A Vaskabátok kritikájáért kaptam rendesen a pofimra. Ez önmagában még nem hatott meg, viszont többen is felhívták a figyelmem a Haláli hullák hajnala című filmre. Kíváncsi lettem, ezért úgy döntöttem, adok még egy esélyt a Pegg-Wright párosnak, és megnézem az alkotást. Nos, jelentem, sokat javult a helyzet: többször is elnevettem magam és egészen jól szórakoztam, vagyis az angol humor nem rossz, csak szokni kell.
Itt van nekünk Shaun (Simon Pegg), a 29 éves bolti eladó, aki nem vár túl sokat az élettől. Barátnője, Liz (Kate Ashfield) megunja, hogy az egyetlen szórakozásuk a kocsmázás, valamint elege van Shaun szobatársából, Edből (Nick Frost), és elhagyja. Nem kicsit borul meg hősünk ennek hatására, és elhatározza, hogy megváltozik. Az időzítés annyira nem jó, mert éppen ezen a borzalmas reggelen zúdul zombiáradat a városra. Vagyis most nincs idő lelkizni, anya és (ex)barátnő mentő üzemmódba kell kapcsolni gyorsított ütemben. Az óriási terv az, hogy miután mindenki megmentésre kerül az élőhalottaktól, szépen lecsücsülnek egy biztonságos, kellemes helyen (azaz egy kocsmában) és kedélyesen beszélgetve átvészelik a zombi apokalipszist. A számításba nem kevés hiba csúszik, a nyuginak lőttek, helyette el lehet kezdeni irtani az élőhalottakat. Vajon lesz happy end a véres végjáték után?
Ha az ember lánya túljut az első tíz perces kultúrsokkon (ami egy hasonló film után annyira már nem vészes), és lelazít, azaz nem veszi komolyan sem magát, sem pedig a filmet, akkor lassan, de biztosan felkúszik az arcára a mosoly. Mert tényleg jók a poénok, viccesek a jelenetek. Nekem ebben a mennyiségben nagyon fárasztó volt ez a humor, és erősen hiányzott valami tartalom is, de összességében jól szórakoztam. A karakterek nagyon jól meg lettek írva, tele van társadalomkritikával a film, és akkor a zombis filmek kifigurázásáról még nem is beszéltem. A jellemfejlődés ebben az esetben kicsit nehezen értelmezhető (hogyan lesz egy légynek sem ártó bolti eladóból superman, egy semmirevaló szobatársból önfeláldozó igaz barát stb.), de nagy jóindulattal kipipálható (kicsit be vagyok ijedve, lehet, hogy ha mást mondok, bezombulnak a film készítői az én nyakamhoz is odaszorítanak egy törött sörösüveget, vagy nekem esnek billiárd dákókkal, hát hiányzik ez nekem?).
Simon Pegg toronymagasan kiemelkedik a többiek közül, elviszi a hátán a filmet (egyébként a forgatókönyvet is részben ő írta). Élettel tölti meg a figurát, lubickol a szerepében. Nick Frost kiváló játszótárs, Bill Nighly szerencsére nem veszi magát túl komolyan, külön színfolt a filmben az alakítása, azonban a többiek eléggé haloványak.
Edgar Wright összességében egy jó kis szórakoztató filmet hozott össze, amelyből azonban zavaróan hiányzik a történet, az akció és az érzelmek adagolása sem mindig sikerült túl jól. A színészvezetés jó, de nem kiváló, a jelenetek intenzitását a film nagy részében sikerült fenntartani. A vágások rendben vannak, a film nem szól igazán semmiről, de azt következetesen teszi.
Zombirajongóknak és az angol humor kedvelőinek kötelező a film, a többiek döntsék el, hogy adnak-e egy esélyt a Pegg-Wright párosnak. Vigyázat, a film olyan fárasztó, hogy nyugágy kell hozzá!
Na szóval, hol kell aláírni a The World's Endes petíciót, és hozna nekem valaki egy Cornettót?
8/10
