Üdvözlet mindenkinek! Mint láthatjátok nem egy korábban megszokott, jól ismert név szerepel a cikk megírójaként. Ez azért van így, mert itt a Smoking Barrels blogon most találkozhattok velem először, korábban a FilmDROID.hu oldalon voltam vendégszerző. Be is mutatkozom, Darvas Tamás vagyok, és mint oly sokan közületek én is nagyon szeretem a filmeket, ennek a rajongásnak az eredményeit olvashatjátok majd a jövőben, remélem, hogy tetszenek majd a véleményeim, elemzéseim.
Ha Jack Black nevét meghalljuk, nem feltétlenül egyből a nagy színészi teljesítmények és a hatalmas filmes reputáció jut eszünkbe. Inkább a Kung Fu Panda bohókás főszereplője, vagy a Tenacious D kétbalkezes gitárosa ugrik be, illetve úgy általában egy szerethető dagi színész, aki egyszer megnézhető, jobb és rosszabb filmeket tudhat maga mögött. Ám mi lenne, ha azt mondanám nektek, hogy Jack Black most egy igazán jó filmben szerepel, ráadásul még jól is játszik? Egy olyan filmben, ami egy igaz történet alapján lett elkészítve, kegyetlen fekete humorral, Shirley MacLaine és Matthew McConaughey főszereplésével. Egy csöppet hihetetlenül hangzik? Akkor jöjjön Börni, az eszelős temetős.
A történet egy texasi kisvárosban, Carthageban játszódik és Bernie Tiede (Jack Black) temetkezési vállalkozóról szól, aki mindenkivel végtelenül kedves, az egész közösség kedveli, mert mindenkihez van egy-két jó szava, segít nekik átvészelni a nehéz időszakot. A munkában precíz, már-már művészien tudja a holtakat szebbé varázsolni, rámenős, a drága koporsókat virtuozitással tudja rátukmálni bárkire. Egy nap összeismerkedik a magányos, undok, ám gazdag özveggyel, Marjorie Nugenttel (Shirley MacLaine), akit pedig az egész közösség mérhetetlenül utál. SPOILER: A két homlokegyenest különböző karakter egy idő után elválaszthatatlanok lesznek, aztán egy napon minden megváltozik: Bernie megöli Marjoriet. SPOILER VÉGE. Az hogy lelőttem ezt a kisebb poént remélem, nem botránkoztat meg senkit, mert sok helyen írták már, illetve az előzetesekben is látható. Ráadásul a teljes értékű elemzéshez is szükséges.
A film tényleg szerethető kis darab, nagyon jól van összerakva, már előre nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, aki kicsit is képes eltűrni a fekete humort. Ráadásul nagyon újszerű és egyedi ötlettel operál, azt példásan meg is valósítja. Ez akár hiánypótló művé is teheti. Richard Linklater és Skip Hollandsworth bravúrosan jól adaptálta a Texas Monthly ’98-as cikkét, mindössze 6 millió dollárból.
A rendezés, mind a forgatókönyv, a szereplők száját elhagyó mondatok, a fényképezés, öltözékek és helyszín kiválasztása is tökéletesen bemutatják, és egyben parodizálják az egyszerű, nyugodt, biztonságos kisvárosi atmoszférát, ahol minden járókelő tud legalább egy kicsit pletykálni a másikról. Az interjúk a „helyiekkel” pedig parádésak, minden ember hitelesnek hat, és itt sem fukarkodtak a gúnyos mondatokkal, utalásokkal. Ez egy könnyen értelmezhető, de összetett képet alkot, ami a pozitív és negatív oldalt egyaránt érinti. Minden jelenetnél alig észrevehetően, de ott van az ötletes rendezés, kamerakezelés, kreativitás. A hátterek, a kis szereplők megfaragása is a helyén van.
Mindezt még megfejeli a már sokat emlegetett rengeteg betegesen groteszk elem, ami rém vicces, minden percben szórakoztató, de egyben el is gondolkodtatja az nézőt, rávilágít arra, hogy az egész történet egyszerre képtelen, szomorú és nevetséges. És van még mondanivaló. A film utolsó kb. fél órája már a bíróságon zajlik, itt pedig olyan erkölcsi dilemmák is felszínre kerülnek, mint hogy a gyilkosság akkor is gyilkosság, amikor azt senki sem veti meg. A törvény mindenki felett áll, még úgy is, ha egy jó embert ítélnek el. A dilemmák pedig megválaszolatlanok is maradnak, mert senki sem képes megítélni őket tökéletesen: vajon Bernie valóban jó ember, vagy csak a pénz kellett neki? Megjátszotta a szeretetteljességet? Nem tudjuk, talán a stáblista az, ami segít ebben.
A színészi alakítások közül muszáj kiemelni Jack Blacket, aki valami félelmetesen jól öltötte magára a szerepét, minden mozdulatából sugároznak Bernie jellemvonásai, a tisztelettudó, idős embereknek hízelgő kedveskedés, és a munkáját nagyon komolyan vevő, vallásos temetkezési vállalkozó. Mellette fontos még Matthew McConaughey, aki egy ideje már próbál komolyabb szerepeket elvállalni, hogy megmutathassa tehetségét, ez itt maradéktalanul sikerül is neki, megmosolyogató látni az önmagát halálosan komolyan vevő, de egyszerű kerületi ügyész, Danny Buck Davidson szerepében (aki az asszisztenshez hasonlóan interjúalany és szokványos szereplő is egyben). Shirley MacLaine engem személy szerint nem fogott meg túlzottan, de nem fér hozzá kétség, hogy nagyon passzol az alakítása Black mellé.
Összességében a Bernie egy meglepően pozitív csalódás, amelynek talán egyetlen hátulütője, hogy azoknak, akik nem fogékonyak arra, hogy egy kellemes vígjáték mellé morális és társadalmi adalékot is kapjanak, unalmasnak hathat. Hiszen nem egy sziporkázó komédia, hanem egy okos vígjáték. Bevallom volt, amikor én is picit mocorogtam a székben nézés közben. Ha viszont úgy ül le elé az ember, hogy tudja, mire kell számítania, akkor nem fog morogni az utolsó jelenetek után sem.
7,5/10
