Minden gyerek egy csoda. Nekem még nincs saját (nem is tervezem mostanában), ezért nem tudom teljes mértékben átélni ennek a mondatnak a szépségét és mélységét, de a születés csodája mint mindenkit, engem is könnyekig meg tud hatni, hiszen egy új élet mindig a jövőt, egy jobb világba vetett reményt jelent. De mi történik akkor, ha az emberiségtől elveszik a reményt, nincs kiért és miért élni? Erre a kérdésre próbál választ találni ez a film, amelynek súlyos mondanivalója, viszont sajnos nagyon közepes főszereplője van.
2027, London. Nem ez a legszebb nap az emberiség történetében, hiszen életét veszti a legfiatalabb gyermek a Földön, aki 18 éves volt. Mivel gyermekek nélkül nincs jövő, mindenki súlyos depresszióban él, nem kivétel ez alól Theo (Clive Owen) sem, akinek egyhangú életében hirtelen megjelenik egykori felesége, Julian (Julianne Moore), aki egyébként a terroristának tekintett bevándorlók vezetője. Arra kéri volt férjét, hogy segítsen okmányokat szerezni egy lánynak. Theo természetesen megteszi, amit kér, és ezért hirtelen véres események kellős közepén találja magát, hiszen a lány terhes, és természetesen mindenki meg akarja szerezni a babát. Theo-ra vár a feladat, hogy biztos helyre juttassa anyát és gyermekét, és ennek nagy ára van...
Clive Owen miatt maradt ki eddig ez a film az életemből, ugyanis nem tartom kiváló színésznek, és hiába érdekelt a téma, tudtam, hogy ebben is ugyanolyan középszerű lesz, mint általában, ezért mindig halogattam a megnézését. Azonban nagyon tetszett Chiwetel Ejiofor játéka a 12 év rabszolgaságban, és persze Cuarón Gravitációja, ezért eljött az ideje ennek a filmnek is.
Nem indul túl érdekfeszítően a történet, azonban ez a helyzet abban a percben megváltozik, amikor Theo beül a kocsiba a lánnyal és a volt feleségével együtt. Zseniális húzás, amikor a kedves évődést hirtelen szakítja félbe a brutális erőszak, teljesen megváltozik a film dinamikája, nem engedi a nézőt a történet, egészen a végéig, ami sajnos túlságosan szirupos lett, így a katarzis elmarad. Rémisztően lehangoló az atmoszféra, süt a filmkockákról a reménytelenség, a bénultság, a közöny, a brutalitás, az embertelenség. Theo nem szuperhős, csak egy átlagos ember, aki úgy döntött, hogy segít egy bajban lévő lánynak, nem törődve azzal, hogy ezzel saját magát mekkora bajba sodorja. Nem ő az egyetlen, mindenkit lenyűgöz a születés csodája (brutálisan erős az a jelenet, amikor a háborúzó katonák arra az időre abbahagyják a lövöldözést, amíg a gyerekkel elmennek). Azonban ő nem akar hasznot húzni belőle, hanem valóban biztonságban akarja tudni a lányt és a kicsit.
A forgatókönyv jól sikerült, sok nem várt fordulat van benne, és jól megírt karakterek. Theo a cinikus életszemlélettől eljut addig, hogy kész akár az életét is áldozni egy számára teljesen ismeretlen lány és a gyermeke miatt, jó főszereplő lévén teljes jellemfejlődésen megy át. Luke (Ejiofor) kezdetben jófiú, azonban kiderül, hogy hideg fejjel gyilkolni is képes, azonban megértjük a motivációit, ha nem is kedveljük érte. Julian is összetett figura (a "terroristák" vezetője egy nő, aki nem tud szembenézni azzal, hogy elveszítette a gyermekét) de az én kedvenc karakterem a Michael Caine által briliánsan eljátszott Jasper, ez a mély érzésű vidám hippi. Kár, hogy kicsit nyögvenyelősen indul a film, még jobban sajnálom, hogy a vége nem sikerült, mert kiválóan bemutatja a pusztulás szélén álló emberiség lelkiállapotát, egy olyan világot, ami már lassan állativá satnyul, de még él az jóság szikrája, a közöny felolvad, amikor látják, hogy van remény. Az operatőri munka kiváló, a vágások szintén, a zene kiválóan festi alá a hangulatot.
Clive Owen nem nagyon tud mit kezdeni a szerepével, Julianne Moore szokás szerint kiváló, a legjobb alakítás azonban Michael Caine nevéhez fűződik, mindenkit lemos a vászonról. Chiwetel Ejiofor alakítása erős, Charlie Hunnam meglepően jó. Peter Mullan szintén.
Cuarónnak nem kellenek világraszóló effektek ahhoz, hogy ütős filmet rendezzen. A karakterekre koncentrál, a történet egyszerű, az atmoszférateremtés zseniális. Nagyon nyomasztó érzés nézni a filmet, kiválóan adagolja a drámát, nehéz szabadulni a hatása alól. A színészvezetés jó, a jelenetek erősek, a párbeszédek hatásosak.
Cuarón kiváló drámát rendezett, a katarzis sajnos elmarad, de attól még kötelező darab!
8/10
