Több szempontból is történelmi bejegyzés ez, úgy gondolom. Egyrészt, mert ez életem első sorozatkritikája, másrészt pedig egy olyan szériát vesézek ki, ami még viszonylag friss, de már most elképesztően nagy kultstátusznak örvend. Az írás nagyon erősen spoileres, ezért mindenki saját felelősségre olvassa el!!! Hölgyeim és uraim, íme a Breaking Bad:
A sztori: Itt van nekünk ez az alaptézis, miszerint egy középkorú átlagos kispolgárnak mondható kémiatanár (Bryan Cranston) az 50. születésnapján tudja meg, hogy gyógyíthatatlan rákbetegségben szenved. A hír hallatán kételyei támadnak a családja biztos jövőjét illetően, ezért páratlan kémiai szakértelmét kamatoztatva drogkészítésbe kezd, hogy így juttassa a családot anyagi javakhoz a későbbiekben.
Eleinte kicsit aggódtam a koncepció miatt. Nem egy rossz kiindulópont ez, de hasonlókat már láthattunk korábban is, és félő volt, hogy sok újat nem fognak tudni mutatni az alkotók. A Breaking Bad ellenben bebizonyítja, hogy egy sorozat esetében nem feltétlenül az számít, hogy honnan indult, hanem sokkal inkább az, hogy hová tart. Ilyen tekintetben pedig minden elismerés kijár Vince Gilligan munkájáért. Erről majd bővebben is értekezek, először azonban lássuk a sorozatot röviden, évadról évadra.
1. évad: Igényes indítása volt ennek az egész "mítosznak". Persze az alkotói gárda nem mert rögtön sokat markolni, nehogy elkaszálják a sorozatot egy évad után (de nagy kár lett volna érte). A potenciál az írói csapatban érzékelhető volt, de nagyon okos és óvatos kezdés volt ez. Kellően érdekes ahhoz, hogy felkeltse a közönség figyelmét, de annyira még nem különleges, hogy évek múltán is kultsorozatként emlegessék. Egyszerű, de ravasz kezdés. Nem a sorozat legerősebb etapja volt az első évad, de nem lóg ki a sorból egyáltalán. A végén már tudtam, hogy rá fogok kapni.
2. évad: Roppant szimpatikus volt számomra a folytatás. Kicsit már bátrabbak lettek az írók, vadabb dolgok jelentek meg és az akció is több volt. Itt kezdtem el komolyan hinni abban a felvetésben, hogy ez bizony jóval egy átlag fölötti színvonallal rendelkező sorozat. A nagyobb momentumok érzésem szerint nagyjából elkerülték a második évadot, de így is a BB egyik legerősebb szakaszának érzem.
3. évad: Amolyan "pihenő" évadként tekintek rá. Több új, kulcsfontosságú karakter ekkortájt épült be a történetbe, így az ő szálaiknak a bemutatásával bizony sok idő ment el. Ám ezek is olyan lebilincselően voltak bemutatva, hogy nem lehetett nem imádni.
4. évad: A negyedik évad fordulópont volt. Ekkorra már rajongónak mondhattam magam, de a negyedik évad annyira akciódusra, fordulatosra és epikusra sikerült, aminek köszönhetően instant klasszikussá nőtte ki magát a szememben a széria. Persze ez a tizenhárom epizód nem csak a végtelen akció jegyében zajlott. A történetmesélés, valamint a szálak összefonódása is mesteri fokon volt elénk tálalva. Egyértelműen a BB csúcsidőszaka volt ez, tökéletes évadzárással, ami szerintem a sorozat lezárásához is méltó lett volna.
5. évad: Avagy a nagy kérdőjel számomra. Az utolsó szezon meglehetősen felemásra sikeredett. Először is nagyon lassan indult be, sokáig húzták az időt, de a tempó egy idő után nagyobb fokozatú lett. Több szereplő itt került igazán reflektorfénybe és sok új történetszál is el lett mesélve. Hiányosságokat és felesleges tényezőket egyaránt felfedeztem az ötödik évad során. Ellenben mégsem tudok egyöntetűen haragudni a záró szakaszra, ugyanis a sorozat lezárása szerintem nem igazán lehetett volna ennél jobban megcsinálva.
