Aki egy kicsit is követi a moziuniverzum eseményeit, ismeri a történetet. A Sony számítógépes rendszerét november végén hackerek törték fel és rengeteg olyan információ került ki az internetre, amelynek nem lett volna szabad. Továbbá a cyberbűnözők (akik az FBI szerint Észak-Korea megbízásából tevékenykedtek) megfenyegették a japán céget, hogy azokat a mozikat, amelyek a műsorukra tűzik a The Interview című filmet, támadás fogja érni. A Sony először meghátrált, majd a kritikák hatására mégis úgy döntött, hogy bemutatja (streaming csatornákon) James Franco és Seth Rogen új vígjátékát. Nagyon leegyszerűsítve tehát így fest a helyzet, de én azért gyanítom, hogy egyes marketinges fejesek és dolgozóik (kihasználva a helyzetet) bizony remek kampányt építettek a film köré, s ennek is köszönhető, hogy az IMDB-n most éppen 9.4 ponton áll ennek az egyébként meglehetősen középszerű mozgóképnek az értékelése. Akármi is az igazság, a The Interview csak egy szokásos Seth Rogen agymenés (bár a poénokat elnézve inkább hasmenés - hahaha). Néhol élvezhető ugyan, de leginkább könnyedén felejthető, s még az említett úriember életművében sem foglal el kiemelkedő helyet.
A cselekmény egyszerű: adva van egy műsorvezető, Dave Skylark (James Franco), aki ugyan sikeres, de a legnagyobb hír, amiről valaha tudósított az nem más, mint hogy Eminem (aki saját magát alakítja és parodizálja ki) meleg. Ez ugye a celebvilágban nagy hír, amúgy viszont rohadtul nem fontos. Barátja és örök munkatársa, producere (Seth Rogen) ezt unja meg, így ráveszi őt, hogy csináljanak komolyabb témákról is interjúkat. Amikor felmerül a lehetősége annak, hogy esélyük van megszólaltatni Kim Dzsongunt, Észek-Korea diktátorát (a köznépnek csak helyi istent), ráugranak a lehetőségre. Ugyanígy tesz a CIA is, aki megbízza a két inkompetens amatőrt a nagy vezér kiiktatására.
Ha nincs a balhé, elképzelhető, hogy bukás, de maximum csak szolid siker lett volna a filmből. Túl sok klisét használ fel és azokat sem mindig jól, túl amerikai és baromira felszínes az egész. Ez csak egy bromance vígjáték amelynek a hátterét most éppen Észak-Korea szolgáltatja, de mind a diktátor, mind maga az ország csak szépen beállított háttér ahhoz, hogy Franco és Seth Rogen jól érezzék magukat és körüljárhassák (láthatóan) kedvenc témáikat. Sorjáznak hát szép sorban az altesti, 'butthole" poénok, a rasszista humorbombák és az aktuális popkult utalások. (A Hobbit és A Gyűrűk Ura kerül elő legtöbbször, mert Peter Jackson második Középfölde-trilógiájának lezáró epizódja van most a filmvilág fókuszában: ebből is látszik, hogy nem hülyék a készítők.) Nincs is ezzel baj. Lehet ezt ügyesen is csinálni, én több mozijukat is kifejezetten szeretem. Itt viszont csak néha találnak be, s leginkább csak fárasztóak, nem viccesek. Végig olyanok mindketten, mintha az egész forgatás alatt félálomban és baromi másnaposan kellett volna rögtönözniük a poénokat egy félkész forgatókönyv alapján. Azt is el tudom képzelni, hogy ez így is volt. Ők jól elvoltak, mi, nézők meg végül is kapunk úgy szűk százhúsz percnyi adagot kettőjükből, szóval örvendjünk mindannyian! (Már csak azért is, mert mind a ketten a szokásos, jól bejáratott karaktereiket hozzák most is.)
Minden csalódottságom ellenére (igaz, valami ilyesmit vártam) persze vétek lenne azt mondanom, hogy nem voltak kacagtató, vagy legalább mosolyra ingerlő jelenetek a filmben. Már csak ezért sem érdemes azt mondani, hogy ez egyike 2014 legrosszabb darabjainak. A nagy hype miatt sokan fogják majd ezt hirdetni, de higgyétek el, ha azt mondom (már nem is először), hogy ez tényleg csak egy átlagos vígjáték, amit nyugodtan meg lehet nézni, különösebben szerintem nem fog fájni senkinek sem. Viszont ha azt kérdezitek, hogy érdemes-e megtekinteni, akkor csak azt tudom felelni, hogy kizárólag azoknak, akik sok szabadidővel rendelkeznek, imádják a felesleges szerelmi szálakat, kifejezetten kedvelik a Franco-Rogen párost, vagy nagyon utálják Kim Dzsongunt.
5/10