Nem, még nincs jegyem a Star Wars-ra, és nem, nincsenek álmatlan éjszakáim e miatt. Ennek semmi köze ahhoz, hogy az én szívem az Enterprise-ért dobog, egyszerűen csak normálisan állok a decemberben érkező filmhez, és döbbenten nézem, milyen hisztéria alakult ki a bemutató körül. Innen, Tatabányáról nézve kicsit vicces, hogy Pesten lefagynak a jegykiadó rendszerek, annyian akarják jó előre biztosítani a helyüket az első vetítéseken. A poén az, hogy én is nagyon várom a bemutatót, hiszen a klasszikus Star Wars trilógia gyerekkorom egyik nagy kedvence volt, ráadásul a család többi tagja nagy fan. Viszont eszem ágában sincs jegyre vadászni, nem fog összedőlni a világ, ha egy héttel a bemutató után abszolválja a család a filmet, a karácsonyi szünetben úgyis lesz elég idő moziba menni, és bármilyen hihetetlen, nem lesznek rémálmaim attól a tudattól, hogy a szomszéd előbb fogja látni az új Star Wars-t, mint én.
Persze, könnyű azt mondani, hogy egy trekie nem kompetens Star Wars ügyben, pedig nálam jobban senki sem tudja, mit jelent a rajongás, már csak azért sem, mert néhány évvel ezelőtt, az új Star Trek-film kapcsán ugyanez a műsor ment le, csak sokkal kisebb felhajtással. Mert ez a hisztéria bizony két dolognak köszönhető: a Star Wars-mítosznak és J.J. Abrams kiváló marketingeseinek, akik jól időzített előzetesekkel annyira felhúzták a nézőket, hogy már alig várják, hogy ott ülhessenek a moziban, és újra felszálljon az Ezeréves Sólyom, amit egyébként én is meg fogok könnyezni, ebben teljesen biztos vagyok (ennyit a legendás Star Trek-Star Wars ellentétről). Ennyire befolyásolhatóak lennénk, vagy csak már tele van a hócipőnk a Hollywood által nyújtott közepes popcornmozikból (tisztelet a nagyon kevés kivételnek, természetesen) és igazi filmélményre vágyunk? Valószínűleg mindkettő.
Az álomgyár az érzelmekből él, és George Lucas nagyon a szívünkbe talált sok évtizeddel ezelőtt, amikor először találkoztunk a jedikkel, Luke Skywalker-rel, Leia hercegnővel, R2D2-vel, 33PO-val, Han Solo-val, és persze mindenek felett Darth Vader-rel, minden idők egyik legjobb főgonoszával. John Williams zenéje ma már legenda, ha megszólal, azonnal egy messzi-messzi galaxisba repít bennünket, ahol olyan jól érezzük magunkat, hogy hat birodalomi lépegető sem tudna elvontatni onnan. A klasszikus trilógia felett nem tud elszállni az idő, nem lehet elégszer megnézni, úgy imádjuk, ahogy van, miközben a sok évvel később készült lélektelen CGI folytatást (előzményt) nem tudtuk megkedvelni. Mert nemcsak a látvány volt a lényeg (na jó, az űrcsatákat és az Ezeréves Sólymot leszámítva), hanem a jól eltalált karakterek, a fénykardok, a jedik, és az Erő, amely azóta is áthatja mozirajongó szívünket. Családtagok lettek a főszereplők, Solo lazasága, Leia szépsége, Obi van Kenobi és Yoda mester bölcsessége, Csubakka, a droidok és főként Vader nagyúr fekete alakja nélkül üresebb lenne a világ. (Kövezzenek meg nyugodtan, de nekem Luke Skywalker soha nem volt a kedvencem, egysíkú hősalkat, szerintem nincs benne semmi különös). A Halálcsillag, az Uralkodó, Bobba Fett, Lando, Jabba-mind részei a Lucas-univerzumnak, amelyeket természetesen mindenki ismer, túlzás nélkül filmtörténelmet írt a rendező, aki megalkotta őket nekünk.
Vagyis igen, imádjuk a Star Wars-t, várjuk az újabb kalandokat, de ez önmagában még nem lenne elegendő ahhoz az őrülethez, ami az utóbbi napokban kialakult a jegyelővétel körül. J.J. Abrams profi filmes, tudja, hogy milyen fontos a tökéletesen kiszámított marketing gépezet, maximálisan ki is használja a benne rejlő lehetőségeket (ismét csak a Star Trek-re tudok hivatkozni ezzel kapcsolatban, ott már ugyanezt eljátszotta velünk, csak kisebb volt a rajongótábor, nem volt ennyire látványos az eredmény). Év eleje óta kapjuk a dózist, amely fokozatosan nő a bemutató közeledtével, már most mennénk a moziba, és még valahogy ki kell bírnunk két hónapot. Számoljuk a napokat a vetítésig, és várjuk a csodát, ugyanúgy, mint gyerekkorunkban. Nem akarnék kiábrándítani senkit, de J.J. munkásságának ismeretében egy korrekten kivitelezett, tökéletesen szórakoztató film vár ránk, amúgy pedig egy jó közepes és iszonyúan látványos, grammra kiszámított érzelmi hatással bíró alkotáshoz lesz szerencsénk. Nem leszünk csalódottak a megtekintése után, de nem is fogjuk úgy érezni, hogy életre szóló élménnyel gazdagodtunk. J.J. ugyanis iparos, nem zseni, és az a szomorú, hogy pont ezért szerződtették. Mert Hollywoodnak a biztos pénz kell, nem a világmegváltás.
Évek óta panaszkodunk, hogy nagyon ritka az igazán jó alkotás, az álomgyár a szürke középszert preferálja, hiába ömlik ránk a CGI-cunami, csak látványosabbak lettek a filmek, nem tartalmasabbak. Technikailag soha nem látott magasságokba jutottunk, miközben a varázslat, amelyért elzarándokolunk a moziba, elvétve jut csak osztályrészünkül. A nagy stúdiók csak biztos sikerre adnak pénzt, ezzel pedig pont megölik a kreativitást, ami hosszú távon senkinek sem jó. A nép egy idő után megunja, hogy középszert kap a pénzéért, az alkotók megunják, hogy csak iparosmunkára szerződtetik őket, a stúdiók pedig egyre kevesebb bevételt termelnek, miközben csillagászati összegeket költenek a blockbusterekre. Túloznék? Volt valami igazán maradandó film idén a moziban a Mad Max-en kívül? Hát persze, a Birdman és Whiplash, és pont azért, mert nem dollármilliókból készültek, és az alkotók bátran kísérletezhettek, a szívügyük volt a film elkészítése, beleadtak mindent, a végeredmény pedig simán zseniális lett.
A filmipari helyzet nagy nyertese a tévé, egyre színvonalasabb alkotások születnek a műfajban, miközben a mozi haldoklik, dacára annak, hogy még ma is rengeteg pénzt költünk a jegyekre. Az év lassan véget ér, a fesztiválfilmek kifutottak, jön az Oscar-szezon, amelyben színvonalas alkotások fognak versengeni a kegyeinkért, de mivel mindegyiket azért gyártották, hogy díjakra váltsák a beleölt pénzt, ezért telepakolták sablonokkal, vagyis nagy szerencse kell ahhoz, hogy földhöz vágósan jó élményhez legyen szerencsénk idén. Ha már eddig elmaradt a csoda a filmvásznon (mínusz Mad Max ugyebár), legalább karácsonyi ajándékként jár egy nekünk, nem? A Star Wars-szal nem tévedhetünk, igaz, hogy nem lesz olyan, mint gyerekkorunkban, de akkor is jön Solo, Leia, Luke, Csubakka, fénykardok, jedik, felturbózva és felvizezve, de kit érdekel, ez jó lesz nekünk, mert akarjuk, hogy jó legyen! Innentől kezdve mindenki csak nyerni fog a filmmel, de legtöbbet a stúdió, addig pedig marad a cirkusz a jegyek körül, és a trailer ezredik megtekintése. Az Erő legyen velünk, hogy kibírjuk ezt a hátralévő két hónapot!