Az idei évben különös módon két, holokauszt témához kötődő magyar alkotás aratja a nemzetközi sikereket. A Saul fiának diadalútját mindenki ismeri, azonban Gárdos Péter Hajnali lázáról, melyben holokauszttúlélő szüleinek történetét mesél el, kevesebb szó esik. Az ismert rendező (Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, Uramisten) abba a különleges helyzetbe került, hogy nemsokára a mozikba kerül az általa rendezett lehető legszemélyesebb film, amelyet elsősorban azért övez nagy figyelem, mert az alapjául szolgáló könyv éppen mostanában jelent meg több nyelven. A történet nagyon szép és különleges: Gárdos Péter édesanyja édesapja halála után odaadott neki egy gondosan becsomagolt levélhalmazt, amely az ő megismerkedésüknek az írásos emléke. A rendező egyetlen éjszaka alatt olvasta el őket, és annyira erősen hatott rá az élmény, hogy csak 10 évvel később szánta rá magát arra, hogy könyvet írjon a születését megelőző eseményekről. 2010-ben meg is jelent, de nem volt igazán kiugró siker, aztán amikor elkezdődött a forgatás, egyre nagyobb érdeklődés támadt iránta, olyannyira, hogy idén ősszel újra megjelent, sőt a nemzetközi irodalom vérkeringésébe is belekerült, köszönhetően a kiadó profi szakembereinek. A siker okát kutatva kíváncsian vettem a kezembe a kötetet, és együltő helyemben el is olvastam, annyira magával ragadtak az események, a gördülékeny stílus, a hihetetlen élni akarás, a hétköznapi csoda, ami valóban megtörtént Gárdos Péter szüleivel. Nem remekmű, "csak" egy nagyon jól megírt könyv, amelyet nagyon könnyű szeretni, mert újra megtanít hinni abban az elcsépelt frázisban, hogy a szerelem mindent legyőz.

1945, Svédország. A 25 éves Miklós túléli a haláltábort, és egy kórházban gyógyulgat, amikor megkapja a végzetes diagnózist: tébécéje van, és 6 hónap van hátra az életéből. A fiatalember azonban nem adja fel, 117, szintén az északi országban gyógykezelt magyar lánynak írja megy ugyanazt a levelet, mert mélyen hisz benne, hogy ilyen módon megtalálja jövendőbelijét és újrakezdheti az életét. Aztán egy nap megérkezik a postával egy válaszlevél Reich Lilitől, a két fiatal először csak óvatosan, majd egyre nagyobb hévvel folytatja a levelezést, egymásba szeretnek, nem érdekli őket az orvosi diagnózis. És a csoda megtörténik...

Manapság, amikor "társkeresési" célzattal mindenki a Tinderen és a Facebook-on lóg (én részemről a közösségi hálót természetesen használom, de semmilyen online társkeresőre nem vagyok hajlandó felregisztrálni, de nem ítélek el senkit, aki így tesz), ki sem látunk az okostelefonunk és a haláli fontos üzeneteink közül (én sem vagyok különb ebből a szempontból sajnos), már elfelejtettük, milyen szép is tud lenni egy másik embernek írt levél. Nem igazán vagyunk rákényszerítve a mindennapokban arra, hogy hosszan és főleg stílusosan fejezzük ki magunkat, átadjunk magunkból egy szeletet, pusztán leírt szavakból ismerjünk meg egy másik embert, anélkül, hogy ismernénk az arcát. Pedig megvan a szépsége annak, hogy nem rohanunk az ismerkedéssel, megadjuk a módját annak, hogy az ágy előtt kiválasztottunk lelkét vizslassuk mélyrehatóan, és lassan, de biztosan, mindkét félnek elegendő időt hagyva jussunk el addig, hogy egy következő szintre lépjen a kapcsolatunk. Hülyeségeket beszélek? Nos, aki nem hisz nekem, olvasson bele ebbe a szép könyvbe, és rájön, milyen szerencsések voltak ezek a halál torkából megmenekült fiatalok, akik annyira akartak élni és elfelejteni a szörnyűségeket, hogy esélyt adtak annak, hogy beengedjenek egy másik embert az életükbe.

Ha pusztán technikai szempontból nézzük, egyáltalán nem kiemelkedő alkotásról van szó, érződik rajta, hogy alapvetően forgatókönyvnek készült, nagyon erősen az érzelmekre hatóan, abszolút filmszerűen került megírásra, a szépirodalmi mélység hiányzik belőle, ugyanakkor olyan élvezetes stílusban vezet végig bennünket a történeten, hogy csak egy nagyon minimális hiányérzettel csukjuk be a végén. Aztán még jó ideig ücsörgünk és gondolkodunk azon, hogy egyrészt mekkora mázlisták vagyunk, hogy nem kellett átélnünk olyan tragédiákat, mint a szereplőknek, másrészt pedig lenyűgöz bennünket a lapokról áradó hihetetlen életerő, amelyet tényleg csak olyan erős traumát átélő emberek képesek előhozni magukból, mint Gárdos Péter szülei. Az is nagyon meg tud döbbenteni bennünket, hogy mennyi apró kis kockának kellett stimmelnie a kirakósban, hogy ez a valószínűtlen szerelemi történet happy end-del érjen véget (ezzel nem hinném, hogy spoilereznék, hiszen a rendező léte a bizonyíték arra, hogy nem tragikus végkifejlettel kell számolnunk). Két lélek összekapcsolódósát kísérhetjük figyelemmel, minden túlzástól mentesen, egyszerűen, de érzékletesen megírva. Nincsenek nagy szavak, a belső folyamatok bemutatásán van a hangsúly,így tökéletesen végigkövethetjük, hogyan éli meg a két fiatal az érzelmeit, nem elhallgatva a mélypontokat és a problémákat sem.

Meglepően sok témát érint a könyv a romantikán és az érzelmeken túl: a holokauszt drámájáról, arról, hogyan lehet újrakezdeni az életet, miután túlélted azt a szörnyűséget, amit milliók nem. A lány nem is tudja feldolgozni ezt a borzalmas élményt, úgy próbál megszabadulni a múltjától, hogy kikeresztelkedik, de aztán természetesen belátja, hogy nem menekülhet az emlékek elől, szembe kell néznie velük. A fiatalember először a szerelembe szerelemes (ösztönösen tudja, hogy kell valami kapaszkodó, ha nem akar meghalni), aztán lassan, de biztosan beleszeret a kedves lányba. Bájos, amikor az első találkozás nem kicsit bumfordira sikeredik, hogy aztán mégis győzzön a kémia, csak szurkolni lehet a két fiatalnak, hogy legyen kitartásuk elkezdeni egy közös életet. Jól adagolja a szerző a megrázó, a kedves, a tragikus és romantikus képeket, így teljesen bele tudjuk élni magunkat a történetbe. A legmaradandóbb jelenet a számomra az volt, amikor az egyik orvos elmondja Miklósnak, hogyan menekült meg Lili az utolsó pillanatban a biztos haláltól, és kicsit bosszankodtam a végén, mert picikét sziruposra sikeredett, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.

Az újrakezdésről szól a könyv, a szerelem erejéről, de mindenekelőtt két ember egymás iránti érzelmeinek kibontakozásáról. Nem vág földhöz a történet, de vissza tudja adni a hitet abban, hogy minden helyzetből fel lehet állni, és igenis van valahol egy lélek, aki azért született, hogy vele éljük le az életünket, és tegyünk meg mindent azért, hogy megtaláljuk, küzdjünk érte utolsó leheletünkig, mert érdemes!

9/10