Mindenkinek az a kedvenc meséje, amelyet rengetegszer hallott attól, akiről tudja, hogy igazán szerette. Számomra Lakner Artúr Édes mostoha című könyve azért tartozik ebbe a kategóriába, mert a nagyszüleimre emlékeztet, akik sok-sok évvel ezelőtt fáradhatatlanul olvasták újra és újra unokájuknak (=nekem) a történtet, amelyet soha nem tudtam megunni. Nemrégiben adtuk el a nagymamám lakását és nagyon szomorú voltam, mert sehol sem találtam a könyvet, hogy eltehessem emlékbe. Nincsenek rá szavaim, mennyire megörültem, amikor megtudtam, hogy a Manó Könyveknél új kiadásban megjelent régi kedvencem, azonnal lecsaptam rá, és mohón vetettem rá magam a mesére, amelyet természetesen ismertem, de már olyan régen olvastam utoljára, hogy rá tudtam csodálkozni arra a végtelen gyermeki bájra, amely áthatja ezt a kedves történetet. Nincs benne semmi extra, a mai gyerekkönyvek között elsőre talán porosnak és érdektelennek tűnik, azonban annyira a szívhez szól, és olyan jól játszik az érzelmek húrjain, hogy még ma is simán bele lehet feledkezni. Örök darab!

A Hargitay-kastély gyászba borult, miután az úrnője fiatalon elhunyt, kislánya, Erzsike és férje, András báró napjai szomorú egyhangúságban telnek. Aztán egy nap a férfinak a háziorvos azt tanácsolja, hogy nősüljön újra, mivel a kislánynak anya kell. Erre azonnal eszébe jut régi szerelme, Berényi Mária, aki azóta szerencsére még nem ment férjhez, találkoznak, és úgy döntenek, hogy összeházasodnak. Azonban a kastély gazdasszonya, a gonosz Ibolya kisasszony ármánykodásának következtében a kislány nem fogadja el a gonosz mostohát, inkább megszökik. A báró és felesége rafinált tervet dolgoznak ki arra nézvést, hogyan lehetne édes mostohát faragni Máriából...

Lakner Artúr neve mára feledésbe merült, pedig a két világháború közötti időszak egyik legismertebb alakja volt. Iróként, humoristaként, műfordítóként, mozi-igazgatóként is tevékenykedett, Lakner Bácsi gyermekszínháza pedig fogalom volt a maga korában, többek között Ruttkay Éva is itt kezdte a színészi pályát. Neki köszönhetjük a hét törpe, Hapci, Vidor, Tudor, Morgó, Szende, Szundi és Kuka magyar nevét. Íróként legnagyobb sikere ez a könyv volt, amelyből készült film és színpadi változat is. A téma ma is akutális, hiszen a mozaikcsaládok korát éljük, vagyis az édes és gonosz mostohák egyáltalán nem mentek ki a divatból, sőt, mindennapibb jelenségek, mint egykoron, ezért nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is magukénak érezhetik a félárva Erzsike történetét, akinek receptre írta fel a doktor bácsi az új anyukát.

Hallottál már Bacz Ilusról? Füllentő Péterről? Akkor itt az ideje, hogy megismerkedj velük, mert olyan bájos rímeket írt róluk a szerző, hogy még ennyi évvel a keletkezésük után is mosolyt tudnak csalni az arcunkra. A humor kiválóan oldja a drámát ebben a kedves kis történetben, amelyben végigkövethetjük, hogyan élik meg a kis család tagjai azt a folyamatot, amíg gonoszból édes lesz a mostoha. Hétköznapi történet, amelynek különös bájt tud kölcsönözni a századelő kora, a múlt csipkés fátyolán át leselkedhetünk bele a Hargitay-kastély régi és új lakóinak történetébe. Kár, hogy a mese vége nem kicsit lett cukormázas, de ettől még egészen a végkifejletig lehet izgulni azon, hogy vajon megszületik-e az új család, legyőzi-e ez igaz szeretet az ármányt. Mai szemmel nézve kicsit talán giccsesnek tűnik a stílus, azonban Lakner Artúr olyan profin írta meg ezt az egyszerűségében nagyszerű történetet, hogy nem érezzük úgy, hogy egy dögunalmas történethez van szerencsénk, ma is frissnek tűnik, amelybe viharsebesen bele lehet szeretni.

Az Édes mostoha nem tűz ki maga elé túlságosan nagy célokat, nem akar több lenni egy kedves mesénél, amelynek legfontosabb mondanivalója az, hogy a szeretet mindent legyőz, nemcsak Jégországot olvasztja meg, hanem az emberi szíveket is. Távol áll a manapság divatos mesekönyvektől, mégsem csak a nosztalgia miatt érdmes adni neki egy esélyt, hanem azért, mert úgy jó, ahogy van, nem fogott rajta az idő.

9/10

A könyvet a Manó Könyvek kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.