Nehéz dolgom van ezzel a filmmel, ugyanis minden okom megvan rá, hogy egy nem túl acélos alkotásról számoljak be. Ugyanakkor figyelembe véve azt, hogy minden bizonnyal milyen kifacsart elvárások és lehetőségek menten kellett elkészülnie, A legyőzhetetlenek könnyen lehetett volna sokkal rosszabb is.

Tomi (Mátyássy Bence) bátyjával (Szabó Simon) vezet kenutúrákat az Alpok vadvizein, hozzájuk pedig ezúttal a srác baráti társasága csatlakozik. Az idő előrehaladtával viszont a véletlenek folytán az ártatlan kirándulás egyre inkább alakul át egy elkeseredett küzdelemmé a túlélésért. De ez a szituáció sokakat nem összefogásra sarkall, hanem régi és új sérelmek melegágya lesz.

Nem ez az első alkotás, ahol a tévéfilmesség egyben egy teljesen indokolatlanul belőtt játékidőt is jelent (ott van erre példaként a szintén tavalyi Szabadság-különjárat), és ez az 55 perc pont elég kurta ahhoz, hogy egy feleslegesen agyonvágott film benyomását keltse. Ugyanakkor látszik az igyekezet, hogy a párbeszédekbe sután beleszőtt expozíció, az összecsapott konfliktusok itt nem a hozzá nem értés szüleményei, hanem a kényszerűségé, hogy valahogy 30 perccel összébb préseljék a forgatókönyvet. Ugyanez a kapkodás jellemző akkor is a cselekményre, amikor a klasszikus "ember kontra természet" tematikát gagyi horrorokba illő deus-ex-machinákkal segítik, amelyben az sem igazán szerencsés, hogy a szlovén hegyvidék is csak nagyon erőltetett módon feleltethető meg a gyilkos természet mintaképének. Mindeközben pedig pont az felejtődik el, hogy a film szóljon valamiről azon kívül is, hogy a szereplőkkel egy rakás szerencsétlenség történik.

Hozzáteszem, ebben a formájában viszont egészen élvezhető alkotásról beszélhetünk: a küzdelem az elemekkel egyre sikeresebben tartja fenn az érdeklődést és az izgalmat, az Alpok tájai pedig önmagukban is alkalmasak arra, hogy beléjük feledkezzen a néző. Úgyhogy bőven találni a műben olyan pillanatokat, amelyek már valóban egy profi kalandfilmre emlékeztetnek. Ebből viszont leginkább egy olyan kettősség alakul ki, hogy amíg a nehezített pályán induló főszereplő-páros szála egy egész korrekt színvonalat hoz, a másik társaság a kifejezett műproblémáival inkább csak lehúzza az összképet. Bizarr módon még maguk az alakítások is így oszlanak meg: Sztarenki Dóra és Mátyássy Bence jól hozzák nem túl bonyolult szerepüket, a többiek viszont egyáltalán nem képesek erre, még Szabó Simon sem tudja meggyőzően adni azt a bunkó karaktert, amelyet egy filmmel később már egyenesen túljátszott.

Ugyan számos bajom van ezzel a művel, de ha Madarász Isti író-rendező nagyobb mozgásteret, több pénzt és jobb színészeket kap, akkor könnyedén lehetne a végső értékelésem sokkal pozitívabb is. Remélem, hogy következő filmje, a Hurok pontosan ezt fogja bizonyítani.

6/10