Úgy gondolom, hogy a horrorfilmek a vígjátékok is egyre inkább leáldozóban vannak. Lassan az idei év felét tapossuk, és a mainstream komédiák világából a Hétköznapi vámpírokon kívül nem nagyon lehetne olyat mondani, ami egyértelmű siker lett volna a közönség és (!) a kritikusok körében. A Csábítunk és védünk címfordítása is mintha azt sugallná, hogy egy relatíve nézőcsalogató megoldással palástolnák a film színvonalát. Magyar viszonylatokban pedig különösen nagy kultusza van a filmcímekben szereplő szójátékoknak és/vagy egy már megszokott és sokszor hallott kifejezés átírásának. Bár hozzáteszem, hogy az eredeti Hot Pursuit elnevezés sem az alkotók határtalan fantáziájáról tanúskodik.
Cooper (Reese Witherspoon) egy rendőrségi aktakukac, aki néhai édesapja örökségét továbbvíve kötött ki a fakabátoknál. Elméletben nagyon képben van a hatósági eljárásokkal, de igazán komoly bevetése még sosem volt. Éppen kézre kerítették a helyi drogkartell vezérét, Cooper pedig azt az utasítást kapja, hogy a dögös és forróvérű Daniellát (Sofia Vergara) biztonságban vigye el a dallas-i tárgyalásra tanúskodni, ugyanis ő is érintett az ügyben. Az út során természetesen többen próbálnak a párosnak keresztbe tenni, így össze kell fogniuk, hogy épségben eljussanak a tárgyalásra.
Nehéz kitalálni, hogy a készítők milyen elgondolás alapján akartak filmet készíteni. Adott a klasszikus, ellentétes duó alaptézis, miközben az egész film alapja egy road movie, minimális akcióval megfűszerezve. A főszereplő páros között a kémia sem igazán működik. Sofia Vergara testhezálló szerepet kapott, amihez különösebb erőlködés nem kellett, Reese Witherspoon pedig úgy viselkedik, mint az az ember, aki elmond egy viccet, amin senki sem nevet, de a viccmesélő ezt nem veszi észre, mert ő veszettül jól elszórakoztatja magát. Pörgős filmről van szó, mégis annyira eseménytelen a legtöbb képsor, hogy azok csak az olyan nézők számára lesznek szórakoztatóak, akiknek az volt a legnagyobb kaland az életükben, hogy egyszer elromlott a lift, és gyalog kellett felmenni a hatodikra.
A Csábítunk és védünk elképesztően ingerszegény film. Nem nézhetetlen kategória, de a filmvilághoz SEMMIT nem tesz hozzá. Ennek megfelelően a fordulatokban semmi meglepő nincsen, a karakterek sorsának alakulását a kevésbé rutinos néző is a kisujjából fogja kirázni. Tagadhatatlan, hogy akad néhány tényleg vicces momentum, de általánosságban elég sótlan a film szűk másfél órája. Az szerintem sokat elárul, hogy a stáblista alatt futó bakiparádén jobban szórakoztam, mint magán a filmen.
Végeredményben egy sablonos, jól ismert paneleket újrahasznosító filmről beszélhetünk, ami szemet szúróan középszerű. Teljesen ártalmatlan darab, ami nem tud a saját komfortzónájából kilépve tabukat döntögetni, és tökös akciójelenetekkel szolgálni. Nem ez az alkotás lesz az úttörő a női buddy movie-k világában.
5/10
A Csábítunk és védünk teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
