Ha nem kezd el közeledni a Sherlock harmadik évadának bemutatója, és ennek egyenes következményeként rajtam nem kezd elhatalmasodni a Sherlock Holmes mánia, valószínűleg kimarad az életemből ez a film. Kár lett volna, mert nagyon jó! Már elég régen sóhajtoztam egy jó ifjúsági kalandfilm után, nagyon örülök, hogy rábukkantam erre a gyöngyszemre!

Tizenéves kiskamaszok, nyári szünetben. Adva van két Sherlock Holmes rajongó kisfiú, akik nem meglepő módon Holmes-nak és Watsonnak szólítják egymást. Szintén nem meglepő módon Holmes (Szénási Kristóf) igazi okostojás, Watson (Ungvár Ádám)  viszont nagyon is meglepő módon egyáltalán nem szürke figura, sőt, határozottan izgalmasabbra sikeredett a karaktere, mint a nagy nyomozó reinkarnációjáé. Mivel kicsit unják magukat, jobb híján nekiállnak nyomozni, ugyanis több gyerek is eltűnik a városban, és nem kicsit zombiként térnek vissza. Az események felgöngyölítése során találkoznak Ádler Icával (Kugler Nikolett), aki eltűnt apukája után kutat, és némi szellemi csörte után egyesítik erőiket. A nyomok egy cirkuszba vezetnek, és egy bizonyos pont után az ész már kevés, az érzelmeket kell követni..

Habár erősen látszik a filmen, hogy low budget alkotás, ez mégsem von le semmit abból, hogy nagyon szórakoztatóra, és meglepően izgalmasra sikerült, nem csak tiniknek érdemes megnézni. A forgatókönyv zseniálisan jól sikerült, ahhoz képest, hogy ifjúsági filmről van szó, és hozzám hasonló Sherlock Holmes fanoknak külön öröm, hogy nem kevés utalás található benne a klasszikus Doyle novellákra.

Engem a látvány nyűgözött le elsősorban, nagyon jó színvonalú effektek találhatók benne, tökéletesen megfelelnek arra, hogy elbűvöljék a célközönséget. A két főszereplő karaktere nagyon jól meg lett írva, különösen Watson alakja sikerült erősen rocksztárosra, jóízűen nevettem a botladozásain (megrázza a kettőhúsz, ilyenek..), üdítő változatosság, hogy ezúttal nem Sherlock Holmes figuráját emelték ki az alkotók. Azért vannak erős túlzások a filmben, pl. az a rész, amikor Holmes hegedűjátékára Watson nekiáll valami törzsi táncszerűséget előadni, de annyi baj legyen. Felnőtt fejjel kicsit meglepő az álomjelenet, ámde miután tudatosítja magában a néző, hogy ez egy gyerekfilm, és újra kamasznak gondolja magát, azaz nem kezdi el keresni a logikát, akkor újra élvezhető lesz a film. Egyébként  folyamatosan úgy éreztem, hogy megelevenedtek a nyolcvanas évek, amikor én voltam annyi idős, mint a film szereplői. Nosztalgia a köbön, modern kiadásban.

Ungvár Ádám Watson szerepében telitalálat volt, egyszerűen zseniális, amit az a kisfiú művel a filmben. Csetlik, botlik, miközben igazi jellemábrázolásra képes. Szénási Kristóf nagyon jó ellenpont, visszafogottan alakítja az überokos nyomozótanoncot, szintén csak felsőfokon lehet róla beszélni. Kugler Nikolett Ádler Ica (mekkora poén!) szerepében kissé halovány, de azért megállja a helyét a  triumvirátusban.

A felnőttek csak epizódszerepet játszanak a filmben, de ez a rövid idő is elég Tahi Tóth Lászlónak (ő volt a szinkronhangja Jeremy Brettnek a legendás filmsorozatban, amely máig a legjobb feldolgozása Doyle novelláinak), Gáspár Tibornak és Karalyos Gábornak az emlékezetes alakításra.

Bernáth Zsolt nagyon jó filmet hozott össze, újraértelmezett egy klasszikust, és nem mellesleg megújította az ifjúsági filmek műfaját. Nem kis dolog ez, nagy öröm látni egy üdítően eredeti magyar filmet, amely természetesen messze van a tökéletestől, de attól még nézőbarát, szórakoztató és egyáltalán nem unalmas.

Ha kizárjuk a lehetetlent, akkor, ami marad, bármilyen hihetetlen, az a valóság. Erre a filmre lefordítva: hihetetlen, hogy ilyen alacsony költségvetésből ilyen jó filmet sikerült összehozni, lehetetlen, hogy Bernáth Zsolt tehetsége elvesszen, és a valóság az, hogy vannak még jó ifjúsági filmek!

7/10