A történelem során nem olyan nagy szórásban ugyan, de előfordultak olyan horrorfilmek, amik nem elsősorban egy, az emberiség életére törő rémséggel akarták a frászt hozni a nézőre, nem is az explicit képi eszközökkel váltottak ki megbotránkoztatást a nézőkből. Idővel fel-felbukkan néhány olyan horror, amely valami teljesen hétköznapi dolgot tesz meg a félelem tárgyának, valami olyasmit, ami szervesen beivódott a hétköznapjainkba, és olyannyira a komfortzónánk részét képzi, hogy talán észre sem vesszük. Ilyen volt például a Kör, ami ugye a mindennapos tévé -és telefonhasználatot definiálta újra, míg a Lights Out egy olyan démonnal riogat, amit a sötétség éltet.
Adott egy nem éppen jó passzban lévő család, akiknek a mindennapjait egy rejtélyes, démonszerű lény keseríti meg. Ráadásul a rémség képes manipulációs eszközöket bevetni, aminek köszönhetően meg tudja teremteni a számára szükséges sötétséget. Az idő előrehaladtával természetesen kiderül, hogy a démon hogy került a képbe, illetve, hogy van-e mód a legyőzésére.
Teljesen világos, hogy a Lights Out a legtöbb emberben alapvetően ott lappangó, sötétség iránti félelemre épít. Ez remek táptalaj lehetett volna a kreatív megoldásoknak, de ezek a ziccerek rendre kimaradnak. Egyszerűen unalmas a film, mert rendre a jumpscare eszközeivel él, mindenféle eredetiséget mellőzve. Ráadásul a Lights Out az a fajta horror, ahol minden egyes "akciójelenetnél" pontosan tudjuk az adott jelenet végkimenetelét. Dekára pontosan ki van mérve az ijesztegetések ideje, bárminemű meglepetésnek még csak a szikrája sem mutatkozik meg. Borzasztóan egysíkú a film ezen része, olyannyira, hogy legfeljebb csak azok számára lesz ijesztő, akik életükben még nem láttak legalább három korrekt horrort.
Cserébe viszont legalább nem unalmas a film, a játékidő még a másfél órát sem éri el, és ez a nem túl hosszú időtartam is jórészt akciózással, paráztatással van kitöltve. Persze az ember csak legyint a gagyi, bazári riogatásokra, de mozgásban van a cselekmény, valami mindig történik, ami még a fanyalgók számára is ad egy sodró lendületet a film végignézéséhez. Két jumpscare között az alkotók azért megpróbáltak valami kerettörténetet adni a Lights Out-nak, ami ugyan elég instabil lábakon áll, de legalább érződött a forgatókönyvön valami minimális ambíció. Hozzáteszem, hogy jóval hatásosabb és emlékezetesebb horror lehetett volna ebből, ha inkább a háttérsztorira, a karakterek kibontására szánnak több időt, mert utólag belegondolva ezek a "sztorizós" részek voltak messze a film legemlékezetesebb momentumai.
A színészeknek viszonylag kevés feladatuk volt, hiszen gyakorlatilag a film 80 százalékában rémült arcokat kellett vágniuk, és sikoltozniuk kellett. Ezt legalább úgy ahogy tisztességesen hozzák, de emlékezetes alakítást senkitől sem szabad elvárni. Sajnos ebből a folytonos jumpscare ijesztegetésből a színészek sem tudták kirángatni a filmet, amit ha horrorelemekkel nem is, de néhány fordulattal, forgatókönyvírói bravúrral azért valamelyest lehetett volna kozmetikázni. A durva az egészben az, hogy a film meg is ágyaz egy-két komolyabb csavarnak, az ember már szinte várja, hogy fény derüljön valami meghökkentő dologra, ehhez képest egy összecsapott, teljes mértékben lineáris befejezést kapunk.
A Lights Out összességében véve elképesztően gyenge horror. Nagyon ritkán akad néhány kreatívabbnak mondható megoldás a fényekkel, de egyébként abszolút felejthető kategória. Az égvilágon semmi újat nem mutat, és még a sablonokat teljesen izgalommentesen zongorázza végig.
3/10
Az Amikor kialszik a fény teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán