A Dwayne Johnson és Kevin Hart nevével fémjelzett mozifilmek valamilyen szinten mindig zsákbamacskának bizonyulnak. Előbbi esetében fennáll a veszélye annak, hogy valami nagyon elcsépelt, C kategóriás akciócsodát fogunk látni (a kínosabbnál kínosabb komédiákról nem is beszélve), utóbbi pedig bármennyire is szimpatikus egyéniség, sajnos előszeretettel vállal szerepet huszadrangú vígjátékokban, amelyekben a lehető legharsányabban ripacskodik. A két sztár első közös próbálkozása azonban kifejezetten üdítőre sikeredett, amely ugyan sok újdonságot nem hordoz magában, de egy laza, baráti mozizáshoz jó választás lehet.

Calvin (Kevin Hart) a középsuli legmenőbb arca volt, és mindenki meg volt róla győződve, hogy az érettségi után nagyon sokra fogja vinni. Teljesen átlagos élete van, könyvelőként dolgozik, van egy barátnője, ám az irányába érkező elvárásoknak érzése szerint nem tudott megfelelni. A közelgő érettségi találkozó kapcsán felveszi újra a kapcsolatot a suli lúzerével (Dwayne Johnson), aki a keserves középsulis évek után gyökeres változásokon ment át. Calvinnel hamar megtalálják a közös hangot, ám kiderül, hogy van valami rejtegetnivalója, amivel a közvetlen környezetét is veszélybe sodorhatja.

Pár hónapja írtam a Megjött Apuci című vígjátékról, ami félig-meddig a Központi hírszerzés testvérfilmjének is tekinthető. No nem feltétlenül a tartalom vagy a megvalósítás miatt, sokkal inkább a hatást tekintve. Ugyanis egyik film sem vállal túl sokat, mindkettő korrektül adagolja a poénokat, tisztességesen végigvezet egy történetet, de emlékezni hosszútávon valószínűleg egyikre sem fogunk. Igaz, a Központi hírszerzés néha elkezd inogni azon a határon, ami még elviselhető. Ez elsősorban Hartnak "köszönhető", aki eleinte teljesen nyugodt, visszafogott játékot produkál, majd ahogy telik az idő, és jönnek az őrültebbnél őrültebb szituációk, úgy válik Hart is egyre idegesítőbbé. Dwayne Johnson játéka viszont egy szenzációsan megírt karakterrel párosul. Ilyen összetett, sokrétű jellemet ritkán látni egy közönségvígjátékban. Ugyanakkor kicsit az is volt az érzésem, mintha az írók túlságosan is erre a figurára gyúrtak volna, és minden más kicsit a háttérbe szorult volna.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a film során nagyon ötletes és vicces cameók kavarják fel az állóvizet, és néhány ügyes fordulattal is próbálkoztak a készítők, amiket természetesen nem kell komolyan venni, de egy botegyszerű vígjátékhoz képest kifejezetten igényes törekvések voltak. Közben azonban több mellékszál is csúnyán zátonyra fut, sok mindenbe belevág a film, de következetesen csak a kis részét vezeti végig. Persze a hangsúly a fő akcióvonalon volt, de ez ugyanúgy működőképes lett volna a fölösleges körítések nélkül.

A Központi hírszerzés ártalmatlan darab, hozza a kötelezőt. Képes lazán elszórakoztatni, tökéletesen megvan a maga komfortzónájában, de a térdcsapkodós, emlékezetes komédiák sorát nem fogja gyarapítani.

7/10

A Központi hírszerzés teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán