Isten akarja. A keresztes háborúk során ezzel a jelszóval taposták sárba a lovagi erkölcsöt, mivel ez a mondat feloldozást jelentett minden gaztettre, hiszen Isten nevében cselekedtek mindent, ezért ez nem lehetett bűn. Pedig olyan szép eszmények érdekében indult a Szentföld felszabadítsa (mármint a felszínen..), és milyen rútul ért véget.
Ridley Scott gyengéje mindig is történelem volt, ezért amikor Gladiátor sikere után a mennybe ment, várható volt, hogy előbb-utóbb visszatér kedvenc műfajához. Ezúttal a keresztes háborúk, Jeruzsálem visszafoglalása szolgáltatott okot számára a látványos csatajelenetekhez és a hősi frázisok pufogtatásához.
Balian (Orlando Bloom), a patkolókovács felesége öngyilkos lesz. Érhető módon teljes letargiában leledzik, amikor hirtelen megjelenik egy keresztes lovag (Liam Neeson), aki közli vele, hogy ő az apja, egyébként Ibelin bárója, és jöjjön vele Jeruzsálembe. Először nem akar menni, de aztán végül mégis úgy dönt, hogy belevág a nagy kalandba. A családegyesítés sajnos nem tart sokáig, az apa hamar elhalálozik, így a fiúra vár a feladat, hogy elfoglalja a tisztét a jeruzsálemi keresztesek között. A naiv ifjú hamar a politikai intrikák kellős közepén találja magát, bátran helytáll a csatákban, ezért a leprás király, Balduin (Edward Norton) a bizalmába fogadja, azonban az uralkodó sajnos meghal, és utána húgának, Sybillának (Eva Green) férje, az aljas és rémesen korlátolt Guy de Lusignan (Marton Csokas) lesz a király, melynek következében a keresztes lovagokat lemészárolják a Szaladin vezette muzulmánok, így Jeruzsálem és a királynő védelme Balian feladata lesz.
Történelemfüggő lévén időnként dühöngtem a filmen. Ugyanis a valóság finoman szólva sem fedi teljes egészében a történetet. Ez még nem lett volna baj, de a látványos csatajelenetek ellenére rémesen unalmas volt a film, főként azért, mert a forgatókönyv rém gyenge volt. A karakterek nagyon felszínesre sikeredtek, például nem igazán érhető, hogyan lett az egyszerű patkolókovácsból rekord gyorsan kiváló hadvezér (biztos a gének, de azért egy kis tapasztalat is kellett volna hozzá...), és minek köszönhető a magas erkölcsi szintje, ami kiemeli őt a többi lovag közül. A rosszak nagyon rosszak, a jók nagyon jók, semmi izgalom, nincs kinek drukkolni, csak nézzük a kilassított lovas vágtákat és egyéb harci jeleneteket, amíg bele nem fájdul a szemünk. Hősi pátosz tartalom nélkül, látványos, de üres képsorok.
Egy jó főszereplő még megmenthette volna a filmet, azonban Ridley Scott ezúttal nem Russel Crowe-val forgatott, hanem Orlando Bloommal, ami több szempontból is nagy hiba volt. Bloomból nem csak mindenki kedvenc Gladiátorának karizmája, hanem a tehetsége is hiányzik. Semmit sem tud kezdeni a figurával, teljesen súlytalan az alakítása, rossz nézni. Eva Green szintén nem vette magának a fáradtságot, hogy az egyébként viszonylag jól megírt karakter mélyére ásson, mintha ott sem lenne a vásznon. Jellemző módon a két legjobb alakítás epizódszerephez kötődik: Edward Norton a leprás király szerepében lenyűgöző alakítást nyújt, Jeremy Irons szintén a keresztes lovagok vezetőjeként. A magyar származású Marton Csokas Lusignan - ként a karakter rengeteg színét mutatja meg nekünk, Liam Neeson-nal pedig az az egyetlen probléma, hogy kevés jelenetben szerepelt.
Ridley Scott nem tudta megismételni a Gladiátor sikerét. Hiányoztak az abban szereplő frappáns mondatok, az izgalmas történet, a szerethető főszereplő. Kliséhalmaz lett a forgatókönyv, szép, de üres történelmi tabló sikeredett, pedig a keresztes háborúk és a legendás keresztes lovagok sokkal többet érdemeltek volna. Teljesen szétcsúszott a film, a történetnek nem volt íve, a jelenetek nagy része sajnos nagyon gyenge. Kevesebb sokkal több lett volna.
Hosszú, unalmas és súlytalan. Mindenkinek azt ajánlom, hogy hagyja ki ezt a filmet az életéből, inkább nézze meg újra a Gladiátort,sokkal jobban fog szórakozni.
5/10
