Sam Raimit lehet, hogy sokan a Spiderman-trilógia rendezőjeként azonosítják, legjobb munkáit mégis pályája kezdetén alkotta meg. Akárcsak Peter Jackson, ő is egy alacsony költségvetésű horrorral robbant be a köztudatba. Az Evil Dead tobzódott az ügyes megoldásokban, egyszerre volt félelmetes és egyben kifejezetten vicces, energikus darab is. A talán még nagyobb kultfilmmé váló második rész megsokszorozta az őrületet. Nem is rendes folytatás volt, inkább egy szabadon értelmezett feldolgozása az eredetinek, még több poénnal, rengeteg emlékezetes jelenettel, ütős egysorosokkal és egy olyan központi figurával, akit mostanra már mindenki csak legendaként emlegethet: Ashley J. "Ash" Williams, akit Bruce Campbell keltett életre, egyike a horrortörténelem legnagyobb alakjainak. Aki a kezére csatolt láncfűrésszel és egy rövid csövű shotgunnal gyilkolja a démonokat, rossz ember nem lehet! Az Evil Dead sorozat végül  az Army of Darkness című filmmel zárult le, amely meglepő módon szintén frenetikus lett, s még inkább kidomborította a halottakkal való küzdelem humoros oldalát. Épp ezzel a felfogással ment némileg szembe a 2013-ban érkezett remake, amely azonban így is jól sikerült darabként maradt meg az emlékezetemben: Sam Raimi és Bruce Campbell produceri felügyelete meglátszott a végeredményen. Most, két évvel később eljött az idő, hogy a gonosz teremtmények beköszönjenek a televízió világába is. Ash Williams visszatért, és a pokolba is, jól tette! 

A Starz kábelcsatornára érkező sorozatnál minden adott volt ahhoz, hogy méltó módon folytatódhasson a trilógia. Sam bácsi teljes mellszélességgel a széria mellett állt, íróként, rendezőként, producerként is részt vett a munkálatokban és természetesen a gumiarcú Campbell is örömmel tért vissza ikonikus szerepébe. Nem kellett visszafogni a vérengzést sem, több évadnyi Spartacus-féle hentelés után már mindent elbír a Starz műsorkínálata: csak az volt a kérdés, hogy a lelkesedés ötletességgel is társul-e, és hogy sikerül-e megfelelő módon a képernyőre varázsolni Ash legújabb kalandjait. Az első rész alapján minden vállalását tökéletesen teljesítette a sorozat. Őszintén szólva egy kicsit sajnálom is, hogy nem a Netflixen került bemutatásra, mert akkor még ma ledaráltam volna az összes epizódot. Igen, ennyire jó lett a pilot!

Harminc évvel a filmekben elmondott események után járunk. Ash egy lepukkant lakókocsiban él, esténként némi gyors szexben reménykedik valami lepukkant kocsma mosdójában egy kurvásan kinéző nővel, az egójánál pedig csak a hasa nagyobb. A munkája nem érdekli, a szomszédjait kihasználja és láthatóan kerül minden felelősséget. Aztán egy átmulatott éjszakán szörnyű hibát vét, és újra előkerülnek a régmúlt démonai. Hősünknek így hát újra rendbe kell szednie magát, elvégre a csípős és fárasztó csajozós dumák nem elegendőek a pokol lényeinek elpusztítására. Ahhoz fegyver kell, pontos lövések, és az sem árt, ha az embernek segítői is vannak. 

Az első rész rendezését magára vállaló Sam Raimi olyan magával értetődő természetességgel viszi tovább az Evil Dead mozik örökségét, illetve Ash történetét, mintha az elmúlt bő húsz évben minden nap csak ezzel a sorozatötlettel foglalkozott volna. Persze 1992, az Army of Darkness bemutatója óta már változott annyit a mozgóképek stílusa, hogy ha a direktor akarná, akkor se tudná pontosan ugyanazt a hangulatot a tévék képernyőjére elhozni, mint amit a filmek képviseltek, de azt gondolom, hogy a széria érthető pontokon köti meg a maga kis alkuit. Elég például végigfutni a mellékszereplőkön, s máris kirajzolódik, hogy a politikai korrektség jegyében lettek megalkotva a főhőst körbevevő karakterek. Mindez persze nem baj, már csak azért sem, mert a színészek jók, és láthatóan remekül fogják majd kiegészíteni a most is kiválóan teljesítő, 'olyan ripacs, hogy az már fantasztikus" Bruce Campbellt. 

A rendező rutinja a filmkészítésben és a téma iránti lelkesedése meglátszik minden képkockáján a negyvenöt perces kezdő epizódnak. Jó a tempó, működik a szükséges feszültségkeltés, és ha kell, menő a zene, végletekig cool minden. Mindez ráadásul úgy jön össze a sorozatnak, hogy sohasem válik felesleges pózőrködések ismétlődő áradatává. Raimi egyensúlyban tartotta a dolgokat, kérdés, hogy további részeket jegyző direktoroknak ez mennyire fog sikerülni. Az biztos, hogy a most debütáló felvonásban a démonok minden feltűnése élményszámba megy, ők még mindig azok a számító, őrült dögök,mint korábban, akik nem restek újra emberi formát ölteni, s szomorúan pityeregni, ha éppen arra van szükség. Megjelenítésük kiváló, belépőjük szinte mindig félelmetes, felkavaró és természetesen abszolút vicces is. A sorozat humora harsány, de sohasem tolakodó: Ash szövegei kacagtatóak, és ugyanez igaz a stilizált erőszakra is, amely mindvégig kirívóan erős pontja a pilotnak. (Akárcsak a CGI, ami nagyon szépen működik.)

És tudjátok, mi a legjobb? Az, hogy a széria első negyvenöt perce során egyszer sem volt olyan érzésem, hogy csak a nosztalgia miatt szeretem azt, amit látok. Persze elhangzanak egyértelmű utalások, és képileg, illetve a cselekmény szintjén is több ilyen van, de számomra most úgy tűnt, hogy mindezek nélkül is bőven megállná a helyét az Ash vs Evil Dead. Friss és jópofa, vagány horrorvígjáték, amely ügyesen idézi meg a múlt nagyságát, az alapul szolgáló filmek megoldásait, közben pedig abszolút modern és divatos is. Szinte már felháborító, mennyire működik ez a jól kitalált formula. Ha ezt a minőséget sikerül tartani a továbbiakban is, nem csak a mozivilág klasszikusai között fogjuk emlegetni Sam Raimi agyszüleményét. Én lelkes vagyok nagyon, és alig várom a folytatást! Köszönöm, ezt vártam, ezt akartam! GROOVY! 

9/10

Az Ash vs Evil Dead adatlapja a MAFAB (Magyar Filmes Adatbázis) oldalán