Roger Moore lassan, de biztosan kiöregedett James Bond szerepéből. Már nem volt teljesen meggyőző őfelsége legszexisebb ügynökének a szerepében, a legjobb sminkes és a legelőnyösebb kamerabeállítás sem tudta teljesen eltüntetni az egyre szaporodó ráncokat az arcán, ezért eljött az ideje annak, hogy új színészt keressenek a szerep megformálásához. Roger Moore nagyon jól játszotta a 007-es szerepét, megérdemelt volna egy méltó búcsúfilmet, de sajnos nem kapta meg, nagyon haloványra sikeredett az utolsó találkozása James Bond - dal. 

James Bond (Roger Moore) némi síakrobatikát követően teljesíti a feladatát, azaz megszerez egy nagyon fontos mikrochipet. Nem pihenhet sokáig, nagyon sürgős dolga van, lóversenyre kell mennie. Nem, nem szórakozási célzattal, hanem azért, hogy közelebbről meg tudja figyelni Max Zorint (Christopher Walken), akinek a lovai gyanúsan jól futnak. Némi nyomozás után kiderül, hogy génkezelik a nemes hátasokat, azonban ez a kisebbik probléma, a nagyobbik az, hogy kiderül, Zorin célja a Szilícium-völgy elpusztítása, természetesen azért, hogy ezzel ő uralja a mikrochip piacot. Kedvenc titkosügynökünk ezt természetesen nem engedheti, ezért a kötelező bájos segítőtárssal az oldalán szembeszáll a főgonosszal...

A zseniálisan jó kezdés után nem gondoltam volna, hogy halálra fogom unni magam a filmen. Aki nálam nagyobb anglomán, az hazudik, ráadásul némi lovas múlttal a hátam mögött azt sem mondhatnám, hogy nem érdekel a lóverseny, de ez a tartalmatlan, üres film nagyon idegesített. A világ megmentése nem kicsit szorult háttérbe a pacik miatt, ráadásul az akadálypályán történtek egyáltalán nem ütik meg egy James Bond - film színvonalát (most komolyan, tényleg nem volt jobb ötlete a halálra fizetett forgatókönyvíróknak annál, hogy gombnyomásra változik az akadály mérete?). Tényleg nem történik semmi érdemleges a film közepén, a vége már izgalmas és érdekes, de addigra már annyira eluntuk az egészet, hogy ez már majdnem mindegy. 

A forgatókönyv finoman szólva sem sikerült jól, a jó kezdet és vég közötti időt nem sikerült értelmesen és érdekesen kitölteni, lassan folydogálnak az események, ráadásul a sziporkázó szövegek is nagyon hiányoznak, egyetlen jó mondat sem marad meg a filmből. James Bond karakterét sem sikerült felfrissíteni, a megszokott klisék mentén teszi a kötelességét, semmi izgalom vagy váratlan fordulat. Zorin alakja alapvetően nagyon érdekes (egy génkísérlet eredménye, a KGB képezte ki, zseniális pszichopata stb), ámde nem sikerül élettel megtölteni a figuráját, inkább playboy, mint veszélyes bűnöző. Az egyetlen igazán jól sikerült karakter May Day, Zorin nem kicsit extravagáns külsejű segítője, aki ha kell, simán leugrik az Eiffel-torony tetejéről, küzdősport órát tart, na és persze Bond ágyát sem kerüli el. Ez viszont édeskevés ahhoz, hogy a film ne fulladjon teljes unalomba.

James Bond egyik védjegye valóban a luxus életérzés, azonban a lóversenyek valóban exkluzív világa nem tudta ellensúlyozni azt, hogy az igazi tét, a világ egyik gazdasági központjának, a Szilícium völgynek az elpusztítására irányuló kísérlet nem kap igazán kiemelt jelentőséget a filmben. Nagyon hosszú az üresjárat a történet közepén, ezért hiába pörögnek fel az események a vége felé (a bánya, a Golden Gate híd), ez már nem tudja felrázni az elfásult nézőt. Az akciók látványosak (főleg a kezdő síjelenetek elképesztőek, de az ugrás az Eiffel-toronyról és a Golden Gate hídon történtek sem megvetendőek), az operatőri munka mint mindig, kiváló, a vágások azonban most nem tudtak igazi dinamikát adni a filmnek. Jellemző módon a főcím alatti képek a legjobbak, a Duran Duran zenéje is nagyon jól sikerült. 

Roger Moore ezúttal nem kápráztatott el bennünket, rutinból hozta a figurát, Christopher Walken - nek sem sikerült igazán élettel megtölteni Zorin alakját. Tanya Roberts (Sheena, a dzsungel királynője személyesen)  szép volt, de semmi több. Az igazán kiemelkedő alakítás Grace Jones nevéhez fűződik, bár ez elsősorban extravagáns személyiségének köszönhető, nem a színészi képességeinek. Desmond Llewelyn Q szerepében szokás szerint zseniális, Robert Brown szokás szerint a lába nyomába sem ér Bernard Lee-nek M szerepében.

John Glen szégyenteljesen gyenge filmet hozott össze, érthetetlen számomra, hogyan nem tudta legalább a vágóasztalon kipofozni a történetet, hiszen volt tapasztalat, Roger Moore sem lett rosszabb színész az előző filmek óta, a főgonosz alakja is érdekes volt alapvetően, mégsem sikerült egy épkézláb forgatókönyvet összehozni, ezért a film is dögunalmas lett. A színészvezetést inkább nem minősíteném (nagyon dühít, hogy Christopher Walken tehetségét nem sikerült igazán kiaknázni ebben a filmben), a jelenetek színvonala hullámzó, a párbeszédek nagyrészt dögunalmasak. 

Harmatgyenge James Bond film, Roger Moore ennél sokkal többet érdemelt volna búcsúzóul!

6/10