Összességében tehát maximálisan elégedett voltam a látottakkal. Teljes pontszámot azonban nem érdemel a sorozat egésze, de a magas elvárásaimat így is képes volt teljesíteni, ami nagyon nagy bravúr. A kedvenc sorozataim közé került. Az újranézhetőségi faktor is igen magas a BB esetében, ugyanis számos olyan jelenet, szimbólum vagy akár egy apró jel van, ami a történet előrehaladásának szempontjából rendkívül fontos, de első blikkre hajlamosak vagyunk elsiklani fölöttük.
A többet szereplő karakterek bemutatásával és szubjektív (!) véleményézésével folytatnám a sort:
Walter: Evidens rögtön a főszereplővel kezdeni. Walt kezdetben egy szimpatikus esendő átlagember, de az intelligenciája azt hiszem megkérdőjelezhetetlen. És itt nem csak a kémiára gondolok. Nagyon jól ért a dolgok technikai kivitelezéséhez és pszichológiai hatások terén is roppant dörzsölt figura. A viselkedése folyamatosan próbára teszi az egyszerű néző ítélőképességét. Hol együtt érzünk vele, hol a halálát kívánjuk, hol megértjük a cselekedetét (még ha az adott esetben rossz dolog is), egyszóval ideális arra, hogy megtegyék egy világhírű sorozat fő karakterének. A drogbiznisz sikerének függvényében folyamatosan elszalad vele a ló, egyre merészebb dolgokat visz véghez, olyannyira, hogy az ötödik évadra már egy könyörtelen pszichopatává válik. Kezdetben megértjük a motivációját, hiszen egy jóhiszemű ember a családja jövőjét szeretné biztosítani, de ezen motivációba vetett hitünket folyamatosan elveszítjük az idő előrehaladtával. Egy kisember tragédiája ez, aki akkor kezdett el kicsit élni, amikor már mindegy volt neki.
Saul: Nem véletlenül ő következett Walt után. A sorozat egyik legsokszínűbb karakterét tisztelhetjük Saul Goodman, a pitiáner ügyvéd személyében. A BB-re általában jellemző volt egyfajta bizarr fekete humor, amelynek forrása nagyon sok esetben ő volt. Később került a történetbe és a sorozat egy olyan pontján került be a képbe, amikor nagyon kockázatos vállalkozásnak bizonyult az ő beállítása. De nagyon jól sült el és a cselekmény is teljes fordulatot vett az ő megjelenésével. Igazi nagydumás szélhámos fickó, aki a legszorultabb helyzetből is kidumálja magát. Szórakozott ürgének tűnik, de vitathatatlan, hogy piszkosul ért a szakmájához és sokszor ő az agy Walt és Jesse "vállalkozásában".
Jesse: Akár róla is szólhatna ez a sorozat. Eleinte úgy tűnt, hogy ő is főszereplő lesz, de az ötödik évadra gyakorlatilag mellékszereplő lett. Néha szükségszerűen mutatták őt pár jelenet erejéig, de a végére tényleg nem volt már nagy jelenléte. Hihetetlenül szórakoztató figura. Míg inkább Walt volt az, aki logika alapján próbált dolgozni, addig Jesse volt maga a lelkesedés. Nem túl okos, nem a legmegbízhatóbb, de az érzelmek vezérlik. Sablonkarakter, de közben mégsem. Tipikus balfék, ami szinte minden hasonló tematikával rendelkező filmbe/sorozatba kell, de mivel egy sorozatról van szó, ezért betekintést nyerünk mélyen a lelkébe. Nagyon szeszélyes figura, vagy repes a boldogságtól vagy épp mély depresszióban van. Nekem mégis az egyik kedvencem, mert ő még időben távolodott el Walt-tól, mielőtt még túl késő lett volna. A sok borzalom hatására, amit átélt, benőtt a feje lágya és az utolsó epizódokban az ő sorsa ugyan nyitott maradt, de egy más, egy komolyabb emberként távozott.
