A rövidfilmek mindig is egyedi művészeti irányvonalat képviseltek, ezek a darabok ugyanis a rövidségük ellenére próbálnak magvas gondolatokat és élvezetes jeleneteket adni a nézőknek. Az ilyen filmek készítőinek nehéz dolguk van, ugyanis a kevés játékidő miatt szinte lehetetlen valódi karaktereket bemutatni, hogy a történetkibontásról ne is beszéljünk. Ebben a kötetlen időközönként visszatérő mini-rovatban ezekről a filmekről szeretnék rövid kritikát írni.

Újratervezés

Rendező : Tóth Barnabás / Játékidő : 12 perc

Az Újratervezés az a rövidfilm, amely az utóbbi időben szokatlanul nagy visszhangot kapott, kis túlzással állíthatjuk azt is, hogy még a csapból is Tóth Barnabás alkotása folyt. Nem csoda tehát, hogy az elismerő kritikák és a rengeteg megosztás miatt én magam is valami forradalmira számítottam, az élmény ugyanakkor talán pont ezért volt kissé felemás. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy az Újratervezés rossz alkotás lenne, sőt, egy kifejezetten lelkes, humoros de mégis szívhez szóló darab, ugyanakkor a sokak által hangoztatott érzelmi áttörést nálam nem sikerült elérnie, hisz láttunk már ehhez a koncepcióhoz hasonló alkotást eleget. A színészválasztás ugyanakkor tökéletes: Pogány Judit abszolút szimpatikus és lélekmelengető jelenség, Kovács Zsolt pedig jól érzékelteti a karaktere finom drámai élét. A film itt tekinthető meg.

Sintér

Rendező : Fabricius Gábor / Játékidő : 12 perc

A Sintér egy rendkívül különleges rövidfilm, Fabricius Gábor rendezése ugyanis egy óriási problémát próbál csupán 12 percben összesűrítve elmesélni. Az alkotás azonban pont az egyediségébe bukik bele; egy ekkora méretű mondanivalót nem lehet maradéktalanul formába önteni egy ennyire rövid alkotásban, naturalista erőszak ábrázolás és fojtogató atmoszféra ide vagy oda. A Sintér ugyanakkor ennek ellenére is kiemelkedő rövidfilmként funkcionál: a dinamikus operatőri munka jelesre vizsgázik, a fullasztó és kilátástalan hangulat a néző csontjáig hatol, a színészek,- élükön Rába Rolanddal és Szőke Tiborral - pedig megérdemelnek egy kiadós vállveregetést. Fabricius Gábor legközelebb remélhetőleg egy kisebb mondanivalóba vágja a fejszéjét, ugyanakkor badarság lenne elvitatni azt, hogy a Sintér az utóbbi rövidfilmmezőny egyik legfontosabb darabja.

Valaki vacsorára

Rendezők : Dési András György és Móray Gábor / Játékidő : 18 perc

A Valaki vacsorára című rövidfilm történetének gerincét egy érdekes témaválasztás adja: két férfi különös (nem érzelmi) kapcsolatáról mesél, az információadagolásnak köszönhetően pedig érdekes látleletet kapunk az emberi élni akarásról, illetve elménk sötét szegleteiről is. Az alkotás ugyanakkor sajnos csak pedzegeti ezeket a témákat, sokszor erőtlenek és műanyagszagúak a párbeszédei, a lezárás kissé szájbarágósra sikeredett, a színészek (főszereplők: Nyitrai Illés és Znamenák István) párszor bántóan elveszítik a karakterük fonalát, és pár elemben sokkal többnek akar látszódni a film, mint ami. A Valaki vacsorára az érdekes témáját és a sokszor gyenge kivitelezés adta lehetőségeket összevetve így csak egy közepes alkotás tud lenni, viszont ennek ellenére érdekes percekkel szolgálhat a nézőinek. A film itt tekinthető meg.