Rióban egyesül újra a Toretto család. Azonban a boldogsághoz némi pénz is szükségeltetik, pláne most, hogy Dom (Vin Diesel) húga, Mia (Jordana Brewster) gyermeket vár. Ideje biztostani a család jövőjét, így nincs helye a kispályázásnak: a helyi drogbáró összes pénze talán elég lesz ahhoz, hogy életük hátralévő részében ne legyenek gondjaik. Az utolsó(nak hitt) nagy balhéra összeáll a csapat, azonban kiderül, hogy nem csak a bűnözőket kell átverniük a siker érdekében, hanem a törvény képviselőjét, Hobbs-ot (Dwayne Johnson) is...
Nem nagyon van idő filozofálgatni, pörögnek az események rendesen a filmben. Azért Dom szakít magának időt egy kis romantikára, nincs hiány tunningban, lóerőkben, és szerencsére humorban sem. Ha jobban belegondolunk, már régen túlléptek a filmben látható autós jelenetek azon, amit a valóságban végre lehet hajtani, de még nem szálltak el teljesen az alkotók, ezért még éppen elhittük, hogy ezt végülis még meg lehet csinálni, de csak Torettoék képesek rá. Kábé egyetlen másodpercig végigsuhan az agyunkon, hogy mi értelme van két autóval végighúzni egy böhöm nagy széfet Rió utcáin, de Lin annyira látványos jeleneteket körített ezen momentum köré, a coolság faktor annyira a csúcsra járt, hogy csak vállat vonunk, és azt mondjuk, miért ne?
A Halálos iramban filmekhez éppen azért nehéz forgatókönyvet írni, mert az autós üldözések és a hangulat legfontosabb (na és persze a családfő!). Ezúttal azonban sikerült jól megoldani azt a lehetetlennek látszó feladatot, hogy ne unjuk szénné magunkat két cool jelenet között. Vin maradt a történet központi figurája (naná, miatta mennek a nézők a moziba), de a többi karakter is megfelelő játékidőt és jó szöveget kapott, mindenki jellemfejlődött, ahogyan azt kell (természetesen ahhoz képest, hogy alapvetően akciófilmről van szó). Elvileg van egy főgonosza a filmnek, egy drogbáró, de kit érdekel, amikor a Szikla feltűnik a színen? A két izomhegy elviszi a hátán a történetet, eszméletlen, ahogy átrendezik kicsit a körletet, amikor megbeszélik a megbeszélnivalókat (=tök mindegy miért, de jól szétrúgják egymás hátsó felét). Bele lehetne kötni a történet logikai ívébe, de valahogy nincs kedvem hozzá, mert még mindig nem tértem magamhoz az übercool jelenetektől.
Jól nevelt úrilányként alapjáraton nem vagyok oda azért a zenéért, amely erősen felülreprezentálódik az alkotásban, de hát, Mozart-ra nem lehet meghajtani a verdát! (amúgy én is rockzenére szoktam megtolni az én kicsikémet az autópályán, szóval egyáltalán nem vagyok sznob, mielőtt kommentben megjegyezné valaki). Vagyis abszolút stílusos a muzsika, tökéletesen illik a film hangulatához. Látványos robbanások is előfordulnak a moziban, de azért a kocsik itt a főszereplők, az az igazi, amikor ők vannak jelen. Valahol gyerekes, hogy már a sokadik részt nézzük abból a sorozatból, amelyben tényleg a coolság a lényeg (na és a család, meg Vin isteni teste), de nem kell mindig Shakespeare, a Toretto sagát pedig nagyon el kell rontani ahhoz, hogy végleg ráunjunk!
Justin Lin megtalálta a helyes arányokat az akció és az érzelem között, autós mutatványokban sincs hiány, na és mindenekfölött megkaptuk tőle a Sziklát a sorozathoz, ennél több pedig nem is kellett ahhoz, hogy istenien szórakozzunk ezen a filmen. Nem váltotta meg a világot, de összerakott egy jó kis agyeldobós, hangulatos, autós, jó pasis, jó csajos, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas darabot, amely a saját műfajában jó minőséget képvisel. A franchise nemcsak újra a régi fényében ragyogott, de még magához képest is sikerült emelni a színvonalat, úgyhogy alig vártuk már, hogy újra csapassunk Dom-ékkal!
Jusitn Lin tövig nyomta a gázpedált, az eredmény pedig egy nagyon jó film lett!
8/10
A Halálos iramban: Ötödik sebesség teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