Skyler: Ha ti azt tudnátok, hogy én mennyire rühelltem ezt a nőszemélyt. Voltak olyan pillanatok, amikor már mérgemben legszívesebben bezúztam volna a monitort. Walt felesége, aki egy rendkívül hideg karakter. Nem akarok általánosítani, de viselkedésileg ő testesíti meg azt az egyedet, amit a mai világban ribancnak nevezünk. Manipulatív, nagyon önző, mindent úgy alakít, hogy az neki jó legyen, kihasznál másokat és szinte mindenkit képes pszichológiailag lefegyverezni. A vége felé, bármennyire is nem akartam, hogy így történjen, de voltak olyan momentumok, amikor komolyan megsajnáltam.
Hank: Walt drogelhárítós sógora. Az én szemléletemben ő egyértelműen a szimpatikusabb karakterek közé sorolandó. Igazi férfi, aki ránézésre csak egy izomagynak tűnik, de sokkal több annál. Nagyon eszes, képes olyan részleteket meglátni, amit más nem, akkor pörög fel igazán, amikor más már feladja, egyszóval apait-anyait belead a munkájába. Emellett a "civil" életben is egy életrevaló palinak tűnik, olyan fajta, akivel szívesen meginna pár sört az ember. Soha nem adja fel, nem alázkodik meg mások előtt, amit a halála előtti pillanatsorozat is tökéletesen szimbolizált.
Junior: Sokszor háttérbe szorult ugyan és általában sok jelenléte nem volt a srácnak, de meg kell őt is említeni. Kedveltem őt, igazi csupaszív ember, ami a szívén, az a száján. Szegény mindig mindent utolsóként tud meg és igaz, hogy vannak fontosabb pillanatai, de összességében akár ki is maradhatott volna, mert sok vizet nem zavart.
Gus: Az egyik legkarakteresebb negatív figura, akit valaha láttam. Igazi vérprofi, aki mindig mindenki előtt jár két lépéssel. Lehengerlő stílusa van, értelmiségi alak, aki remek érzékkel lát a dolgok mögé, de közben az erőszaktól sem riad vissza. Igazi tiszteletnek örvendő arc volt ő, így nem véletlen, hogy mindenki számára ismertté vált a Heisenberg név, amikor Gus meghalt.
Mike: Ránézésre egy szenilis öregembernek tűnhet, de ő bebizonyítja, hogy a kor nem minden. Hidegvérű profi, a rutinos öreg róka mintapéldája. Walt-hoz hasonlóan kétélű karakter ő is, egyszerre vívja ki a néző utálatát és szeretetét. Túl sokat ő sem szerepelt, mégis az egyik legfontosabb egyéniség volt a cselekmény szempontjából. Nem a kedvencem, de nélküle nem lett volna Breaking Bad a Breaking Bad.
Hector: Nagyon minimális epizódszám jutott neki, mégis hozzá köthető a sorozat szerintem legfontosabb pillanata.Ő aztán tényleg ártalmatlannak tűnik, hiszen egy beteg öregember, aki ráadásul kerekesszékben éli mindennapjait, és a külvilággal való kommunikációját csupán egy csengettyű teszi lehetővé. Ennek ellenére veszélyes figura, nagyon-nagyon veszélyes.
Todd: Az ötödik évad egyik fő gonosza tulajdonképpen, igazi kis seggdugasz. Nyámnyila srácnak tűnik, azonban én pszichopataként tekintek rá. Ha szükség van rá, akkor szó nélkül kinyír egy ártatlan gyereket, számára nem létezik tabu, bármire képes. Ugyanakkor a mozdulatain és a beszédstílusán érzékelhető egyfajta bizarr udvariasság is. Emlékezetes volt tehát Todd is, akit egy újraklónozott Matt Damon játszott el.
Tuco: Walt-ék második komolyabb "akadálya" ez a nem hivatásos, mexikói félőrült. Igazi idegbeteg állat, aki a maga módján mégis szórakoztató. Ha vele összetűzésbe keveredsz, ne nagyon reménykedj, mert talán még maga sem tudja mit fog tenni a következő pillanatban.
Arról még nem tettem említést, hogy a BB mennyire autentikus. Elképesztő hangulattal rendelkezik, ami az első pillanattól fogva beszippant téged. Csodálatos operatőri munka van a sorozat mögött, gyönyörűek például a sivatagi felvételek, de a vágás is teljesen rendben van. Az új-mexikói környezetnek közönhetően pedig gyakran egyfajta modern érába ültetett western elevenedett meg Albuquerque szívében. Zenéket, illetve betétdalokat nagyon sokszor ugyan nem alkalmaznak, de amikor jelen van, akkor a legmagasabb színvonalon. Hangulatban, stílusban szinte mindig passzol a zene az adott jelenethez és ez óriási pluszt ad. Többé-kevésbé a drogüzlet is hitelesen van bemutatva, az előállítástól egészen a piacig. A színészi alakítások mellett sem szabad szó nélkül elsuhanni. Voltak ugyan gyengébb teljesítmények, de a fontosabb karaktereket a fontosabb pillanatokban magas színvonalú színészi játékok képviselték. Nem a legismertebb nevekből tevődik össze a stáblista, de így is elmondható, hogy a minőség adva volt, ami az emlékezetesebb jelenetekben bizony rendesen ki is mutatkozik. A sorozat stílusa meglehetősen naturalista, nem riadnak vissza a vértől, a brutalitástól. A legtöbb esetben indokolt is, kivéve talán Gus halálát. Mindent összevetve pedig Gilligan produkcióját egy 9/10-re tudnám osztályozni.
Búcsúzóul pedig következzék egy toplista, arról a 15 pillanatról, amik számomra a legemlékezetesebbek a sorozatból:
15. Walt elüti a két dílert
Egy váratlan, ámde annál hatásosabb jelenet, amikor Walt tulajdonképpen a haláltól menti meg Jesse-t azzal, hogy két ellenséges terítőt elgázol. Ekkor még Walt nem volt akkora név, talán ezért is volt számomra teljesen meghökkentő, amikor felbukkant a kocsijával.
14. Duplarandi az étteremben
Amikor már Heisenberg kiléte nem volt kérdéses, Walt, Marie, Hank és Skyler elmentek "kikapcsolódni" egy étterembe. A jelenet végig feszült, a párbeszédek nagyon jók. Képzeljük el a szituációt, hogy olyan emberek ülnek egy asztalnál, akik kiütnék egymásból a szart is, de mégis az éttermi etikettnek megfelelően kell viselkedniük.
13. Hank és Marie megnézik a vallomásos videót
Walt kamu vallomása sokakból sokkhatást váltott ki, ezalól Marie és Hank sem kivétel. Nagyon gonosz csel ez Walt-tól és a jelenet zsenialitását is kár lenne elvitatni. Egy precízen felépített hazugság mindez és miközben a videó megy, Hankék rájönnek, hogy Walt mindig előttük fog járni egy lépéssel.
12. Walt elkönyveli a győzelmet
Az epikus 4. évad epikus lezárása. Gus, az értinthetetlennek hitt Gus meghalt, így Walt maradt az igazi "nagykutya" a piacon. És ezt büszkeségtől duzzadva el is újságolja nejének telefonon keresztül.
11. Hector robbantása
Nincs veszélyesebb egy olyan embernél, akinek nincs veszíteni valója. Hectornak nem volt, ráadásul ellenségként tekint Gus-ra, aki bizony megsínylette az utolsó találkozásukat. Maga Gus halála már nem annyira nyerte el a tetszésemet (mármint ahogy meg volt csinálva), de a módszer zseniális. Ding! Ding! Ding!
10. Felrobbanó teknős
Maradunk a robbantásoknál, ezúttal egy fej robban fel egy teknős hátán. Pont.
9. A leszakadó fürdőkád
Nem biztos, hogy a legjobb ötlet Jesse Pinkman-re bízni egy hullának a savban való szétmaratását. A sav átlyuggatja a kád alját, valamint a padlózatot is, és placcs, szétfolyik a földön a vér és a hulla maradvány.
8. Jesse megöli Gale-t
Igaz, "csak" nyolcadik a listán, de a történet szempontjából ez az egyik legikonikusabb jelenet. Remek vágási megoldások után magát a gyilkolást teljes egészében nem láthatjuk, csak Jesse árulkodó arckifejezését, valamint a golyó repülését.
7. Hank számára összeáll a kép
Gyakorlatilag egy véletlennek köszönhető. Hank a rotyón egy véletlenszerűen előkapott könyvből rájön, hogy Walt nem más, mint Heisenberg, innentől pedig összeilleszkednek a fejében a kirakós darabjai. Libabőrös voltam ettől a szcénától, amihez Dean Norris teljesítménye is szükséges volt.
6. Jesse kutyás monológja
A sorozat egyik legerőteljesebb jelenete, már ami az érzelmeket illeti. Nincs ember a Földön, akit Jesse gondolatmenete ne érintett volna meg vagy késztetett volna gondolkodásra. Egy nagyon szívszorító és nehéz beszéd ez, ami nagyon sok igazságot is hordoz magában. Jesse nem a szavak embere ugyan, de ez mégis jól állt neki. Aaron Paul-nak is nagyon jól állt, hogy eljátszhatta ezt a jelenetet!
5. "I am the one who knocks"/"Say my name"/"Stay out of my territory"
Három különböző mondat, három különböző jelenetből, de mégis egy kalap alá vettem őket, ugyanis mindhárom arról árulkodik, hogy Walt fürdőzik a saját hírnevében és kiélvezi a hatalmát. Sokat idézett szállóigévé váltak ezek a mondatok, ám ezek fabatkát sem érnének Bryan Cranston színészi zsenije nélkül.
4. Gus leszámol a kartellel
Gus esze és erőszakossága egyaránt megmutatkozik ebben a jelenetben. Jesse, Mike és Gus hármasa szorult helyzetben van, és amikor úgy tűnik, hogy ez a kartell bekebelezi őket, akkor Gus zsenialitásának hála eluralkodik a káosz és mindenki meghal, kivéve a triót és a kurvákat.
3. Walt bekattan
Nem láttál még őrült embert, ha nem láttad Walt-ot, ahogy a padlózat alatt fekve egyszerre röhög kínjában és egyszerre kap totális agyfaszt idegességében. Persze ki más állna a dolog mögött, ha nem a drágalátós Skyler? Velőt rázóan hiteles Cranston-alakítás, egy bizarr, éjfekete humorral megáldott és sokkoló erejű jelenetben.
2. A vonatrablás
A sorozat egyik, ha nem a legjobb akciójelenete. Indokolt, szükséges lépés ez, jól köré van építve a sztori. A végkimenetelt lehet előre sejteni, de pont ezért király az egész, mert így is képes olyan légkört teremteni, amiben a csendet csak a szívünk heves dobogása tör meg néha.
1. Ozymandias
Itt pusztán nem csak egy jelenetről van szó, hanem egy egész epizódról. Erre a részre jut annyi, mint amennyi ezelőtt kb. összesen volt. A feszültség abszolút a tető fokára hág, rengeteg csavar és fordulópont csúcsosodik ki ebben a részben. Elég Hankék halálára, az elrabolt csecsemőre vagy Walték házi dulakodására gondolni. Briliáns!
A Breaking Bad teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
