Elég laza vagyok? Csak szét ne essél! Ha olyan lelkiállapotban vagyok, hogy az életemet lehúzhatom a vécén, akkor szoktam előkeresni ezt a zseniális vígjátékot, amelyet nagyon sok évvel a bemutatója után sem lehet megunni. Pedig nincs benne semmi különös, nem váltotta meg a világot, Arnie és Danny DeVito jól elszórakoztatnak bennünket, ennyi és nem több. Viszont még ma is szoktam hallani, hogy valaki így köszön el:"A viszonylátásra!". Hát kell ennél több bizonyíték arra, hogy egy jó kis vígjáték mekkora öröm a nézőnek, és a legnagyobb poénok mennyire bele tudnak olvadni a hétköznapokba? Ezredjére néztem meg a filmet, és még mindig betegre tudtam nevetni magam rajta, megunhatatlan!

A naiv, jólelkű Julius Benedict (Arnold Schwarzenegger) a 35.születésnapján megtudja, hogy van egy ikertestvére, és elindul megkeresni. Egy genetikai kísérlet alanyként született a fiatalember, ő a tökéletes emberi lény, mind testben,  mind intelligenciában. Azt gondolja, hogy a tesó ugyanúgy néz ki, mint ő, ezért nem kicsit lepődik meg, amikor meglátja az alacsony, erkölcsileg nem éppen magas szinten álló Vincent-et (Danny DeVito). Némi összecsiszolódás után elindulnak megkeresni édesanyjukat, oldalukon két csinos hölggyel, a hátuk mögött pedig néhány bűnözővel...

A legjobb vígjátékok a 80-as években születtek, ezeket kizárólag szinkronnal ajánlott nézni, egyrészt mert mindenkinek így rögzültek a poénok, másrészt pedig jobb, mint az eredeti. Ennek a filmnek az a különlegessége, hogy nem Gáti Oszkár szólaltatta meg Arnie-t, hanem Tordy Géza, akinek a színészi alkatától finoman szólva is távol áll az izompacsirta filmsztár. Mégis működött ez a nem mindennapi párosítás, Danny DeVitot pedig szokás szerint zseniálisan szinkronizálta Harkányi Endre, így semmi akadálya sem volt annak, hogy istenien szórakozzunk a filmen, időtállóan vicces alkotásról van szó!

Ivan Reitman tudta, mi kell a népnek (Szellemirtók!), most is biztosra ment, nem bonyolította túl a történetet, viszont kihasználta a Schwarzenegger-DeVito kettősben rejlő minden helyzet és jellemkomikumot. Már csak néhány ütős mondat kellett (ó, bürokrácia, a tényeket nézd faszikám, és hasonlók), a férfi nézők kedvéért Kelly Preston, egy tisztes forgatókönyv, és már készen is volt a sok évtized után sem elmaradó siker. Természetesen nem maradhatott el az akkoriban kötelező Arnie-Sly poén sem (a kor két félistene minden filmjében volt egy olyan jelenet, amelyben egy, a másik filmjéből való ikonikus kép előtt látványosan leszólja a másikat). Közel sem hibátlan a film, a közepe táján erősen leül a történet, a végére pedig látványosan elfogy a szufla, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Bár a manapság készülő vígjátékokon tudnánk ennyit nevetni!

Schwarzi-nak van humora, nem okozott gondot a számára kifigurázni saját magát, így vígjátékokban is nagyon jól tudott működni az ő két arcjátékra korlátozódó színészi képessége (érdekes, hogy Stallone-nak nem jött be ez a műfaj, talán az Oscar az egyetlen kivétel). Láthatóan imádta eljátszani az óriáscsecsemőt, akit a drága tesója nagy nehezen leszállít a földre, jól állt neki Julius szerepe (az az arc, a Kelly Preston-nal töltött éjszaka után!). Danny DeVito fényévekkel jobb színész, és vérbeli profiként pontosan eltalálta azt a stílust, amellyel tökéletesen ki tudta egészíteni kollégáját. Arnie-val ellentétben ő igazi jellemábrázolást mutatott be, a nehéz sorsú testvér látszólagos lazasága mellett a drámai mélységét is meg tudta mutatni a figurának. A két tökéletesen ellentétes karakterre épült fel az egész film, amely még mai szemmel nézve is rendkívül szórakoztató.

Nem kell túl sokat agyalni ezen az alkotáson, tényleg nincs benne semmi extra, egy jól összerakott, tipikus 80-as években készült vígjáték, amelyet a főszereplők emelnek ki a középszerből.  Ezek a poénok másokkal nem működtek volna, így viszont még ma is betegre tudjuk nevetni magunkat rajtuk. Ez az a film, amelyet bármikor újra lehet nézni, nem lehet vele hibázni, tuti biztos a konstans nevetőgörcs. Mára már klasszikussá nemesedett ez a jó kis vígjáték, ha esetleg van valaki, akinek kimaradt volna az életéből, sürgősen pótolja!

Gondolom, mindenkinek megvan a kedvenc jelenete (az enyém Arnie első vezetési kísérlete), és vég nélkül tudja fejből idézni a legjobb poénokat, vagyis a film elérte a célját, tökéletesen szórakoztatta a közönségét. Nem kell mindig a mély mondanivaló, van az úgy, hogy csak egy jó akarunk nevetni, erre az alkalomra tökéletes ez a film. Unalmas estére, hétvégére, de bármikor, bármikor ajánlott a megtekintése!

Kiváló vígjáték a 80-as évekből, amelyet elsősorban a főszereplők miatt érdemes megnézni!

8/10

Az Ikrek teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán