2001. szeptember 11-én világunk visszavonhatatlanul megváltozott, az ikertornyokkal együtt a biztonságérzetünk is összeomlott, azóta meg kell kellett tanulnunk együttélni a terrorizmussal, amely már nálunk, Európában is szedi az áldozatait. Mivel a merénylők iszlámhívők, rettegünk ettől a vallástól, és mindenkitől, aki ezt a hitet vallja. Miközben a szívünk mélyén tudjuk, hogy ez általánosítás, hiszen pl. az az arab pék, akinél a kenyeret és a péksüteményt vásároljuk már évek óta, egészen biztosan nem jelent veszélyt ránk. A terrorizmus nyilván komoly probléma, amelyet meg kell tanulnunk kezelni a saját szintünkön is, azonban a gyűlölet nem vezet sehová, célszerűbb megismerni azt, amivel szembe kell néznünk, Carole Hillenbrand könyve ebben nyújt segítséget, a tudós szemszögéből világítja meg számunkra az iszlám történetét, tárgyilagosan és érthetően próbálja megvilágítani azokat a kérdéseket, amelyekre mindannyian kíváncsiak vagyunk (a Korán, a dzsihád, a saríja, stb.). Az írónő mélyen hívő keresztény, az iszlám történelem professzora, akinek munkáján érződik az előadói rutin, odafigyel arra, hogy mindvégig fenn tudja tartani az olvasó figyelmét, úgy adja át az ismereteit, hogy nem érezzük szájbarágósnak a stílust, nem ítélkezik, a tényeket mondja el nekünk, nem esik túlzásokba, arra koncentrál ami összeköt, és nem arra, ami elválaszt. Okos és fontos könyv, amelyből a laikus olvasó (=én, hiszen hiába vagyok történelemfüggő, a vallási és filozófiai összefüggéseket nem láthattam át olyan mélységben, ahogyan a szerző értekezik róluk) átfogó képet kaphat az iszlámról, megismerheti annak kevésbé szélsőségesebb arcát, azt a hitrendszert, amelyet a békés többség magáénak vall.
Mohamed próféta 622. szeptember 24-én érkezett meg Medinába (pontosabban Jaszribba, amelyet hamarosan elneveztek Medinet en-nabínak, azaz a próféta városának). A muszlim naptár ettől a naptól számítja az új, iszlám korszak kezdetét. Ezt persze eddig is tudtuk, de ki volt valójában Mohamed, aki a semmiből létrehozott egy új vallást, amelyért, amikor kellett, fegyvert is ragadott? Ezt is megtudjuk a könyvből, de egyáltalán nem üres történelmi tablót kapunk az írónőtől, megismerkedhetünk az iszlám vallás minden fontos sarokkövével, irányzatával, és megannyi érdekes témával...
Mi a különbség a szunniták és a síiták között? Mit jelent a Korán ("recitálás" vagyis "olvasás"), hány fejezete van, és miért van szakrális jelentősége a hívők számára? Mi az iszlám öt pillére (hitvallás, ima, adakozás, böjt, zarándoklat), és miként értelmezik modern korunkban őket a mindennapokban a hivők? A saríja tényleg "csak" a brutális büntetésekről szól (egyáltalán nem, sokkal összetetebb jogforrás)? A dzsihád valóban harcot jelent (nem igazán, a nagyobb dzsihád - vagyis "erőfeszítés" - belső küzdelem az ego legyőzésére, a kisebb dzsihád pedig a hit és az iszlám megvédésére tett erőfeszítést jelent)? Kik azok szufik? A nőket tényleg elnyomják ebben a hitvilágban? Megannyi fontos kérdés, amelyekre közérthető válaszokat kapunk, amelynek eredményeként úgy érezhetjük, közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük az iszlám vallás alapjait.
A hit egy nagyon elvont fogalom, nem könnyű megfogalmazni a lényegét, még olyan alapos tudással sem, amellyel az írónő rendelkezik, nem is áltat bennünket azzal, hogy teljes körű képet tudna nyújtani róla, azonban nagyon sok támpontot fogalmaz meg, amelyet egy laikus is megért, nagy segítséget jelent, hogy az egyes témaköröket történelmi viszonylatban vizsgálja, a kezdetektől napjainkig foglalja össze nekünk, amit alapfokon tudni kell róla. Egyetemi tananyagról van szó, mégsem papírízű a megfogalmazás, olyan érzésünk van, mintha ott ülnénk a tanteremben, és egy érdekes előadást hallgatnánk a témáról. Nyilván rengeteg olyan kérdést nem taglal a szerző, amelyre kíváncsiak lennénk, de ami belefér 300 oldalba, azt megtudhatjuk a témáról. Teljesen naprakészen láthatjuk át az összefüggéseket, nemcsak Oszama bin Laden, az arab tavasz, hanem a 2016-os brüsszeli mészárlás is helyet kapott a történeti összefoglalóban. Az egyetlen problémám nekem az volt a könyvvel, hogy hiányzott a végéről egy összefoglaló értékelés, mert a sok részletből összeállt ugyan az egész (hangsúlyozom, hogy alapszinten, hiszen egy nagyon összetett vallásról van szó), de azért egy ütős lezárás elkelt volna, ennél több hibát azonban nem tudok felróni ennek a kiváló könyvnek.
Az írónő kerül minden szélsőséget, igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a muszlimok döntő többsége egyáltalán nem az a vérszomjas terrorista, akiket a tévében minden nap láthatunk, hanem ugyanolyan ember, mint bármelyikünk, tisztességesen dolgozik, nyugodt életet él, fontos neki a család, és a hétköznapjaiban is mélyen megéli a hitét. Nem arra vállalkozott ez a könyv, hogy megváltoztassa a (lássuk be, főként negatív) véleményünket a muszlimokkal szemben, hanem arra, hogy megmutassa, mennyire sokszínű ez a vallás, milyen történelmi alapokon nyugszik, és a maga csendes eszközeivel arra hívja fel a figyelmet, hogy próbáljuk megérteni iszlámhívő embertársaink hitét és tegyünk különbséget terrorista és békés muszlim között.
9/10
A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
