A francia film újjáéledéséről már volt alkalmam nemrégiben áradozni, ezúttal pedig egy olyan műfajban hívták fel magukra a figyelmet, ahol eddig nem nagyon lehetett hallani róluk. A Les Revenants-ban megvan minden, amiért állandóan pozitív jelzőkkel illetem az európai filmeket, mindez kellő misztikussággal és rejtélyességgel körítve, és azt kell, hogy mondjam, hogy számomra az utóbbi évek egyik legnagyobb sorozatos élménye volt.
Bár a zombikkal kapcsolatban szinte mindent elmondtak már a képernyőn, amit lehetett, és a téma is meglehetősen felkapott manapság a The Walking Dead és a World War Z kapcsán, ez a mű egy teljesen más megközelítést alkalmaz (ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy az ötlet egy 2004-es filmé eredetileg). Képzeljük el, hogy a 10 éve halott nagypapa/gyerek/szerető nem vérszomjas agyhalottként kel ki a sírból, hanem egyszerűen csak hazasétál, megvacsorázik és anélkül, hogy bármi fogalma lenne a történtekről, éli tovább az életét, természetesen a rokonok legnagyobb megrökönyödésére. Ez történik a sorozat helyszínét adó kisvárosban is, ahol egy buszbalesetben elhunyt tinédzser megy haza 4 év után ikertestvéréhez és időközben elvált szüleihez, egy srác egykori menyasszonyát kutatja, aki azóta már mással van, visszatér egy sorozatgyilkos is, aki mindent ott folytat, ahol abbahagyta, egy magányos, idős urat pedig 35 éve halott felesége látogat meg.
A fentiekből is látható, hogy rengeteg történetszál és dráma rejtőzik az alapötletben, és az írók igyekeznek mindet kihasználni. Azonban sok alkotás láttunk már ennél jobb alapötletekből is elbukni, de ami miatt ez mégsem teszi meg, az a hitelesség. Tudom, egy ilyen szinopszis után biztosan valamennyire nevetségesnek tűnik ezt leírni, de a karakterek minden reakciója és döntése úgy van megvalósítva, hogy nem szappanoperai fordulatoknak, hanem életszerű szituációknak tűnnek. Eleve egyébként sem bagatell témákról van szó, és a szeretteink halálának (illetve aztán újraéledésének) feldolgozása még egy külön súlyt is ad a realisztikusság mellé. A sztori pedig remekül van alárendelve az egyes karakterdrámáknak, szinte nincs egy olyan esemény sem, amely ne lenne lényeges valamelyik szereplő szempontjából, ugyanakkor megfelelő mennyiségben kapunk cliffhangereket és meglepő fordulatokat is. Két dolog emelhető ki azonban különösen: egyrészről a skót rockbanda Mogwai által alkotott aláfestő zene (ők egyébként Clint Mansell-nek is besegítettek A forrás soundtrack-jébe, szóval volt kitől tanulniuk), másrészről pedig a rendezés. Kevés direktor képes arra, hogy egy-egy gesztussal, beállítással ennyire hangsúlyosan tudjon bánni (az egyik ilyen mondjuk pont a szintén francia Jacques Audiard), mint ahogyan itt láthatjuk. A pilot epizódban fellelhető legkatartikusabb történetszál például gyakorlatilag nem tartalmaz 3 mondatnál többet, azonban a képek és az alakítások mindent elmondanak, az így kialakuló atmoszféra pedig egyből berántja a nézőt.
A színészek kapcsán kell megjegyezni, hogy ők is hozzáteszik a részüket a remek hangulathoz, sok (néha szó szerint is) hátborzongatóan jó játékot láthatunk, ugyanakkor nem mehetek el amellett, hogy néhányan viszont kifejezetten rosszak voltak. Mint ahogyan amellett sem tudok elmenni, hogy a 8 részes évad vége felé az epizódok már kezdtek ellaposodni, az addig koherens szerkesztést muszájból kreált flashback-ek és a lezárást siettető szálak váltották fel. Ezek mellé pedig kaptunk egy olyan finálét, amely bár viszonylagos befejezetlenségével megtartotta a misztikus hangulatot, néhány szálat bántóan nem varrt el, egyrészről a történet, másrészről a karakterek szempontjából. Mert az tudni kell, hogy a készítők jelen formájában kerek egésznek tekintik a sorozatot, és bár az alapkoncepciót megtartva terveznek további évadokat, az évadban történeteknek nem lesz folytatása.
Egyszóval nem tudok mást mondani, kötelező darab, szinte nem is tudom, mikor ragadott magával utoljára ennyire sorozat. És bár a finálé valamennyire rossz szájízt hagyott bennem, de ettől még mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy különleges és ízig-vérig európai szériát látni, zseniális rendezéssel, zenével és alakításokkal.
A Les Revenants teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
