Manapság két "műfaj" népszerű nagyon Hollywoodban: az adaptáció és a remake. Így ezzel a produkcióval igyekeztek igazán magasra tenni a lécet, hiszen a Stephen King regényéből készült 1976-os mű újrázásáról van szó. Amely meglepő módon nem remake-ként bizonyult feleslegesnek, hanem adaptációként - és sajnálatos módon tulajdonképpen önmagában, filmként is.
Carrie White (Chloe Grace Moretz) félénk, visszahúzódó lány, és mint ilyen, az osztály népszerű arcainak gyakori céltáblája. Persze nem véletlenül ilyen, édesanyja (Julianne Moore) vallási meggyőződésből rendszeres lelki és fizikai terrornak veti alá. Azonban egy nap Carrie felfedezi, hogy képes a telekinézisre, ennek köszönhetően pedig úgy tűnik, minden jóra fordulhat. Egészen az iskolai bálig...
A forgatókönyvről minden elmond, hogy annyira komplex és fordulatos, hogy az előzetes nagyjából sikeresen össze is foglalja a 90%-át. Ehhez pedig hozzátéve azt, hogy az eredetit néhány pluszjelenetet leszámítva szó szerint másolják (nem csoda, hogy Lawrence D. Cohen társíróként van feltüntetve a stáblistán), az végképp nem fog semmi érdekeset találni ebben a filmben, aki könyv vagy mozgókép formájában találkozott már ezzel a sztorival. Természetesen azonban még így is működhetne a dolog, de a mélység és a kidolgozottság az egész történetből és a karaktereiből is hiányzik. A szereplőket az átlagos tinifilmekből kölcsönözték, Carrie átalakulása pedig annyira felületes, mintha nem is ő lenne a főhős.
Viszont így még nagyobb dicséret illeti Kimberly Peirce rendezőt, ugyanis ő még egy ennyire ennyire semmilyen szkriptből is egy hangulatos és többé-kevésbé élvezhető alkotást hozott össze. Marco Beltrami zenéjének segítségével remek atmoszférát teremt, de a fináléra ő is átesik a ló túloldalára, bántóan színpadiassá téve az utolsó fél órát. Ebben nem elhanyagolható Chloe Grace Moretz szerepe sem, aki amennyire jól adja a számkivetett, félénk lányt, annyira hiteltelen, ahogyan gyilkos tekintettel és kezét bizarr módon tekergetve próbál lebegtetni tárgyakat. Azonban az igazi sztár Julianne Moore, aki félelmetesen alakítja a bigottan vallásos, őrült anyát. Ha másért nem is, azért mindenképpen érdemes volt leforgatni ezt a remake-et, hogy ő elfeledtethesse Piper Laurie szégyenletes ripacskodását Margaret White szerepében.
Ugyanakkor hiába jobb a rendezés sok helyen de Palma munkájánál, hiába ad egy egységesebb összképet a produkció, másodszorra sem sikerült többet kihozni belőle, mint hogy "Ha valaki képes autókat dobálni a gondolataival, azt ne cseszegesd!". Ez pedig inkább az alapanyag, mintsem a hozzá nem értés hibája.
6,5/10