Gróf Sándor Móric, az Ördöglovas. A magyar arisztokrata, akit csak a lovak és a kalandok érdekeltek, az őrültségig bátor volt, lovas bravúrjaitól visszhangzott egykoron az összes főrangú és közrendű pletyka. A gróf egészen édesapja halálig, 17 éves koráig a lovak közelébe sem mehetett, azután aztán behozott mindent, soha nem arról volt híres, hogy kifinomultan művelte volna a lovaglás nemes tudományát, ő inkább vakmerő volt, nem ismerte a félelmet, adrenalinfüggő volt, és olyannyira nem érdekelte a politika, hogy magyar arisztokrata létére Metternich herceg lányát vette feleségül, aki akkor szeretett bele halálosan, amikor a gróf átugratott a hintója felett. A romantikus hős sajnos nem ért szép véget, egy lovasbalesete közben beverte a fejét, melynek következében lassan, de biztosan megőrült, néhány év ápolás után azonban hazatérhetett bajnai kastélyába, ahol évtizedekig élt magához képest visszavonultan, azonban később sajnos újra úrrá lett rajta az elmebaja, és a döblingi elmegyógyinétzetben fejezte be kalandokban gazdag életét 1878-ban. Különleges karaktere megihlette Kálmán Imrét is, aki operettet írt róla, Ördöglovas címmel (ebben hangzik el a Ma önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom című dal, amelyet szerény véleményem szerint Simándy József, mindannyiunk kedvenc Bánk bánja adott elő a legjobban). A filmeseket sem hagyta hidegen a különc gróf alakja, 1944-ben készült el az Ördöglovas című alkotás, amelyről szép emléket őriztem gyerekkoromból, ezért kíváncsian újráztam sok év után. Nos, felnőtt szemmel nézve nem mindig értettem, miért is voltam oda anno ezért a filmért (kicsit elfogult vagyok lovas témában, életem legszebb éveit töltöttem a lovardában, saját lovam is volt, de egy baleset miatt sok éve már felhagytam ezzel a gyönyörű sporttal, már csak álmaimban vágtázom - természetesen nyereg nélkül, mert úgy az igazi! -, de a szép emlékeimet senki sem veheti el tőlem), ez bizony csak egy aranyos kis romantikus kalandfilm, nem több, de egyszeri szórakozásnak tökéletesen megteszi.

Sándor Móric gróf (Benkő Gyula) édesapja haldoklik, ő pedig azonnal indul hozzá, természetesen lóháton, és annyira siet, hogy átugrat egy hintón, amelyben történetesen Metternich herceg lánya, Leontine (Fényes Alice) és társalkodónője ül. A hercegnő annak rendje és módja szerint beleszeret a grófba, addig mesterkedik, amíg meghívatja édesapjával egy bálra, amelyen végre összeismerkednek. Az érzelmek azonban nem itt lobbannak fel a fiatalok között, hanem akkor, amikor a gróf megmenti a hercegnőt egy rablótámadástól...

Ne várjunk túl sokat ettől a filmtől, és akkor nem fogunk csalódni benne. Nem mestermű, nem is kiemelkedő alkotás, de adhatunk benne a romantikának, és olyan kiváló színészek játékának örülhetünk benne, mint Kiss Manyi, Makláry Zoltán vagy Benkő Gyula, aki "civilben" híresen jó lovas volt (bár nyilván nem ő hajtotta végre a legvadabb bravúrokat a filmben, de látszik, hogy nem akkor ült először lóháton), akárcsak a fia, Benkő Péter, erről, ha másban nem is, A koppányi aga testamentumában (amelyről fogalmam sincs, miért nem írtam eddig, hiszen hatalmas kedvencem, egy okkal több, hogy minél előbb újrázzam) mi is meggyőződhetünk.

A romantikára helyezték a hangsúlyt az alkotók, a habkönnyű történet éppen arra elég, hogy kitöltse az időt két lovaskaland és az érzelmek áradása között, egyáltalán nem törekedtek komoly önéletrajzi filmre, de legalább szórakoztató lett a végeredmény, még ma is, sok-sok évvel a forgatás után is szép pillanatokat tud szerezni a nézőjének. A humorról Kiss Manyi és Makláry Zoltán gondoskodik, Benkő Gyula hozza a romantikus hőst, a vakmerő lovast, aki nem ismer lehetetlent, ahhoz, hogy elvehesse végre szeretett Leontine-jét. Fényes Alice bájosan naivan játssza a hercegnőt, de ez ehhez a filmhez tökéletesen elég, jól működik a kettősük a főszerepekben. Természetesen nincs hiány vágtázó lovakban, bravúros mutatványokban (pontosan tudom, milyen nehéz egy szinte függőleges löszfalon levágtázni, a lélegzetem is elállt attól, hogy volt olyan őrült kaszkadőr, aki ezt bevállalta), szép tájakban (fekete-fehér a film, és nem is a legjobb minőségű, de bele lehet feledkezni annyira a történetbe, hogy ez ne legyen zavaró), van itt minden, ami ahhoz kell, hogy a néző jól szórakozzon.

Mindezzel együtt távol áll attól ez a film, hogy maradandó éményt tudjon nyújtani, elsősorban a lovak és a lósport szerelmesei számára kihagyhatatlan darabról van szó, főleg Sándor Móric személye miatt, hiszen nagyon sok életrajzi elemet szőttek bele a nem túl nagyívű forgatókönyvbe az alkotók. Jövőre ugye jön a Kincsem mozi, addig nyugodtan lehet hangolni rá ezzel a bájos kis filmmel, igazi ungarische kalandfilm ez, az Ördöglovas igaz története alapján, egy próbát simán megér.

Sándor Móric kalandos élete üvöltött a filmvászon után, Benkő Gyula személyében meg is találták a megfelelő főszereplőt, akinek tényleg elhisszük, hogy előtte nincs akadály, ha lovas bravúrról és szerelemről van szó, csak annyi a dolgunk, hogy hátradőljünk, és hagyjuk, hogy magával ragadjon a romantikus és meglepően pergő történet, és emlékezzünk az Ördöglovasra, akit nem érdekeltek a konvenciók, úgy élt, ahogy neki tetszett, és hiába fizetett nagy árat a szenvedélyéért, mégis olyan különleges egyéniség volt, hogy nem véletlenül vált legendává.

7/10

Az Ördöglovas teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.