Az elmúlt évek amerikai szivárogtatásainál talán csak Steve Jobs élete népszerűbb téma most a filmvilágban: tavaly már láthattunk egy Assange-biopicet (bár az járt jobban, aki nem látta), idén karácsonykor érkezik Oliver Stone-produkciója Edward Snowdenről, előtte azonban még begyűjtött egy Oscart utóbbi dokumentumverziója. Ami már csak azért is érdekes, mert a háborús filmek terén évről-évre tapasztaljuk, hogy az éppen regnáló amerikai bel- és külpolitika kritizálása nem éppen hoz díjáradatot. De szeretném azt hinni, hogy a Citizenfour olyan kaliberű mű, amit ennek ellenére sem lehet szó nélkül hagyni.

Az alkotók alapvetően nem vállaltak magukra nagy terhet azzal (mármint filmművészeti szempontból), hogy elmesélik Edward Snowden történetét, hiszen a körülötte kialakult botránnyal szűk két évvel ezelőttről szinte mindenki tisztában van. A Citizenfour éppen ezért nagyon helyesen csak szőrmentén fókuszál a kikerült anyagok tartalmára, és sokkal inkább Snowden gondolataira, elveire és világlátásra helyezi a hangsúlyt, kicsit megmutatva az embert az egész esemény mögött. És meglepő módon ettől nem lesz unalmasabb, sőt, megkockáztatom, még jobban is járunk, mintha a technikai részletekbe avatnának be minket (bár lehet, utóbbit ha akarják, se tehették volna), ugyanis főhősünk egy kiváló alany ebből a szempontból: nem egy wannabe-sztár vagy egy mániákus kocka, hanem egy olyan valaki, akinek nagyon határozott elképzelései vannak politikai kérdésekben, tudatosan és alaposan felkészült erre az akcióra, és elképesztően elszánt.

Éppen ezért bicsaklik meg kicsit a cselekmény, amikor a mű közepe-kétharmada felé elkerül Snowdenről a fókusz, és a film kénytelen a szivárogtatás utóéletével foglalkozni. Egy kellemetlen átmeneti időszak után viszont Laura Poitras ebben is megtalálja alkotásának a megfelelő utat, és végül sikerült is korrekt módon kikerekítenie a történetet annak ellenére, hogy tulajdonképpen így két külön részből áll. Az igazán meglepő ugyanis az a Citizenfourban, hogy összességében mégsem csak egy emberről szól, sokkal inkább az általa képviselt (és vele szemben álló) jelenségről, erről pedig kiváló és hatásos képet ad ez a dokumentumfilm.

Nem olyan zsigeri módon felháborító, mint például a Dirty Wars, egy jelentős részét a korabeli híradások alapos átolvasásából is megtudhattuk, mégis megdöbbentő és hatásos filmélmény a Citizenfour, ami egyszerre egy lenyűgöző ember és a vele szemben álló rendszer portréja. Ebből kifolyólag tehát nem csak az Oscar-jelölés miatt érdemes megnézni.

A Citizenfour teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán