A filmet a Scope100 program keretében volt lehetőségem megtekinteni

Egyes országok filmtermésébe betekintve nemcsak azt rendkívül érdekes látni, milyen témákat, problémákat, gondolatokat tartanak fontosnak egyes alkotók, hanem tőlünk kevésbé távol eső kultúrákban hangsúlyt kaphat az is, hogy ezeket milyen eszközökkel közelítik meg. Az Anyában például rendkívül érdekes látni a jellegzetes skandináv humort a posztszovjet államok közegével keveredni, és Scope100 második helyezettjeként és a Titanic Filmfesztivál résztvevőjeként sejthető, hogy itt is különleges és értékes darabbal állunk szemben. Azonban még csak nem is ezért tartom igazán figyelemre méltónak az Anyát: alaposan meg fog lepődni ugyanis, aki egy szórakoztató fekete komédiát vár, ugyanis ez a produkció nem teljesen komédia - és sajnos nem is teljesen szórakoztató.

Lauri (Tiim Maaten) kómában fekszik otthon, az ágyában, édesanyja pedig fáradhatatlanul gondozza. Látszólag nem ő az egyetlen, aki törődik vele: szinte minden nap érkezik látogatója, akik azonban az első adandó alkalommal egy titokzatos összeg holléte felől kezdik faggatni a fiatalembert. Az Anya történetének mozgatórugóit tehát az adja, hogy Lauri életének szereplői a kómában fekvő fiatalember ágya elé járulnak és monológjaikban vallomást tesznek, vagy elhintik a rejtély kirakósának egy-egy darabját. Gyakorlatilag krimiről is azért beszélhetünk, mert ezeken az elcsepegtetett információmorzsákon keresztül rajzolódik ki a főhősünk eszméletvesztéséhez vezető eseménysor szövevényes hálója - ezzel párhuzamosan pedig a jelenben egy újabb nyomozás a pénz után. Ez az egyszerre előre- és visszafelé működő narratíva jelenti a film savát-borsát, ugyanakkor zavaró monotonitást is kölcsönöz neki: lényegében ugyanazok a motívumok ismétlődnek benne újra és újra, és hiába halad előre, hiányzik a dramaturgiai időzítés és lendület belőle.

A humor skandináv módra a kommunikációra és érzelmek kimutatására képtelen szereplőkből, illetve szintén északiasan groteszk megoldásokból táplálkozik, de a belterjes vidéki közösségek jellemző arcainak felvonultatása egy kis kelet-európai ízt is ad neki. Önmagában a tény, hogy ebben a közegben egy ilyen súlyos bűncselekmény történik, kölcsönöz egy sötét színezetet a komikumnak, ami hamar még néhány bizarr szexuális felhanggal is gazdagodik, azonban a fináléra már egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy ezt feltétlenül viccesnek szánták-e az alkotók.

Ugyanis a humor alatt egy roppant súlyos dráma bújik meg az Anyában, még ha ennek hatásából sokat el is vesz a történet komikus megrajzolása és az ebből fakadó elnagyoltsága. Azonban a szereplők által képviselt mini-tragédiák (szinte még a legjelentéktelenebb figurában is fel lehet fedezni egy egyszerű eszközökkel elmesélt tragédiák), Lauri és édesanyja kapcsolatának ambivalenciája kifejezetten izgalmas gondolatokat vetnek fel a családon és közösségen belüli viszonyok természetéről és átkáról. Ehhez persze szükséges, hogy ne öncélú gegként kezeljük az egyes fordulatokat és próbáljunk tudatosan a komikum mögé látni. Még így sem ígérhetem, hogy egy kiegyensúlyozott minden tekintetben kielégítő élményben lesz része nézőinek, de jó pár kellemes és elgondolkodtató pillanattal biztosan gazdagodhatnak.

7/10

Az Anya teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán