Nagyon régen nézegetjük már a csillagokat, hiszen tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, és onnan várjuk az idegeneket, akik előbb, vagy utóbb, de megjelennek. És mi van, ha az óceánban bukkannak fel, mindjárt százmilliós létszámban, és egyáltalán nem az a tervük, hogy leigázzanak bennünket, sőt, minden vágyuk, hogy szolgáljanak bennünket? Mit lép erre az emberiség, és milyen erkölcsi dilemmákkal szembesül az új társadalom, amelyben együtt élünk az idegen létformákkal, akiket barátságos módon ugyan, de mégis szolgasorban tartunk, holott jóval intelligensebbek, mint mi? Mikor jutunk el odáig, hogy elkezdjünk azon gondolkodni, hogy vajon tényleg jól jártunk azzal, hogy az életünk gondtalanná és így nem kicsit értéktelenné vált, és mikor kezdünk parázni azon, hogy ezek a kedves kis lények lehet, hogy csak előörse volt az igazi gyarmatosítóknak? László Zoltán nagyon sok érdekes témát boncolgat ebben a remek sci-fiben, amely annak ellenére szórakoztató tud maradni, hogy erősen túlteng benne a filozófia, komoly erkölcsi dilemmákat feszeget az író ebben a különleges öko-sci-fiben, amely filmszerű élmény tud nyújtani, és az utolsó oldalon is tartogat egy izgalmas fordulatot. Kár, hogy a három főszereplő karakteréből nem sikerült mindent kihozni, és egy kicsit lassúdadan folynak az események, de ettől függetlenül annyira bele lehet feledkezni a történetbe, hogy a letehetetlen kategóriába tartozik.

Negyven évvel azután járunk, hogy hirtelen felbukkantak az óceánból a kreák, ezek a fókaszerű kedves kis lények, akiknek egyetlen vágyuk az volt, hogy szolgálják az emberiséget. A kezdet nem volt könnyű, de időközben megtanultak együtt élni ebben az új rendszerben a felek, azonban egy tudományos felfedezés, amelynek eredményeként talán esély nyílik arra, hogy kiderüljön végre, hogyan és miért kerültek ide ezek a földönkívüli lények, felszínre hozza a az ellentéteket, és elindul a halálos versenyfutás az idővel...

Az emberiség nyakába szakadt jólét ellustította az egyént, mindenki másként próbálta feldolgozni, hogy nem kell a pénzkereséssel foglalkoznia (mindenki elég jövedelmet kap az államtól ahhoz, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben), van, aki önkénteskedik, van aki komolyan veszi a tudományos munkáját, és természetesen van, aki szétbulizza az agyát. Gellard egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik, főként azért, mert képtelen feldolgozni azt a tényt, hogy csaknem húsz évet kellett eltöltenie kutató édesanyjával összezárva a tenger alatt egy balesetet szenvedett búvárhajóban, és az időeltolódás miatt eközben csak két év telt a Földön. A család felbomlik, a szülők elválnak, többek között azért, mert képtelenek kezelni az a helyzetet, hogy az édesapa ugyanannyi idős, mint  a fiú maga. Az anyuka, Jana egy ambíciózus tudós, aki a munkájába temetkezik, a Gellard azonban egészen addig nem tud mit kezdeni az életével, amíg apja egyik barátja olyan felfedezést nem tesz, ami miatt hirtelen mindenki őt kezdi üldözni. Természetesen az útjába akad egy szép és okos lány, naná, hogy idővel felnő a feladathoz, de addig még rengeteg izgalmas és elgondolkodtató kaland vár a szétszakadt kis család minden tagjára.

Meglepően sok a szexjelenet a könyvben, de nem ez az igazán érdekes a történetben, hanem az a rendkívül kreatívan és átgondoltan felépített univerzum, amelyben a szereplők élnek. Mert az emberek nem egyformán reagáltak a kreákra, voltak olyanok, akik éltek a dolce vita lehetőségével, és a tengerekbe költöztek, de akadtak olyanok, akik ragaszkodtak korábbi életük kereteihez, ők az úgynevezett Távolvízben élnek, de akadtak olyanok is, akik teljes mértékben elutasították a kreákat, és a nomád életet választották. Vagyis nagyon sokrétű lett a társadalom, amely a felszínen békében él, valójában azonban régen forronganak már az indulatok, amelyek biztosan elszabadulnának, ha kiderülne, hogy kik is a kreák, ezért igen sokféle okból több szervezet is meg akarja szerezni magának az a titokzatos valamit, amit a tudósok felfedeztek. Janára vár a feladat, hogy az óceán mélyén a végére járjon a rejtélynek, a fiára pedig az, hogy a felszínen nézzen szembe ezer veszéllyel, vagyis felnőjön végre. Az apának sincs könnyebb dolga, halálos betegen próbál segíteni a fiának és a volt feleségének, hogy jóvátegye, amit elrontott.

Nőiesen bevallom, ez az első könyv, amelyet László Zoltántól olvastam, pedig megjelent már több sci-fi és fantasy is a tollából, szép sikerrel, amit nem csodálok, mert kiváló íróról van szó, aki nagyon magas szinten műveli a műfajt, kíváncsian várom, legközelebb sikerül-e überelni ezt a remek alkotást. Nagyon egyedi hangulata van a műnek, akad itt Tengerbudapest, kalózhajó, lassú időgép, Konstruktőr, és megannyi óceáni életforma, mégsem teng túl a National Geographic-érzés, jól kerül adagolásra az akció és az érzelem, miközben komolyan elgondolkodhatunk erköcsi kérdések tömegén. Értékes és tartalmas, emlékezetes alkotás.

9/10

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.