A nyár végének egyik meglepetése lett a Haverok fegyverben, amelyet az elmúlt napokban-hetekben sokan már a nyár vígjátékaként aposztrofáltak (mondjuk ezért a címért igazán acélos versenytársakkal nem kellett megküzdenie...). Úgy tűnt, Todd Phillips el tudja feledtetni a Másnaposok folytatásai jelentette kisiklást a karrierjében, és nem hogy egy elsőrangú rendezőként tért vissza, de még azt is megmutatta, hogy nem csak a komikumhoz ért. Hiába a sok dicséret, jobb nem ilyen elvárásokkal állni a filmhez, mert ezek mindegyike túlzás - ugyanakkor az elismerő szavak mások részéről éppen annak szólhattak a Haverok fegyverben kapcsán, hogy a nyár többi filmjével ellentétben nem múlta alul az előzetes elvárásokat.

David (Miles Teller) egy nap megelégeli, hogy 75 dolláros "éhbérért" kell masszőrként dolgoznia, és új munka után néz. Gyors meggazdagodást ígérő vállalkozásötlete ugyan nem jön be, de pont akkor fut össze újra gyerekkori barátjával, Efraimmal (Jonah Hill), aki éppen fegyverekben utazik. Efraim ugyanis rájött, hogy az amerikai hadsereg beszállítójaként hatalmas összegeket lehet szakítani, főleg, ha az ember hajlandó megkerülni néhány szabályt. A két srác pedig belevág a milliós üzletbe, amely néha azzal jár, hogy egy furgonnal kell pisztolyokat Irakba csempészni vagy éppen hidegháborús készleteket továbbértékesíteni a Pentagonnak.

A Haverok fegyverben kapcsán két előkép szokott kötelezően felmerülni, A Wall Street farkasa, illetve a Fegyvernepper, hiszen mindkét mű hasonló témáról szólt, ráadásul szatirikus-humoros hangvétellel. Todd Phillips helyében azonban biztosan nem örülnék ezeknek a párhuzamoknak, ugyanis nem kell messzebb menni az említett két műnél, hogy kiderüljön, filmje mennyire képtelen megtalálni a saját hangját és egy igazán átütő élménnyel elkápráztatni minket. Phillips nem lett rosszabb direktor az évek során, csak éppen még mindig Másnaposokat akar rendezni egy olyan történetből, amelyben van nettó 6-7 poén (és ezt ne úgy tessék érteni, hogy ennyi működik csak, a Haverok fegyverben alapvetően tényleg nem egy hagyományos vígjáték), arról viszont fogalma sincs, hogy humor híján mivel adjon identitást művének, és sem vizuálisan, sem történetmesélés tekintetében nem képes semmi értelmes ötlettel előállni.

Például hozza a Fegyvernepper szókimondó stílusát, azonban igazán döbbenetes mesélnivalója alig van, hozza a Wall Street farkasa cinizmusát, de szituációi és karakterei egy-két kivétellel túl közönségesek ahhoz, hogy nevethessünk rajtuk, éket ver David és Efraim, illetve David és szerelme közé, de ezeknek a konfliktusoknak nincs súlya és még fantázia sincs bennük. Nem tud semmi újat mondani a mohóság vagy a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos morális kérdések kapcsán - igaz, ehhez eleve arra lenne szükség, hogy a szkript tudatosan építsen fel ilyen motívumokat. Phillips azonban nem vállalkozik többre, mint hogy egy kicsit kiszínezve előadja hőseink krónikáját, és ennek megfelelően sokszor nem az elbeszélői szándék, hanem az események lekövetése irányítja művét, és mintha narráció is csak azért lenne jelen, hogy egy látszólagos szerkezetet adjon az időnként bántóan összefüggéstelen jelenetsoroknak. A Haverok fegyverben pedig valódi cél híján mindig a legnyilvánvalóbb opció felé halad, olyannyira, hogy még az aláfestő zeneként is pontosan azok a dalok szólalnak meg, amelyek mindenkinek elsőként jutnának eszébe az adott helyzet kapcsán.

Ugyanakkor hozzátartozik a képhez, hogy a stáb ha nem is tudott az alapanyagból sokat kihozni, azt sem mondhatom, hogy elrontották, és egyáltalán nem egy száraz életrajzi darabot kapunk. Lehet Jonah Hill stílusán nevetni, a háttérben kirajzolódó, emberi életeket semmibe vevő korrupción szörnyülködni, kapunk egy gyorstalpalót az amerikai hadsereg közbeszerzéseiből, és néhányan talán még Bush-kormányzat felé odaszúrt megjegyzéseket is érteni fogják. Phillips tanácstalansága pedig egyenesen pozitívum abból a szempontból, hogy így nem akar tolakodó közhelyekkel sem előállni.

A végeredmény tehát teljesen nézhető, valószínűleg senki sem fog rosszul szórakozni rajta, de a következő hasonló alkotásnál biztosan nem fogjuk hivatkozási alapként emlegetni. Az mindenképpen egy kis bánkódásra ad okot, hogy egy ambiciózus alkotógárda ennél többet is kihozhatott volna ebből a sztoriból, de az idei nyár csalódásainak tömegében annak is örülhetünk, hogy a Haverok fegyverben méltó tudott lenni főszereplőihez: nem egészen profin, nem első osztályú minőségben, de legalább szállította, amit vállalt.

7/10

A Haverok fegyverben teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán