Véget ért a 7 szűk esztendőnek érződő 3 hónap, és most már nem kell kétségbeesetten keresni az értékelhető darabokat a sok szemét között. Egyben pedig a díjszezon és a Titanic filmfesztivál után végre újra elkezd minket bombázni az álomgyár szuperprodukciókkal, és talán nem is győzzük majd költeni a pénzt. Avagy jöjjön Pókember és Godzilla, az űrlénygyilkos Tom Cruise és a Seth Rogen - Zac Efron szomszédság, alternatívaként pedig az Oscar idején elmaradt Coen-film és Tarantino tavalyi kedvence.

 Május 1.

Bérgavallér (Fading Gigolo): John Turturro rendezését egyszer mindenképpen meg lehet nézni, erről olvashattok kritikánkban.

A csodálatos Pókember 2. (The Amazing Spider-Man 2): Az első rész mondhatta magáénak a "2012 legközépszerűbb filmje" megtisztelő címet, a második azonban egyetlen dolog miatt már biztosan nem lesz ilyen jellegtelen: ha valamiről emlékezetes lesz ez a film, az egészen biztosan az lesz, hogy a különböző promóanyagok kis túlzással hosszabbak, mint magának az alkotásnak a játékideje. Mondjuk engem már az első is elriasztott, ugyanis nem vagyok meggyőződve, hogy a főellenségek sorozatgyártása és a már-videojátékban-is-gáz-lenne CGI tudna bármit is tenni azért, hogy szintet lépjen a Pókember-reboot. Bár már abban is kételkedem, hogy ez egyáltalán cél lenne. (danialves) 

Flörti dancing (Cuban Fury): A film szerencsére sokkal jobb lett, mint a magyar címe.

A Szörny mentőakció (Escape From Planet Earth): Van nekünk egy kékben tündöklő galaktikus hősünk, bizonyos Üstökös Izmo, akinek testi és lelki ereje bámulatos, azonban észbeli képességei már nem éri el ezeket a magasságokat. Ennek következében csapdába esik a Föld nevű bolygón, és kevésbé szuperhős, ám annál eszesebb bátyja természetesen rohan megmenteni a tesót. Nem ejtett rabul sem a történet, sem a trailer, egy felejthető matinét várok (FilmBaráth)

Vérkötelék (Blood Ties): El lehet adni sztárokkal teljesen érdektelen történetet? Ennél a filmnél majd kiderül. Két testvér a '70-es években szembekerül egymással a törvény két oldalán Brooklynban. Ennyi. Hát ez körülbelül minden tucatkrimiben előfordul, nagyon sok pénzt kellett fizetniük az alkotóknak olyan színészeknek, mint pl. Mila Kunis, Clive Owen, Marion Cotillard vagy James Caan, hogy kamera elé álljanak. Nem hat meg a stáblista, közepes filmet várok (FilmBaráth).

Május 8.

Az eltűnés sorrendjében (Kraftidioten): A skandináv filmek még a fekete humorban is tudnak egyedit nyújtani (elég csak az Ádám almáira gondolni), valószínűleg nem lesz ez másként ebben az esetben sem. A norvégok ezúttal az egyik legnagyobb helyi (amúgy svéd) sztár Stellan Skarsgarddal vágtak bele ebbe a gengszter-vígjátékba, ami a Berlini filmfesztivál visszajelzései alapján egészen jól sikerült. Még az is lehet, hogy egy új klasszikus van születőben? (danialves)

Fuss, fiú! (Lauf Junge lauf!): A második világháború történései egy felnőtt számára is borzalmasak lehettek, vajon hogyan élte meg egy zsidó kisfiú, aki megmenekül a varsói gettóból? Álnevet vesz fel, és egy farmon próbálja meg túlélni a vérzivatart. A karját elveszítheti, de a hitét nem, ez vajon elég lesz ahhoz, hogy ép lélekkel kezdjen új életet? Pepe Danquart Oscar-díjas rendező (1994-ben kapta meg a szobrocskát), de egyrészt rövidfilmért kapta a játékfilm más műfaj, másrészt pedig én a trailer alapján nem látom azt a bizonyos pluszt, ami miatt maradandó fimet várhatnék (FilmBaráth).

Május 15.

Godzilla: Az új óriásgyíkos városrombolós film az eddigi előzetes információk, ígéretek alapján egyszerre lesz komolyan vehető és nagyon szórakoztató, nyugatias és japán, modern stílusú és régies. Mi pedig egy  korrekt és fogyasztható szörnyfilmet szeretnénk kapni május közepén, ami megüti az Emmerich által hozott színvonalat (nem lesz nehéz dolga). Bár a előzetesben tetszett Ligeti Györgytől a Requiem, de ez kevés az üdvösséghez. (NY124)

Llewyn Davis világa (Inside Llewyn Davis): Coenék újra legszebb napjaikat idézik legújabb alkotásukkal, erről olvashattok kritikánkban.

Rossz szomszédság (Bad Neighbours): Nehéz dolga lesz annak a filmnek, amelyik le szeretné taszítani idén az Anchorman 2-t a trónról, azonban ha egy vígjátéknak van rá esélye, akkor az ez. Ugyanis az előzetes eszeveszett és elvetemült humora már-már Ron Burgundy legújabb kalandjával vetekszik. És hiába tudnám egy kezemen megszámolni, hogy idáig hány Seth Rogen főszereplésével készült alkotás jött be, ezúttal kifejezetten jó húzásnak tűnik, hogy levetkőzte a füvezős partyarc skatulyát, és inkább meghagyta ezt a szerepet Zac Efronéknak. Hátha ez valóban előrelépést jelent az Itt a vége-szerű darabokhoz képest. (danialves)

Május 22.

Dollár, kanna, szerelem (The Brass Teapot): A szerelem a legfontosabb az életben. Kit érdekel, ha elveszted az állásod, majd csak megoldódnak a dolgok, nem? És a csoda egy varázslatos teáskanna személyében valóban megjelenik a fiatal pár életében. A pénzügyi kérdések megoldódnak, azonban  nagy ára van: lassan elveszítik egymást és a személyiségüket. Nem ez a bájos kis dramedy fogja megváltani a világot, de egyszer nézős kikapcsolódásnak valószínűleg el fog menni (FilmBaráth).

Grace - Monaco csillaga (Grace of Monaco): A tündérmese a valóságban egyáltalán nem volt olyan szép és tökéletes: Hollywood hercegnője, Grace Kelly visszavonult a filmezéstől, hozzáment Monaco hercegéhez és boldogan éltek egészen a tragikus autóbalesetig. Ámde egy színésznő mindig színésznő marad, ha elmúltak a mézeshetek és az ország válságban van, jön Hitchcock és ad még egy esélyt visszatérni a filmvászonra. Vajon a családot vagy a karriert választja a hercegnő? Érdekes a történet, de ritkán sikerült jól egy életrajzi téma, engem nem győzött meg az alkotógárda, látványos, de közepes filmet várok (FilmBaráth).

X-Men - Az eljövendő múlt napjai (X-Men: Days of Future Past): Azok közé tartozom, akinek nem tetszett az előző X-Men film, úgy terveztem, hogy nem nézem tovább a franchise-t, de vesztemre megnéztem az első trailert (na és nem mellesleg közben kitört rajtam a Fassbender - mánia), és azóta tűkön ülve várom, hogy végre lássam. Mindent bedobtak az alkotók: sztárok minden korosztályból, látványorgia, de Bryan Singer a garancia rá, hogy nem egy üres blockbuster vár ránk. Jó filmet várok (FilmBaráth)

Május 29.

Csúnya, gonosz bácsik (Big Bad Wolves): Számunkra kicsit megosztó volt az alkotás, egyik szemszögből láttunk benne pozitívumokat bőven, más szemszögből nézve viszont vannak árnyoldalai is.

A holnap határa (The Edge of Tomorrow): Tom Cruise újabban szereti a kreatív sci-fiket (nem szcientológia poén akart lenni), és a tavalyi Feledéshez hasonlóan idén is az egyik legjobb ötlet mögé állt be. Ugyan az űrlénygyilkolós irányba elvitt Idétlen időkig-en minden bizonnyal sokat kellett dolgozniuk a forgatókönyvíróknak, hogy újat tudjanak vele mondani, azonban Doug Liman rendező keze alatt ez egy nagyon tetszetős akció-thrillerré készül összeállni. (danialves)

Hosszú út lefelé (A Long Way Down): Már éppen adós volt a filmvilág az újabban reneszánszát élő dramedy műfaj egy újabb darabjával, és úgy néz ki, ez a mű képes lehet arra, hogy folytassa a hasonló jellegű jobbnál-jobb alkotások sorát. Adott négy kiváló színész (Pierce Brosnan, Imogen Poots, Toni Colette, Aaron Paul), Nick Hornby személyében egy bejáratott szerző, első látásra pedig a hangulattal sem lesz probléma. Ha nem is születik új klasszikus, csalódást nem hinném, hogy tudna okozni ezek után. (danialves)

Másnaposok szerencséje (Walk of Shame): Mondanám, hogy sokáig kellett gondolkoznom, hogy egy hasonló koncepció mikor működött utoljára, de szerencsére a körültekintő címadás miatt erre nem volt szükség. De a Másnaposokat leszámítva meglehetősen erőltetett alkotásokat szült ez a "főszereplőnk nagy kalamajkába kerül" (emlékszünk még, amikor ez a szó is kötelező eleme volt a magyar címeknek?) alapfelállás. Ami viszont igazán elkeserítő, hogy az utóbbi időben jó néhány vígjáték át tudott verni azzal, hogy az előzetesbe belezsúfolták az összes poént, ez a "komédia" viszont annyira humortalan, hogy még erre sem futotta. (danialves)