Mindannyiunk kedvenc Leia hercegnője sajnos eltávozott egy messzi-messzi galaxisba (az Erő legyen vele!). Carrie Fisher halála sokkoló volt, a tragédiát pedig csak fokozta, hogy egy nappal később édesanyja, Debbie Reynolds is itt hagyott bennünket. Kettejük különlegesen szoros kapcsolata ihlette Carrie-t (aki inkább írónak tartotta magát, mint színésznőnek) a Képeslapok a szakadékból című könyv megírására, amelynek a forgatókönyvét is ő tette le az asztalra. Méltatlanul merült feledésbe ez a remek film, amelyet a szomorú aktualitás miatt néztem meg, és sokszor bizony sírva nevettem, annyira kőkemény szarkazmussal és őszinteséggel mutatta be az írónő az álomgyár sötétebb oldalát, és egy nagyon zűrüs anya-lánya viszonyt. A Shirley MacLaine-Meryl Streep duó elvitte a hátán a filmet (érthetetlen, hogy miért csak Streep-et jelölték Oscarra az alakításáért, MacLaine is megérdemelte volna, abszolút egyenrangú játékot mutattak be), a történet nagyon emberi volt, és megérthettük belőle, miért is küzdött Carrie Fisher élete során annyiszor alkohol és drogproblémákkal. Nem mestermű, de rendkívül erős drámaisággal bíró alkotás, érdemes adni neki egy esélyt!
Suzanne (Meryl Streep) nem túl sikeres színésznő, aki túladagolja a drogot. Az orvosok megmentik az életét, bevonul egy klinikára, hogy meggyógyuljon. Elvállal egy filmszerepet, a szerződésnek azonban az a feltétele, hogy a forgatás idejére haza kell költöznie az édesanyjához, az egykori filmsztár Doris-hoz (Shirley MacLaine). A két nő a kényszerű összezártság alatt kénytelen szembenézni a közös múlttal, enélkül Suzanne nem tudja helyrehozni az életét...
Hollywoodban felnőni nem egy tündérmese, az álomgyár megöli a lelkeket, egy híres sztár gyermekeként a színészi pályára lépni biztos önértékelési csőd, kőkemény a nyomás ebben a szakmában, amelyet annyira könnyű a droggal és az alkohollal enyhíteni. Nem csoda, hogy Suzanne is erre a sorsra jut, és elidegendik az édesanyjától, aki nem érti, miért nem hiszi el, hogy ő tényleg csak jót akart neki. Nagyon hosszú utat kell bejárniuk közösen, amíg meg tudnak bocsátani egymásnak, fel tudják dolgozni a múlt hibáit, és szembe tudnak nézni a remélhetőleg szebb jövővel. Sajnos pindurkát szirupos és kiszámítható lett a végkifejlet, ezért az igazi katarzis elmaradt, viszont annyi felejthetetlen pillanatot szerez nekünk a két színésznő a közös jeleneteikben, hogy ezt meg lehet bocsátani ennek a megindítóan szép filmnek. Zsepit bekészíteni muszáj, annyira érződik a történeten, hogy a valóságon alapul, hogy az időnként tényleg nagyon tud fájni.
A forgatókönyv legnagyobb erénye, hogy meg tudja találni azt a vékony mezsgyét a dráma és a vígjáték között, amikor nem nevetséges, hanem szívbemarkolóan tragikus a két nő - anya és lánya - folyamatos harca. Egymás agyára mennek, elbeszélnek egymás mellett, folyamatosan beolvasnak egymásnak, ugyanakkor olyan végtelenül szeretik egymást, hogy képtelenség nem megkedvelni őket minden negatív tulajondságuk ellenére. Mert Suzanne csúnyán drogfüggő (bár dicséretre méltóan próbálja rendbe hozni az életét), az édesanyja pedig durván alkoholista (bár abból a fajtából, amelyik nem ön és közveszélyes), mert mindketten másképpen próbálják feldolgozni azt a hatalmas nyomást, amely rájuk nehezedik az álomgyárban. Az anyuka igazi sztáralkat, a lánya csak halvány másolata (és ezt tudja is magáról, rémes érzés lehet), egyikük sem boldog, az egyikük azért, mert már véget ért a karrierje, a másik azért, mert igazából soha el sem kezdődött, mégsem adják fel, megpróbálnak emelt fővel szembenézni nem éppen könnyű sorsukkal.
Carrie Fisher színészi karrierje voltaképpen Leiával kezdődött és végződött, ugyanakkor íróként és forgatókönyvíróként megtalálta a helyét a szakmában. Legnagyobb sikere a Képeslapok a szakadékban című könyv és film volt, ugyanakkor szkriptdoktorként is működött, olyan filmeknek rázta gatyába a forgatókönyvét, mint pl. a Halálos fegyver 3, vagy az Apáca show., színdarabot is írt, és dicséretre méltó nyíltsággal vállalta fel függőségeit a nyilvánosság előtt. Sajnálom, hogy nem volt szerencsém a Képeslapok a szakadékból című film alapjául szolgáló könyvhöz (akinek igen, az írja meg legyen szíves kommentben a benyomásait róla, előre is köszönöm!), mert zseniálisak a dialógusok, ezért gondolom, hogy a leíró részeknél sem okoz csalódást az írónő.
Mike Nicholsnak nem volt nehéz dolga, adva volt egy jó forgatókönyv, két első osztályú főszereplő, neki "csak" az volt a feladata, hogy egyben tartsa a filmet. Ezt meg is tette, és habár nem lett egetverő siker belőle, mégis egy értékes alkotást hoztak össze nekünk az alkotók, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből. Vicces és tragikusan drámai jelenetek váltják egymást (Shirley MacLaine smink nélküli arccal, amelyet Meryl Streep fest ki, hogy a közönség úgy lássa az édesanyját, ahogyan azt elvárja tőle, egyszerűen zseniális!), a történet és a karakterek jól fel vannak építve, a végeredmény pedig egy nagyon mély és intim film, amelyben olyan mélységeibe láthatunk bele Hollywoodnak, hogy ha voltak valaha illúzióink, azokat biztosan elveszítjük.
8/10
A Képeslapok a szakadékból teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
