Hányszor néztél rá az okostelefonodra az elmúlt néhány percben, hogy érkezett-e új üzeneted? Ha hazaérsz, az az első, hogy bekapcsolod a számítógépet és megnézed az email-jeidet? Mennyi időt töltesz el naponta azzal, hogy a barátaiddal/kedveseddel chat-elsz? Ha még egyedül vagy, nyilván sokat, mert az internet ma már a párkeresés alapvető terepévé vált. A világháló végtelenjében könnyen rá lehet találni olyan ismerősökre, akikkel aztán akár komolyabbra is fordulhat a kapcsolat. És egyszer el fog jönni az idő, amikor találkozni akartok, és ez bizony erősen kétesélyes helyzet. Mert hiába szép és jó minden írásban, megtörténhet, hogy a valóságban nem működik az a bizonyos kémia, de legalább tisztában lesztek azzal, hogy nektek csak a barátság marad, és mindketten új fejezetet nyithattok az életetekben. De lehet, hogy bejön, és boldogan éltek, amíg meg nem haltok. Természetesen Hollywood is halad a korral, sorra készülnek azok a romkomok, amelyekben a főhősök a neten futnak össze, de szerény véleményem szerint a mai napig a Tom Hanks és Meg Ryan főszerepélésével készült film a legjobb ebben a témában. Többször láttam már, mégsem tudom megunni, bűbájos alkotás, amely azonban mégsem tudott olyan ismertségre szert tenni, mint a páros és a rendezőnő legnagyobb közös sikere, A szerelem hullámhosszán. Nem világrengető alkotás, de bármikor fel tud vidítani egy szomorú esős vasárnap délutánt, nem lehet tévedni vele!

Kathleen Kelly (Meg Ryan) egy kis gyerekkönyvboltot vezet New Yorkban, amelyet még az édesanyjától örökölt. Egy nap véletlenül betéved hozzá Joe Fox (Tom Hanks), aki éppen a szomszédjában nyit egy könyvnagykereskedést. A férfi megtestesíti mindazt, amit a lány megvet, ezért nyíltan utálja, és egy levelezőpartnere biztatása alapján mindent megtesz azért, hogy harca szálljon vele a boltjáért. Azonban amikor eljutnak addig a pontig, hogy találkozni akarjanak egymással, Fox rájön, hogy Kathleen-nel levelez, és innentől kezdve az események kicsit összegabalyodnak...

Könyvmolyként természetesen imádtam a történetet, nagyon sok szép gondolatot fogalmaznak meg benne a Guttenberg - galaxisról, és egyáltalán nem sablonos romkomot hoztak össze az alkotók. Abszolút életszagú az alapötlet, hiszen kivel ne történt volna meg a mai internetes világban, hogy észrevételenül ugyan, de egyre rokonszenvesebbnek találta egy levelezőpartnerét. Nora Ephron és forgatókönyvíró társai nem tettek mást, csak jól felturbóztak egy hétköznapi helyzetet, és voltak olyan profik ők és a főszereplő színészek is, hogy úgy vigyék vászonra a történetet, hogy eljusson a nézők szívéig.

Egyetlen percre sem kérdéses a happy end, mégis sokadjára is teljes szívből lehet izgulni azon, hogy vajon mi lesz Kathleen és Joe sorsa. Sajnos nem sikerül mindvégig fenntartani az érdeklődést, a közepe táján nem kicsit ül le a történet, de aztán szerencsére az utolsó fél óra mindenért kárpótol bennünket. Joe ugyanis végül úgy dönt, hogy neki kell a lány, aki azonban utálja, úgyhogy elég rendesen össze kell kapnia magát, hogy kieszeljen egy haditervet, amellyel meg tudja hódítani. A vége egy picit szirupos, de csak annyira, amennyire kell, azon pedig ne agyaljunk feleslegesen, hogy ez a rendkívül intellinges lány hogyan nem jött rá előbb, hogy ki is valójában az ő titokzatos levelezőpartnere. Ne a logikával foglalkozzunk, hanem a szívügyekkel, és akkor nem érhet bennünket csalódás, egy jól felépített romantikus alkotásról van szó, amelybe simán bele lehet feledkezni, kell ennél több?

Az alapsztori nincs túlbonyolítva (van egy férfi és egy nő, mindketten kapcsolatban, de aztán persze minden hátráltató tényező dacára rájönnek, hogy ők egymásnak vannak teremtve), azonban sikerült élettel megtölteni a karaktereket. Nora Ephron nem hazudtoldta meg magát most sem, jól bevált panelekkel dolgozik, de annyira emberiek a főhősök, hogy úgy érezzük, ők mi is lehetnénk, és a fene egye meg, ha nekik összejött, mi is tehetünk egy kísérletet a világhálón, nem? Mert a párkeresés bizony nem egyszerű dolog (én is szingli vagyok, csak nem göröcsölök rá a témára, mélyen hiszem, hogy előbb-utóbb rá fogok akadni a másik felemre, csak annyit teszek az ügy érdekében, hogy nyitott szemmel járjak a világban, de amúgy élem a saját kis életem, és jól érzem magam a bőrömben, köszönöm szépen), és jó látni, hogy igenis létezik happy end ebben az ügyben (és hány ilyen történet van a valóságban is, gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek az ismerőse/rokona a neten lelt rá a szerelemre). Szívet melengető kis film, jó, hogy megszületett.

Tom Hanks és Meg Ryan (még plasztika előtti állapotában) párosa ismét remekül működik, ketten elviszik a hátukon a filmet. Greg Kinnear szokásához híven tökéletesen felejthető, Parkers Posey alakítása sem sikerült felejthetetlenre. A színészvezetés alapvetően rendben van, minden szereplő hozta a kötelezőt.

Nem váltja meg a világot ez a kedves történet, de nagyon szórakoztató és nincs tartalom híján sem, ami a saját műfajában nem számít mindennaposnak. Ha nem vágyunk többre, mint egy meghatóan szép romantikus mozira, ez a film a legjobb választás. Nem ez a legjobb Nora Eprhon-film, de minőségi alkotás, kiemelkedő a saját műfajában, nem tudott megkopni még ennyi idő után sem. Azért a biztonság kedvéért ne kapcsoljuk ki a telefonunkat, amíg nézzük, hátha jön egy sürgős üzenet a kedvestől...

7/10

A szerelem hálójáb@n teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.