Örömteli a magyar filmgyártás színvonalbeli javulása az utóbbi években. Most nem állnék neki felsorolni az elmúlt idők biztató játékfilmjeit, de annyi bizonyos, hogy most már évente legalább 4-5 olyan hazai alkotást tudunk mondani, amelyek legrosszabb esetben is csak a közepes színvonalat voltak képesek megütni. A Hajnali láz háttérmunkájához és profizmusához nem fér kétség, de pont az alapjául szolgáló regény vászonra adaptálása nem tudta lélekkel megtölteni Gárdos Péter filmjét.

A történet szerint a 25 éves Miklós (Schruff Milán) holokauszt-túlélőként levelezget különböző korú nőkkel, az igaz szerelem megtalálásának fényében. Komolyabb szintre azonban csak Lilivel (Piti Emőke) tudja a levélváltást emelni, így még látatlanban is nagyon erős érzelmek alakulnak ki a két ember között. Az ígéretesnek tűnő kapcsolatot beárnyékolja Miklós halálos tüdőbetegsége.

Lehet, hogy a kelleténél igazságtalanabb és szőrszálhasogatóbb vagyok, de a nagyszerű színvonalú technikai megvalósításon túl a Hajnali láz sajnos semmi újdonsággal nem tud szolgálni. A színészi játék több, mint meggyőző (a legnagyobb meglepetést Scherer Péter okozta a közönségvígjátékos bohóckodásai után), a párbeszédekben is van munka, a fényképezés helyenként egészen gyönyörű, de a történetvezetés egyszerűen lapos és helyenként unalmas is. A kérdés az, hogy Gárdos Péter keze mennyire volt megkötve ilyen téren, mert bennem ott él a gyanú, hogy az alapregény sem tartogat semmiféle különlegességet.

A cselekmény íve mindenesetre szépen van végigvezetve, szépen kikerekedik a történet, végig korrekt, lineáris az események láncolata, de ezeknek a szegmenseknek a mélysége már hiányzik. Végig az volt az érzésem, hogy miért pont ennek a két embernek a szerelméért kellene drukkolnom, amikor hasonló történetekben még hasonlóbb karakterek küzdöttek egymásért tűzön-vízen át? És általában a magyar filmrendezőknek a "majmolás" eléggé félresikerült eredményeket szokott hozni, ám a Hajnali láz esetében Gárdos Péteréknek makulátlanul sikerült az összes szerelmi drámás klisét és "fordulatot" átvenni más (adott esetben akár jobb) filmekből. Ez a legfájóbb az egészben, mert technikai szempontból tényleg abszolút minőségi darabról van szó, és regényadaptáció ide vagy oda, egyáltalán nem éreztem az alkotókon, hogy megpróbálnának formabontóak, eredetiek lenni.

Ennek ellenére a Hajnali láz egyáltalán nem rossz film, sőt, azt kívánom, hogy a jövőben ez a színvonal legyen a minimum a magyar mozik terén. Látszik a belefektetett munka, de végeredményben azt lehet mondani, hogy Gárdos filmje egy feleslegesen elkészített, a sorból kitűnni képtelen szerelmi történet.

6/10

A Hajnali láz teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán