A briteknek nincs szükségük szappanoperára. Ott van nekik a királyi család. A legutóbbi hír például az volt, hogy Vilmos herceg teljesen kiakasztotta az udvart azzal, hogy filmre akarja venni a fia születését. Hát igen, a Middletonok tényleg kezdik becsempészni a polgári életstílust a rideg és merev királyi hagyományok közé. De végülis a monarchia megújítása érdekében egyeztek bele, hogy a történelemben először polgárlány legyen a királyné, akkor pedig mit csodálkoznak, nem?
Hogyan, érzéketlen lennék? Nem, csak józan. Bár engem is meghat a tündérmese, amely szerint az egyszerű polgárlány rengeteg akadály ellenére hozzámehet szíve hercegéhez, a szerelem legyőz minden társadalmi akadályt, de azért nagyon sok minden kellett ahhoz, hogy a királyi esküvőn hüppögjön a világ.
Viktória királynő hosszú ideig uralkodott, és az évek nem teltek unalmasan, mégsem készült eddig az életéről túl sok kiemelkedő film. A fiatal királynőről Emily Blunt főszereplésével 2009-ben készült egy nagyon közepes film. Az idős Viktóriát pedig Judi Dench formálta meg zseniálisan a Botrány a birodalomban című, egyébként sajnos szintén elég közepes filmben.
Viktória királynő a Hannoveri ház utolsó tagja volt, a mai uralkodócsalád tagjai, akik az ő egyenes ági leszármazottai, mégis a Windsor nevet viselik. Hogyan lehet ez? Bár Viktória volt a királynő, a gyermekei mégis férje, Albert herceg rangja után örökölték nevüket (az arisztokrata családok hagyományai már csak ilyenek), aki a Száz-Coburg-Gothai ház sarja volt. A királynő 1901-ben bekövetkezett halála után VII. Eduárd már ezen a néven lett király. 1917-ben politikai okok miatt változtatták meg a németes hangzású családnevet.
Az alkotmányos monarchia lényege, hogy a király(nő) uralkodik, de nem kormányoz. Vagyis az az alapvető feladata, hogy kifejezze a nemzet egységét, példát kell mutatnia az alattvalóknak. Bár a külsőségek (ruhák, szolgák, mindenki földig hajol stb.) nagyon vonzóak, azért a korona nagyon súlyos teher. Egy életre szóló feladat, nagyon erős lelkialkat kell az elviseléséhez. És nem mindig alkalmas rá az, akit a születése jogán megilletne a trón. Erre a legjobb példa VIII. Eduárd. Igen, az ő történetét is megismerhetjük a A király beszéde c. filmből, mely meghozta az Oscar díjat Colin Firth - akiről a véleményem itt olvasható - számára. Ő volt az, aki egy asszony szerelméért lemondott trónról. Bájos és megható történet. De csak félig igaz. Először is: a trón örökösébe belenevelik, hogy az élete nem az övé, hanem az alattvalóié. Másodszor pedig: szerelmi ügyek miatt nem szokás lemondani a trónról. Végső esetre ott van a morganatikus házasság intézménye (ilyet kötött pl. Ferenc Ferdinánd trónörökös a rangban erősen alatta álló Chotek Zsófiával), és ha kétszeresen elvált nőről van szó, akkor pedig nem kell megnősülni, élhettek volna boldogan életük végéig papír nélkül, legfeljebb a gyerekeik nem kerültek volna trónra. De Eduard gyorsan rájött, hogy az uralkodást nem neki találták ki, ezért inkább a gondtalan életet választotta élete szerelmének oldalán. A történelem igazolta, hogy így mindenki jobban járt. Érdekes, hogy az ő történetéből sem készült még komoly film (Madonna W.E. című alkotását nem sorolnám ide).
VI, György király és felesége megállták a helyüket a hirtelen nyakukba szakadt szerepben, helytállásuk a második világháborúban ma is élénken él a britek emlékezetében. Erzsébetet, a ma regnáló királynőt már trónörökösnek nevelték, alaposan felkészítették az uralkodásra. Bár mi már csak idős hölgyként ismerjük, azért egyszer volt ő is fiatal hercegnő, aki nagyon hamar beleszeretett az ő hercegébe, és minden akadály ellenére hozzá is ment Fülöphöz. A hercegről elég érdekes képet sugároz a média, legendás elszólásai mindig címlapra szoktak kerülni. Azonban a házasság már sok évtizede működik, engem mindig meg szokott hatni, amikor egy-egy elkapott vágóképen látszik, hogy milyen harmóniában léteznek együtt.
A királynő uralkodóként teljes mértékben eleget tesz a rárótt feladatnak, a britek tisztelik és becsülik. Azonban ez nem változtat azon, hogy a monarchia intézménye a család viselt dolgai miatt elég komoly válságba került. Bár sokszor lábra kapott a pletyka, hogy a királynő lemond a fia javára a trónról, én ezt kizárt dolognak tartom. Az ok pedig a királynő hite. Ha a király (vagy a királynő) meghal, a trón örököse azonnal megkapja a címet ("meghalt a király, éljen a király!"), azonban a koronázás során (ami akár évekkel az előző király halála után is lehet) szentelik fel uralkodóvá. Ezzel a rituáléval az uralkodó vállalja, hogy élete végéig az alattvalóiért dolgozik. És Erzsébet így is fog tenni. Ha egészségi okokból nem képes ellátni uralkodói feladatait, a trón örököse automatikusan régens lesz, tehát lemondásra nincs szükség. Vagyis bármennyire is szeretné a nép, nem fog egy generációt átugorni a korona, Károly bizony király lesz, és csak utána fog trónra kerülni legidősebb fia.
Károly és Diána története köztudott, én azt emelném ki, hogy esélyük sem volt a boldog házasságra. Hatalmas volt a műveltségi és észbeli szakadék kettejük között Károly javára, tudom, hogy nem leszek népszerű ezzel, de én teljes mértékben meg tudom érteni, hogy a hisztis és érzelmileg teljesen instabil feleségétől egy olyan nőhöz menekült, aki megérti, és szellemi társra talált benne. Dianát csodálatos anyának tartom, de nem volt méltó a királyi koronára. Mesteri módon manipulálta a sajtót, ami a saját szempontjából érhető, de teljes mértékben aláásta a királyi család tekintélyét. Tragikus halála nemcsak a nemzetet és a világot rázta meg, hanem a fiatal hercegek életét is alapvetően meghatározta. Dianáról most készült el az első komolyabb film, Naomi Watts főszereplésével, a trailer nem volt túl meggyőző, de kíváncsian várom, mit kezdett a rendező a szívek királynőjének alakjával.
Az uralkodóról készült A királynő című film hatalmas siker lett, sztárrá tette Helen Mirrent, aki megérdemelten kapott Oscar-díjat kiemelkedő színészi alakításáért.
Amíg Helen Mirren boldogan élvezhette a sikert, addig a királynőnek egyre súlyosabb gondot okozott, hogy bár őt továbbra is tisztelik, egyre inkább felerősödtek azok a hangok, amelyek kétségbe vonják a monarchia létjogosultságát. Okosan rájött, hogy változtatni kell a családról kialakult képen. Károly végre elvehette az ő Camilláját (erről a sok évtizedes szerelemről sem készült még film, pedig micsoda sztori), aki szépen lassan finomította a róla kialakult sötét képet. Ma már, ha nem is szeretik, legalább elfogadják.
Az, hogy Kate Middleton, az "egyszerű" polgárlány biztosan királyné lesz, azt saját magán kívül alapvetően három embernek köszönheti: a királynőnek, Diana hercegnőnek és saját édesanyjának. Miért mondom ezt? A királynő sokat tanult Károly és Diána tragikus szerelméből, az unokájánál már nem követte el azokat a hibákat, amelyeket a fiánál: egy érzelmileg kiegyensúlyozott, okos. modern lányt (Kate lesz az első királyné, akinek egyetemi diplomája van!) talált magának Vilmos, aki teljesen stabil családból jön (igazából ezzel fogta meg magának a herceget), az pedig nem tragédia, hogy nem arisztokrata, hiszen Diána példája megmutatta, hogy az alattvalóknak fontos, hogy a királyi családot minél közelebb érezze magához. Middleton anyuka pedig mert nagyot álmodni, és annak idején oda küldte tanulni a lányát, ahová a herceg is beiratkozott, és okosan terelgette a fiatalokat a boldog végkifejlet felé.
És a stratégia bejött, mindenki megkapta, amit akart: a nép imádja a gyönyörű hercegnőt, Kate megkapta az ő hercegét, Vilmos boldog Kate-el, a monarchia él és virul, a jövő szépnek látszik. Tisztára, mint egy szappanoperában. Lesz mit nézni a következő évtizedekben is a tévében az biztos. És az évek múlásával törvényszerűen meg fognak érkezni a filmek is erről a rendkívüli családról. Csak győzzük kivárni..
