Ami Jon Favreau-nak A séf volt, az Joe Carnahannak a Stretch: az elvárásokkal teletűzdelt szuperprodukciók után egy kompromisszummentes szerelemgyerek. Bár tény, hogy Carnahan esetében A szupercsapatot és a The Greyt talán túlzás lenne Vasember-méretű dobásoknak beállítani, és ily módon a Stretch-et valamiféle "visszatérés a gyökerekhez"-jellegű produkcióként aposztrofálni, de a rendező korábbi munkássága ismeretének hiányában ez még könnyedén el is hihető róla.

Kevin (Patrick Wilson) sok más emberhez hasonlóan azzal az álommal érkezett Los Angelesbe, hogy színészként csinál karriert. Néhány évvel később viszont még mindig limuzinokat vezet, a csaja elhagyta egy gazdag focistáért, és gyakorlatilag nincs értelme az életének. Ráadásul egy nap alatt kellene egy 6 ezer dolláros tartozást kiegyenlítenie, miközben egy rivális limócég folyamatosan ellopja az ügyfeleit. Azonban nem várt segítségként érkezik az őrült milliárdos Karos (Chris Pine), aki csupa elvetemült feladattal bízza meg főhősünket, Kevin pedig a busás jatt reményében belemegy mindenbe.

Az első benyomásom az volt a Stretchről, hogy egy borzasztóan mesterkélt film lesz. A főszereplő többet narrált, mint amennyit ténylegesen beszélt, az összes elhangzó szófordulat a hatásvadászatban tocsogott, miközben érződött az erőlködés, hogy Carnahan minél bizarrabb karaktereket próbál írni, hátha ezzel szerez egy pár jó pontot a nézőjénél. Még a saját magukat játszó színészek belekeverése is inkább elcsépelt, mint frappáns, kismilliószor láttuk már, hogy hollywoodi sztárok saját tapló verziójukat adják elő, még ha ezt most Hasselhoff és Liotta is teszi éppen.

Azonban ez csak egy rövid időszak a mű elején, amely utána villámgyorsan megtalálja a saját hangját. A játékidő második fele már egy sokkal letisztultabb, pörgősebb és viccesebb élményt tud nyújtani, mindezt túlírt szövegek és túlírt karakterek nélkül. A cselekmény sorra hozza az izgalmas szituációkat, és még azt is megkockáztatom, hogy a végére egészen stílusossá válik Carnahan rendezői munkája. Arról nem is beszélve, hogy a színészeknek is jót tesz, hogy egyre kevésbé alapkövetelmény számukra a ripacskodás, a főszereplőt alakító Wilson mellett Chris Pine-t tudom kiemelni, aki elsősorban abból profitál, hogy végre nem éppen egy hős karaktert osztottak rá.

Úgyhogy összességében a kezdeti bizonytalanságok (és a gyenge lezárás) ellenére is a Stretch egy színvonalas, tempós akció-vígjáték lett, ez pedig egy olyan kombináció, amelyet nem látni túl gyakran a filmvilágban. Carnahan minden igyekezete ellenére nem fogjuk a szövegeit, a szereplőit túl gyakran felidézni, de talán a másfél órás pazar szórakozás jobban megmarad majd.

7,5/10