Most, hogy már tudjuk, ki nem fogja hagyni a tévében, hogy Baby-t beültessék a sarokba (stílszerűen egy teljesen ismeretlen arc, akinél érthető módon a táncos múlt fontosabb volt, mint a színészi tapasztalat), gondolom, nem csak engem kapott el a nosztalgia. Ne azon borongjunk, hogy mennyire elfutottak az évek, inkább újrázzuk gyorsan (ha még nem tudjuk kívülről) ifjabb éveink kedvencét, és andalodjunk bele a jó házból való úrilány és a szegény, de szenvedélyes fiú romantikus történetébe. Engem nem hozott lázba a remake híre, ugyanis gátlások nélkül imádom a Patrick Swayze és Jennifer Grey főszereplésével készült mozit, amelyről pontosan tudom, hogy alapvetően egy közepes alkotás, viszont megvan benne az a bizonyos plusz, amiért nem tud nálam lekerülni a romantikus filmek top 5-ös listájáról. Nem lehet olyan rossz napom, amelyet ne tudna feldobni ez a történet, és rózsaszín álmaimban még mindig engem emel a feje fölé a szuperdögös Johnny (nőből vagyok és reménytelenül romantikus alkat, ez van). Megunhatatlan film, az a kategória, amelyik bármikor jöhet, még mindig piszkosul jó mozi!

Baby (Jennifer Grey) szüleivel és testvérével nyári vakációját tölti. A fiatal lánynak azonnal feltűnik Johnny (Patrick Swayze), aki tánctanárként dolgozik, ahol a család nyaral. A dolgok úgy alakulnak, hogy a fiúnak sürgősen új partnerre lesz szüksége, ezért Baby-nek meg kell tanulnia táncolni, és a próbák során a fiatalok annak rendje és módja szerint egymásba szeretnek, és szembe kell szállniuk a saját kis világukkal, hogy fel tudják vállalni az érzelmeiket...

Teljesen szimpla történet, tökéletesen ismeretlen szereplők, naná, hogy senki sem várt semmi különöset ettől a fimtől. És mégis annyira beletalált a nézők szívébe Baby és Johnny története, hogy máig nem tud feledésbe merülni ez a kedves emlékű alkotás. Patrick Swayze A-listás sztár lett (más kérdés, hogy nem tudott sokáig a csúcson maradni), Jennifer Grey-nek viszont nem jött össze a karrier (amelyben nagy szerepet játszott az is, hogy megműttette az orrát, ezután pedig senki sem ismerte fel, annyira megváltozott az arca a plasztikai beavatkozástól). Hiába tudjuk, hogy a forgatáson a főszereplők között nem volt teljes az összhang, ebből semmi sem látszott a filmvásznon, tökéletesen kiegészítették egymást, a kettősük nélkül nem működött volna a történet.

Mi lehetett vajon a siker titka? A zene, (ami egyébként Oscar-t ért), a kiválóan koreografált táncjelenetek, a karizmatikus férfi főszereplő, az erotikus felhang, mindezeknek köszönhetően működtek a romantikus műfaj sablonjai. A jó anyagi viszonyok között élő lány és a szegény fiú történetét rengetegszer megfilmesítették már, de ilyen táncos körítéssel addig még nemigen. Sok évvel később természetesen elkészült a folytatás, csak éppen senkit sem érdekelt (engem sem), és egyáltalán nem értem, miért erőltetik a tévés remake-et. Ez úgy volt jó, ahogyan akkor elkészült, miért kellene a másolat, amikor az eredetit szeretjük? Természetesen ettől még lehet jó a feldolgozás, de ez a film akkora siker volta saját korában, amit úgysem tudnak megismételni, egy újabb bőrt persze le lehet húzni a történetről, biztosan be fogja hozni a rá fordított pénzt, csak éppen várhatóan nem fog túl sokat hozzáadni a legendához. Meglátjuk, addig is itt van nekünk tini éveim egyik legnagyobb kedvence, amelyre felnőtt fejjel sem tudok ráunni.

Igazából egy tisztességes B-film készült, amelyben mégis annyira összejött minden, hogy az évek során A-kategóriás alkotássá nemesült a nézők szívében. Kis nyári semmiség létére meg tudta érinteni a lelkünket, megszerettük a főszereplőket, teljes gőzzel drukkoltunk nekik, hogy minden nehézség ellenére happy end legyen a történet vége (még akkor is,ha tudtuk, hogy nem lehet más). És a varázs nem tud megkopni, mert a helyzet ugyanez sok-sok évvel a bemutató után, hiába láttuk már ezerszer, tudjuk kívülről minden jelenetét, mégis magával tud ragadni bennünket Baby és Johnny története. A romantikus felszínen túl ez a film a felnőtté válásról is szól, Baby ezen a nyáron tanulja meg, hogy melyek az igazán fontos dolgok az életben, és hogy a saját útját kell járnia, akkor is, ha ez az édesapjának esetleg nem tetszik. Mindezen jellemfejlődés közben még arra is van ideje, hogy a maga visszafogott módján megszelídítse a magas hőfokon izzó fiút. Miközben mindketten sokat tanulnak egymástól, lassan de biztosan elfogadják a másikat olyannak, amilyen.

Nem volt remekmű a forgatókönyv, viszont komolyabb hibák sem voltak benne, nem volt sok üresjárat a filmben, jó ritmusban váltották egymást a táncos-zenés és prózai, időnként drámai jelenetek. Nyilván nem csavarták túl a történetet, a végkifejlet sem volt kétséges, mégsem unatkoztunk, amíg eljutottunk a végső, mára már legendássá vált képsorokhoz. Persze lehetne sorolni, hogy sok benne a hatásvadász jelenet, nincs benne semmi eredeti, abszolút sablontörténet, de hiába szapulják a kritikusok, úgyis mindig újra és újra meg fogjuk nézni. mert nem tudunk ráunni.

A karaktereket sem bonyolították túl, van nekünk egy kedves női főszereplőnk, akinek nincs sok fogalma az életről, aztán megismerkedik Johnny-val, aki teljesen más világban él, mint ő, és természetesen egymásba szeretnek, ahogyan azt kell. Nem a párbeszédek maradtak meg ebből a filmből, hanem a romantikus és a táncos jelenetek, de ez így van rendjén. Nem váltotta meg a világot ez az alkotás, de annyira szerethetőre sikeredett, hogy nem tudott elfelejtődni, még ma is kiváló választás első randira, az összetört szíveket is ragyogóan gyógyítja, és egyébként  minden ok nélkül is bármikor újrázhatjuk, tuti biztos, hogy nem csalódunk benne!

8/10

A Piszkos tánc teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.