Manapság elég mélyen kell kutakodni a filmes világban ahhoz, hogy érdekes, meglepő és gondolatébresztő alkotásokat találjunk. És már sokadik alkalommal mondhatom, hogy íme, egy stáb, amely tapasztalat nélkül, fillérekből létrehozott egy olyan művet, amely minden tekintetben megállja a helyét.

A helyszínről nem tudjuk, hogy kitalált vagy valóságos, talán még sci-fi és fantasy elemekből is kölcsönöz, mindenesetre a készítők soha nem teszik egyértelművé ezt. Viszont adott egy falu, amely a civilizációtól elzárva él egy áradásoktól fenyegetett területen, hatalmas szegénységben, a mindennapi megélhetésért küzdve, ugyanakkor jó hangulatban töltve mindennapjaikat. Hushpuppy (Quvenzhané Wallis - jól jegyezzük meg ezt a nevet, mert könnyen lehet, hogy még hallani fogunk róla) egy 6 éves kislány, aki itt él édesapjával (Dwight Henry) egy mindenféle hulladékokból összetákolt kunyhóban. Illetve nem is egyben, hanem kettőben, ugyanis saját "háza" van. Ez különösen hangsúlyos, ugyanis a film azt mutatja be, ahogyan a rejtélyes betegségben szenvedő apja  eltaszításával és szigorúságával küzd, aki viszont csak azt szeretné, ha lánya talpraesett és a túlélésre felkészült lenne.

A történet nem ad különösebb keretet, nem feltétlenül van egy történetszál, amelynek mentén eljutnánk A-ból B-be, inkább egy kronologikus sorrend mentén a különböző fontosnak tartott epizódokat jeleníti meg a forgatókönyv a főszereplő életéből. Ugyan nekem ez nem feltétlenül nyerte el a tetszésem, de kétségkívül egy remek módszer arra, hogy a film hangulatot teremtsen. Maga világ és a karakterek annyira hitelesen vannak ábrázolva, hogy egyből beszippantják a nézőt. Ehhez járul még a mindenféle tapasztalatot nélkülöző színészek kiváló játéka, elsősorban a két főszereplőé, akiken semmiféle erőltetettség nem látszik. Itt kell még kiemelnem a zenét, amely önmagában is remek, de a filmhez különösen is passzol.

Az egyetlen zavaró tényező az operatőri munka, amely hol már-már dokumentarista jelleget ölt az egyébként túlzásba is vitt remegő kézikamerázással, hol pedig egészen profi, és így kicsit oda nem illő felvételeket láthatunk. Alapvetően valahogy maga az alkotás is ilyen érzést kelt az emberben. Néhol kicsit esetleges, improvizatívan bájos, máshol viszont egészen stílusos és komoly benyomást kelt.

Bár alapvetően nem egy világrengető és ambiciózus filmről van szó, de ettől még egy hangulatos, remek drámát kapunk. Amit pedig nem lehet elvitatni, hogy egy olyan különleges műről beszélünk, amilyet keveset látni mostanában, és éppen ezért is lehet nagyra értékelni.

8/10