lába alól a talajt.

Nem mondanám, hogy eljárt az idő a film felett, hiszen még ma is meg tudja érinteni a nézőjét, de az ember lánya generációs okok miatt már nem nagyon érti, hogy miért is akkora szám ez az alkotás a szülei korosztályában. A saját korában egy fontos darab volt, ma pedig egy látványos romantikus mozi, amelyben megelevenedik az orosz történelem. Szép és szívhez szóló film, amelyben nagyon sok felejthetetlen jelenet van, de az igazi "aha" élmény sajnos elmarad a megtekintése során.

8/10

A Doktor Zsivágó teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.