Előzetesek alapján joggal lehetett reménykedni abban, hogy a Vaksötét majd nem hagy minket cserben, viszont az idei mozis nyár már annyi csalódást okozott, hogy biztosra lehetetlen menni. Amilyen vegyes elvárásokkal ültem be a film elé, ugyanannyira vegyes érzésekkel álltam fel előle. Tagadhatatlan, hogy egy szórakoztató, feszes és izgalmas thriller/horror keverékkel van dolgunk, de sajnos érthetetlen butaságokból sincs hiány, ami beárnyékolja az összképet.

A 2013-as Evil Dead remake-kel elhíresült Fede Alvarez rendező egy érdekes ötlettel állt elő ezúttal: 3 gyakorlott fiatal rabló, név szerint Rocky (Jane Levy), Money (Daniel Zovatto) és Alex (Dylan Minnette) előtt nagy lehetőség adódik, ugyanis őket bízzák meg azzal, hogy lopjanak el több százezer dollárt egy idős és vak ex-katona otthonából. Papíron nem hangzik nehéz feladatnak, ám már a házba való bejutás is sokkal bajosabb, mint azt előre gondolták volna, de később sokkal nagyobb problémát jelent ennél a titokzatos vak férfi, aki agresszív kutyájával az oldalán félelmet nem ismerve veszi fel a kesztyűt a betörőkkel.

Alvarez tehát csavar egyet a home invasion filmek tipikus menetén azzal, hogy nem a betörők kezdik el terrorizálni a ház lakóját/lakóit, hanem éppen fordítva. A vak férfi, akinek a nevét később se tudjuk meg, sötét titkokat rejteget. Például fogva tartja azt a nőt, aki elgázolta kislányát és az őrület határán táncolva, minden mindegy alapon hajlandó vérfürdőt is rendezni, ha éppen arra van szükség.

A fiatalok egyébiránt nem ok nélkül foglalkoznak azzal, amivel, még akkor is, ha ezek az okok papírvékonyak. Money feltételezhetően csupán egy nagydumás, lecsúszott alak, aki a bűnözésből szeretné megteremteni azt az összeget, amivel elköltözhet a koszos Detroitból barátnőjével, Rockyval. Erre a lány is hajlik, mivel neki a családi háttere annyira zűrös, hogy legszívesebben csak megszökne kishúgával, akinek valamiért az az egyetlen vágya, hogy szörfözhessen, márpedig ez a michigani városban nem igazán kivitelezhető és ez szomorú. A kicsit halvérű Alex ugyanakkor remek körülmények között él, de őt csak Rocky iránt érzett szerelme motiválja, amiért hajlandó bármit megtenni és erről a film során meg is bizonyosodhatunk.

Viszonylag sok időt töltünk egy helyszínen, a házba zárva, mégsem érződik egysíkúnak a történet, amit sikerül mindig valami újdonsággal feldobni éppen akkor, amikor már leülne. Valahol érthető, hogy a karakterek sem érzik magukat biztonságban egy pillanatig sem, ami a nézőkre is átragad, de ha jobban belegondolunk, számtalanszor elkerülhették volna a szörnyűségeket, sok esetben rossz és időről időre érthetetlen döntéseket is hoznak. Például, ha van valakinél telefon, akkor miért csak egymásnak üzengetnek Messengeren keresztül, amikor segítséget is hívhatnának? Vagy miért zárkóznak be folyamatosan kicsi, sötét és zárt helyekre?

Kérdés, hogy ez vajon a tudatos koncepció része-e, vagy csupán az írók voltak túl lusták és ennek következtében lett-e a történetvezetés egy része igencsak buta. Ugyanígy a humorosnak ható jelenetekről - mint például az a tény, hogy a vak férfi a lábszaguk alapján bukkan rá a fiatalokra, akik udvariasan levették a cipőjüket betöréskor - sem tudom eldönteni egyértelműen, hogy azok szándékosan sikerültek-e ilyenre vagy sem.

Mindenesetre minél többet csavart Alvarez az alapfelálláson és minél több meghökkentő őrültséget csempészett bele a történetbe (a szellőzőnyílásba is bemászó kutya, a vak férfi rejtélyes háttértervei), annál kevésbé lettek látványosak a gyengébb pontok és ezzel párhuzamosan lett egyre élvezhetőbb, egyre nagyobb móka a maga módján a film.

Egy valamit azonban biztosra lehet állítani, mégpedig azt, hogy a rendezés és az annak köszönhető feszültségkeltés páratlanul működött. A karakterekhez hasonlóan mi is csupán a sötétben tudtunk tapogatózni, fogalmunk sem lehet arról, hogy mikor mi fog lecsapni ránk és ezt nem csak arra az egyébként pompás jelenetre értem, amikor a főszereplők szó szerint a vak sötétben próbáltak kiutat találni, vagy legalább levegőhöz jutni a pokoli terror közepette. A színészek bár igazán maradandót nem nyújtottak, de a kötelezőt lényegében mindenki hozta, egyértelműen senki se lógott ki felfelé vagy lefelé.

Összességében tehát egy közel sem rossz filmről van szó, amiről elmondható, hogy pattanásig feszült, a figyelmet végig igényli, kevés párbeszéddel és sok pörgős akcióval operál, viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni a hibáit sem, akármennyire is könnyű beleszeretni. Olykor egymást érik a logikátlanságok és az esetleges megoldások is, de biztos vagyok benne, hogy ezek sokaknál beleférnek majd és ők fogják igazán élvezni ezt a mozit, amit őszintén szólva meg is érdemel már a közönség az elmúlt hónapok után. Sikeres fogadtatás esetén pedig még a folytatást sem tartom elképzelhetetlennek, amihez a történet lezárása is remek táptalajt adna, habár egyszeri szórakozásnál nem tűnt többnek a Vaksötét.

6/10

A Vaksötét teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán