Imádom a gengszterfilmeket (nem véletlenül a Keresztapa a kedvenc filmem). Pontosabban imádnám, ha lennének jó filmek ebben a műfajban. Utoljára a Fékezhetetlen tartozott ebbe a kategóriába (olyannyira, hogy ez lett a második kedvenc filmem), valamint A tégla . Most azonban ismét rám tört a hiányérzet, és újabb jónak ígérkező darab után kutattam a műfajban.

A napokban egy takarítás alkalmával akadt a kezembe a film, amiről nem értem, hogyan maradt ki az életemből eddig. Michael Mann kiváló rendező (a Szemtől szemben Pacinóval és De Niróval egy élmény volt, és Az utolsó mohikán is nagy kedvenceim között van), Christian Bale az egyik kedvenc színészem, Johnny Deppet sem utálom éppen,  úgyhogy gyorsan pótoltam a hiányosságot.

A 30-as években járunk, Amerikában. Az első számú közellenség John Dillinger (Johnny Depp), egy karizmatikus bankrabló, akit jellemző módon imád a sajtó. Az FBI mindent bevet annak érdekében, hogy elkapja, az ügyet Melvin Purvis ügynök (Christian Bale) kapja. Dillinger csak a jelennek él, azonban, ahogyan az lenni szokott, összefut egy lánnyal, Billie Frechette-el (Marion Cotillard), akibe beleszeret, melynek következtében kicsit megváltoznak a preferenciái. Azonban már túl késő kiszállni, Purvis ügynök mindent megtesz, hogy pontot tegyen az alvilág egyik leghíresebb figurájának karrierjének végére. Vajon mi lesz a végső leszámolás vége?

Ebben a filmben benne volt a legenda lehetősége. Mégsem lett az, ugyanis nem állt össze egységes egésszé. 

A forgatókönyv nem volt túl acélos, igaz, túlságosan rossz sem, egyszerűen csak nem volt eredetien jó, nem tudott újat mondani a műfajban. Az összes gengszterfilmre jellemző frázis el lett sütve, a párbeszédek nem voltak elég intenzívek, sok volt az üresjárat. Bár voltak jó pillanatai a filmnek, mégsem tudott igazán magával ragadó lenni, nem sikerült jól eltalálni az akciók és az érzelmek egyensúlyát, a motivációk is csak nagy vonalakban kerültek bemutatásra, ezért nem tudunk teljes mértékben azonosulni a karakterekkel. A jellemfejlődés nem azonos mélységben került bemutatásra a két főszereplő vonatkozásában, ezért azon kapjuk magunkat, hogy Dillingernek szurkolunk, Purvis alakja kicsit elhomályosul mellette. 

Meglepő módon nem működött igazán a Depp-Bale páros a filmben. Pedig két kiváló színészről van szó, közös jeleneteik hőfoka mégsem éri el a kívánt mértéket. Depp lubickol a szerepben, a karakter minden mélységét megmutatja, Bale azonban nem tudott méltó partnere lenni. Marion Cotillard profin megoldja a szerepét, azonban nem kiváló az alakítása, messze elmarad a Piafban látottaktól. A mellékszereplőkre nem lehet panasz, mindenki korrekten ellátja a feladatát.

A rendező, Michael Mann nem követett el nagy hibákat, azonban nem érte el a Szemtől szemben színvonalát. A film nagyon szépen van fényképezve, a megfelelő időben látható lassítások nagyon sokat hozzátesznek az érzelmi hatáshoz. A színészvezetés közepes, a jelenetek intenzitása erősen hullámzó. Az akciójelenetek nagyon látványosak, azonban időnként üresek, ezért nem érik el a kívánt hatást. A drámai mélység nem tudott igazán kibontakozni a filmben, ezért elég erős hiányérzete marad a nézőnek.

Összességében egy szépen fényképezett, a közepesnél jobb, de nem kiváló film született. Kár érte.

7/10