A királyok kardja az idők kezdetéről. Ez az Excalibur, Artúr király kardja, az angol mondavilág egyik legismertebb szimbóluma. A legendás királyhoz kapcsolód mondakör sokszor megihlette a filmeseket, de kevés a jó filmadaptáció. A Sean Connery és Richard Gere főszereplésével készült Az első lovag egy jól dizájnolt kalandfilm, amely csak nyomokban emlékeztet a klasszikus történetre. A Clive Owen főszereplésével készült feldolgozás sem sikerült igazán, kíváncsian várom, hogy egyik kedvenc rendezőm, Guy Ritchie mit fog kihozni a legendából. Nekem máig ez, a John Boorman rendezésében készült film a kedvencem a témában, gyerekkoromban rajongtam érte, most sok év után újráztam, és bár már kicsit megkopott az alkotás fénye, ezért még mindig el tudott varázsolni.
Uther Pendragon (Gabriel Byrne) sok csata után eljut odáig, hogy Anglia királya legyen, azonban hatalma demonstrálására szüksége van egy kardra, amit Merlin, a varázsló (Nicol Williamson) segítségével meg is kap a Tó úrnőjétől. Azonban a béke elmarad, mert beleszeret Igrayne-be, ellenfele feleségébe. és bármi áron meg akarja szerezni. Merlin varázslata segítségével végül sikerül, a nász eredménye pedig Artúr, aki apja halála után úgy nő fel, hogy nem tudja ki valójában, de amikor kihúzza az Excaliburt a kőből, ő lesz a király. Egyesíti az országot, ahogyan azt kell, megnősül, ahogyan azt kell, ámde jön Sir Lancelot (Nicholas Clay), aki elrabolja a királynő szívét, ami tragédiához vezet, ráadásul Merlint is kivonja a forgalomból Artúr boszorkány nővére, Morgana (Helen Mirren), plusz vérfertőz is egyet, azért, hogy istent szüljön, mindezek miatt az ország káoszba zuhan, az utolsó reményt a Szent Grál megtalálása jelenti...
Mai szemmel nézve az effektek nem kicsit megmosolyogtatóak, azonban ha ettől el tudunk tekinteni, nagyon jól fogunk szórakozni a filmen. Nem szépen fényképezett mesét kapunk, John Boorman filmje nem üres történelmi tabló, ez elsősorban az atmoszféra teremtésnek és Merlin rendkívül jól megírt karakterének érdeme. Nagyon jól eltalálták a filmben azt a misztikus hangulatot, ami körülveszi az Artúr mondakört, valóban a megelevenedett legenda részesének érezhetjük magunkat. A forgatókönyv jól sikerült, a karakterek nagyon jól meg lettek írva, különösen Merliné. Az ő cinikus kívülállása, az emberek világára, esendőségére rácsodálkozó lénye kapja a legjobb pillanatokat a filmben, a helyzet és jellemkomikumokat tökéletesen kihasználta a rendező, nem egy hatalmas varázslót látunk elsősorban, hanem egy másik világban élő teremtményt.
A történet hamar rabul ejti a nézőt, azonban azután, hogy az országon úrrá lesz a rothadás, látványos törés következik be, túl sok lesz a misztika, és túl kevés a tartalom, ezért már nem tudja igazán lekötni a figyelmet. A zárókép gyönyörű, de a katarzis sajnos elmarad. Kár, mert valóban méltó feldolgozása az angol mondavilágnak. A kosztümök káprázatosak (főleg a fiatal Helen Mirren ruhatára lenyűgöző), az operatőri munka kiváló, a vágások szintén. A zene szintén jól eltalált, sokat tesz hozzá a drámai hatáshoz.
Merlin mellett Artúr király alakja kissé háttérbe szorult, Morgana is erősebb karakter, mint Guenevere, a lovagok közül csak néhányan kaptak jelentős szerepet a történetben, de ez így van jól. Nem kicsit számol le a film a lovagi romantikával, habár vannak lenyűgöző csatajelenetek, mégsem isteníti a lovagokat, sőt, inkább az emberi gyengeségeiket mutatja meg (mulatoznak, iszogatnak stb.). Kiemelt helyet kap a természet tisztaságának ábrázolása, tele van szimbólumokkal a film, amelyben meglepő módon a humor is szerepet kap.
Nicol Williamson ragyogóan él a forgatókönyv adta lehetőségekkel, Merlin szerepében mindenkit lemos a vászonról, Helen Mirren kiváló Morgana szerepében, Liam Neeson-nak vannak szép pillanatai, a többiek azonban nem nyújtanak igazán maradandó alakítást, holott az angol színjátszás színe-virága előfordul a filmben (Patrick Stewart, Gabriel Byrne, stb.).
John Boorman nagyon jól feldolgozta az Artúr mondakört, látványosan, mégis tartalmasan mutatta be a történetet. A színészvezetés jó, a jelenetek erősek, a párbeszédek színvonala hullámzik (időnként kicsit bugyuta a szöveg, de Merlin hozzászólásai mindenért kárpótolják a nézőt). Tisztességes szakmunka, de nem mestermű.
Látványos, de egyáltalán nem üres fantasy, méltó feldolgozása az Artúr mondakörnek.
8/10
