Az elmúlt év egyik, ha talán nem legnagyobb mozisikere volt itthon a szóban forgó vígjáték, amit jól mutat, hogy több, mint két hónappal a bemutató után még rendszeresen játsszák országszerte. Így utólag pedig meg tudom érteni ezt a sikert: sok más produkcióval ellentétben ez a vígjáték maximálisan kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket.

David Clark (Jason Sudeikis) kisstílű drogdílerként remek agglegény-életet él, a megélhetésre nincs gondja, egészen addig, amíg egy malőr miatt óriási tartozást halmoz fel főnökénél (Ed Helms). Nem marad más választása, mint hogy átcsempésszen egy nagyobb adag marihuánát a mexikói határon, azonban ehhez álcára van szüksége. Ekkor pattan ki az az ötlet a fejéből, hogy a szomszéd sztriptíztáncossal (Jennifer Aniston), a szintén vele egy házban lakó kocka sráccal (Will Poulter), illetve a közelben csövező hajléktalan lánnyal (Emma Roberts) egy "álcsaládot" alkot, mivel azokat nem ellenőrzik a határon. Azonban egy ilyen álca fenntartása nagyobb erőfeszítést igényel, mint azt elsőre gondolják.

Egy olyan klasszikus vígjátékot kaptunk a szóban forgó film személyében, amely nagyon régóta hiányzott a mozikból, illetve egész pontosan egy jól eltalált klasszikus vígjátékot kaptunk, ami pedig még inkább hiányzott. Nem kifejezetten szeretem, ha egy ilyen szórakoztató műfajban túl nagy hangsúlyt kapnak a karakterfejlődések, a konfliktusok és a narratíva egyéb elemei a poénokon kívül (hiszen ezek normális kidolgozására egy vígjátékban esély sincs), azonban itt még ezt is meg tudom bocsátani. A forgatókönyvért (nagyobb részben) felelő Bob Fisher - Steven Faber páros már az Ünneprontók ünnepével is megmutatta, hogy értik a dolgukat, és amennyire lehet, még talán fejlődést is mutattak azóta.

A poénok ülnek, a narratíva nem válik unalmassá, a tempó és a színvonal is kiegyensúlyozott, a karaktereket kifejezetten jól eltalálták (különösen Ed Helms drogdílerét), az olyan rutinos komikusok, mint Aniston vagy Sudeikis pedig remekül teszik a dolgukat. Ebből kifolyólag még azt sem bántam, hogy bizonyos elemek kiszámíthatók és sablonosak, néhány poénnak kifejezetten hosszú a felvezetése és a történet még éppen azon a határon egyensúlyozik, hogy fárasztóvá váljon. Ha már olyan gyakran szoktam a filmgyártás kapcsán kihagyott ziccerekről beszélni, ez mű éppen ellenkezőleg egy könyörtelen magabiztossággal gólra váltott helyzet.

Biztosan lesznek olyanok, akik kicsit húzni fogják a szájukat a fent említett apróságok miatt, elvégre ez a produkció semmi újat nem mutat, azonban a hasonló alkotások bejáratott elemeit szinte tökéletesen valósítja meg. Én mindenesetre remekül szórakoztam, úgyhogy csak ajánlani tudom ezt a produkciót.

8/10