Tetszett az Insidious? Félsz az ufóktól? Ha mindkét kérdésre igen a válaszod, akkor itt a Te filmed. A Dark Skies című tavalyi horrorfilm ugyanis lényegében annyit tesz, hogy James Wan említett, nagy sikerű kísértetfilmjét ügyesen lemásolja, és a szellemeket/démonokat következetesen idegen lényekkel helyettesíti be.

A történet az Insidioushoz hasonlóan szintén egy olyan átlagos család története, akik furcsa és ijesztő dolgokkal kénytelenek szembesülni a hétköznapjaik során. Míg ott a túlvilági lények okozták a gondokat és a paranormális történéseket, addig itt a Galaktika szakkör által rendszeresen napirendre vett földönkívüli entitások állnak a rejtélyek mögött.

Spoilereztem volna a fenti ismertetővel? Bocs... ha tényleg elrontottam a szórakozásodat, említsd meg édesanyám a kommentek között. Mindenesetre erről a filmről nem lehet érdemben úgy írni, hogy nem szólunk az idegen lényekről, ezek adják ugyanis a film - viszonylag - egyedi ízét.

A sablon (lsd. a fenti szinopszis első mondata) jól ismert. Bár a mű 90 %-ában semmi újat nem látunk a vásznon, a film mégis működik. Ami megijesztett és megfélemlített az Insidius 1-2, a Conjuring, vagy éppen a Haunt esetében, az itt is beválik, csak persze ufó-köntösbe bújtatva. Ugyanaz a képi világ, hasonlóan hangsúlyos zene, ugyanolyan hangulati építkezés, szintén nagyon minimális vér,  ismerős karakterek, karizmatikus "szakértő-figura", stb. Minden klappol, Scott Stewart B-listás direktor (a bűnrossz A pap, és az állítólag gagyi Légió rendezője) ezúttal James Wan legjobban sikerült ijesztgetéseit idézi meg nekünk.

A maradék 10 %-ot illetően: Stewart a szolgalelkű másolás mellett finoman belekeveri a képletbe a kozmikus horrort (lsd. H. P. Lovecraft Cthulhu-mítoszát), amivel szépen bele is nyúl a tutiba, már ami a parafaktort illeti. Míg a kísértetházas moziknál azért a házfalak, és bizonyos kicsavart szabályok rendszerint gátat szabnak a gonosznak, itt nincs menekvés, és nincsenek korlátok. Az ufók azt csinálnak, amit akarnak, az emberek, ha nagyon megfeszülnek is, maximum zavaró légyszart tudnak produkálni a földönkívüliek terveinek makulátlanul csillogó őrhajójára. Az idegenek nem igazán gonoszak, ők pusztán olyan hatalmas lények, amelyeknek a szándékait az emberek még csak felfogni sem tudják, nemhogy megérteni. Ezekkel az entitásokkal nem lehet harcolni, nem lehet tárgyalni, ezeknek már maga a látványa is felér az őrülettel. Akit ezek a figurák el akarnak vinni magukkal, azt elviszik. Akkor is, ha az történetesen a Te gyermeked.

A forgatókönyv korrektre sikerült (ügyesek benne az életszagú mellékvágányok: családon belüli erőszak témája, az ufó-hit miatti társadalomtól való izoláltság, pénzügyi válság finom érzékeletetése, az apafigura családfői nehézségei), attól eltekintve persze, hogy kb. ugyanazt az utat futja be, amit az Insidious forgatókönyve, tehát a górcső alá vett család olyan próbatételeket kap a sorstól, amelyek miatt szinte szétesik, de aztán az anya állhatatossága, és az apa jobb belátásra térése miatt mégsem.

Végszó: az Insidious 2 helyett nézz inkább Dark Skiest. Otthon nézd, egyedül, sötétben, nagy hangfalakal, vagy fülessel. Hatni fog, annak ellenére, hogy kísértetiesen (helyesebben: földöntúli módon) emlékeztetni fog egy másik történetre...

U. i. : érdekességként még arra hívnám fel a figyelmet, hogy mindenki számolja meg a filmbéli hullák számát, vicces lesz az eredmény.

7/10