Amikor Madarász Isti Shane Carruth Primerjéhez nevezte meg filmje egyik inspirációjaként, sokan lázba jöttünk, de valószínűleg egyikünk sem vette komolyan, hogy egy magyar direktor első (mozis) nagyjátékfilmjében, sőt, az első magyar időutazós sci-fiben képes lesz akárcsak megközelíteni a műfaj egyik klasszikusát. (Miközben a hazai zsánerfilm gyakorlatilag a Köbli-Szász páros évenkénti tévéfilmjeit leszámítva erősen tetszhalott.) A rendező azonban valóra váltotta ígéretét: a Hurok valóban egy igen erős mindfuck-jelleget öltő időhurkos mozi lett, amely azonban sajnos nemcsak ezek erősségeit, hanem gyengeségeit is demonstrálja.

Ádám (Száraz Dénes) éppen azt tervezgeti, hogyan fog eltűnni külföldre barátnőjével, Annával (Martinovics Dorina), és eközben hogyan fogja kijátszani a maffiózó Dezsőt (Anger Zsolt), akinek drogot terít. Azonban reggel Anna azzal fogadja, hogy gyereket vár, ami teljesen keresztülhúzza Ádám számításait, és nem a legjobban reagálja le a helyzetet. Az igazi bonyodalmak azonban akkor kezdődnek, amikor az utcán újra összefut Annával, aki az ő haláláról hadovál, majd rövidesen baleset áldozata lesz. A zavarodott Ádám pedig rövid úton tényleg Dezső áldozata lesz, azonban ezzel a nap eseménysora újrakezdődik, és megadja a lehetőséget számára, hogy megmentse magát és szerelmét is.

Bevallom őszintén, bajban voltam a fenti sorok megalkotásakor, ugyanis nem teljesen kristályosodott ki előttem a Hurok narratívájának logikája, és egy második nézésig nem fogom tudni eldönteni, hogy azért, mert ennyire bonyolult, vagy mert nem támaszkodik olyan sziklaszilárd racionalitásra, mint műfaji elődjei. Főhősünk például nem is nagyon próbálja feszegetni az időhurok szabályait, sőt, meglehetősen hamar feldolgozza és megszokja a helyzetet. Néhányan ezt talán hibaként róják majd fel, de aki számos hasonló alkotás ismeretében ül be erre a filmre, bizonyára örömmel üdvözli majd, hogy ezek a kötelező körök kimaradnak Madarász agytornájából. Részben ezért is nehéz tökéletesen összerakni, hogy pontosan hány és milyen rendszerben felépülő idővonal alkotja a Hurok forgatókönyvét, ugyanakkor ez a kihívás teljesen lázba fogja hozni a Primer, az Időbűnök vagy a Predestination rajongóit.

Azonban az is közös ebben a filmben és az említett művekben, hogy a nagy bűvészmutatvány során teljesen elvesznek a karakterek és a történet emberi oldala. Ez talán azért fájdalmasabb a Huroktól, mert itt nem egy találmány kínos részletességgel bemutatott megalkotásáról, hanem egy szerelmi történetről lenne szó, amelynek ugyan lenne egy gyönyörű karakteríve, de ez annyira elsikkad, hogy csak rendezői kiszólásokból és éles fordulatokból rajzolódik ki előttünk. Hozzáteszem, a színészek sem nyújtanak annyit, hogy igazán érzékletes legyen az Ádámban végbemenő változás, a nyúlfarknyi bevezető, illetve a ködösségbe szintúgy belevesző célok és motivációk is az ellen dolgoznak, hogy igazán átélhetővé váljon az alkotás. És nincs szívem felróni, de egyszerűen iszonyatosan illúzióromboló és B-filmes az is, hogy a film jelentős részének hátteret adó utcarészletet egy lerobbant gyártelepen alakították ki...

Mindent összevetve azért korrekt darabnak mondható a Hurok, de elsősorban azok fogják igazán szeretni, akik eleve odavannak az effajta agyalós-mindfuck thrillerekért, az általuk jelentett intellektuális kihívásokért, illetve akik örülnek annak, hogy végre már nekünk is van egy ilyen filmünk. Én mindenképpen azok közé tartozom, akik üdvözlik, hogy egy Saul fia  és egy VAN mellett ehhez hasonló alkotások is bővítik a kortárs hazai produkciók repertoárját, és remélhetőleg a Hurkot sok hasonló mozi követi majd - részben Madarász Isti keze nyomán is.

7,5/10

A Hurok teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán