Tavalyi hasonló jellegű posztomat visszaolvasva egészen büszke vagyok magamra, hogy néhány látványos mellélövést leszámítva egészen jól jósoltam meg, mely filmek fognak tetszeni nekem és a közönségnek. Most ezúttal nem cím, premierdátum vagy bármilyen más rendszer szerint haladtam, hanem egyszerűen kiválasztottam azt a 15 alkotást, amelyet a legjobban felkeltette az érdeklődésem, tekintet nélkül bármilyen sorrendre. Aztán a poszt írása közben kiderült, hogy FroG egy egészen hasonló összetételű listát publikált volna, így bár végül az én szavaimat olvashatjátok, az összeállítás közösen kiválasztott műveket tartalmaz. (Szolgálati közlemény: FroG a régóta esedékes Millenium kritikákat elkészítette, de végül csak januárban publikálja, mert a következő néhány napot a különböző toplistáink leközlésére szánjuk)
Gengszterosztag (Gangster Squad): Kicsit furcsa, hogy ez a film már a tavalyi listámon is helyet kapott, azonban a júliusi tragédia kapcsán szükségszerűnek érzett (egyébként belőlem nagy ellenérzéseket kiváltó) újravágás és -forgatás miatt áttolódott a premier 2013 januárra. De legalább mostanra már itt van nekünk pozitív példaként a Lawless, amely hasonló témában szintén kiváló szereplőgárdájának köszönhetően lett egy igen jó mű, ezúttal pedig Sean Penn, Ryan Gosling, Josh Brolin, Emma Stone, Nick Nolte és Michael Pena gondoskodhat arról, hogy hasonló végeredmény szülessen.
(USA premier: jan. 11., magyar premier: jan. 31.)
Erőnek erejével (The Last Stand): Kim Jee-Won már az I Saw The Devil kapcsán is megmutatta, hogy kiváló rendező, ezúttal pedig egy akciófilm direktori székében teheti meg ugyanezt. Abban tehát biztosak lehetünk ennek és az előzetes tudatában is, hogy látványban nem lesz hiány, a szórakoztatás másik feléről pedig Kalifornia ex-kormányzójának visszatérése gondoskodik. A forgatókönyv ugyan elképzelhető, hogy nem fog a legszilárdabb lábakon állni, de nem tartok attól, hogy ez sokat elvenne majd az élményből.
(USA premier: jan. 18., magyar premier: jan. 24.)
Stoker: És egy másik ikonikus koreai rendezőt is üdvözölhetünk Hollywoodban, az Oldboy-jal világhírűvé vált Park Chan-Wook az előzetes alapján egy hasonlóan beteg drámával készül amerikai debütálására. Ehhez pedig a Nicole Kidman - Mia Wasikowska - Matthew Goode hármas választotta főszereplőnek, akik szemmel láthatólag jó választásnak bizonyultak. Azt hiszem a nevek és a képsorok magukért beszélnek.
(USA premier: márc. 1, magyar premier: na, arra várhatunk...)
Oldboy: Csak hogy fenntartsam a logikai ívet, úgy néz ki most érkezett el az idő, hogy Park Chan-Wook emlegetett művét lelketlenül és anyagias módon újrahasznosítsák. De számomra Spike Lee a garancia arra, hogy nagyon rossz végeredmény mégsem sülhet ki ebből, a két főszerepre pedig Josh Brolin és Sharlto Copley még akár jó választás is lehet. Aztán ki tudja, lehet, hogy A tégla mellett ezt a filmet fogjuk emlegetni példaként, hogy nem minden remake szükségszerűen rossz.
(USA premier: okt. 11.)
Gravity: Bár úgy tűnhet, az USA-n kívüli rendezők számára szinte automatikus a kvalifikáció erre a listára, de Alfonso Cuarón Az ember gyermeke c. művével már megmutatta, hogy tud sci-fit készíteni. A kevés szereplővel, de állítólag annál több CGI-vel operáló film két űrhajós történetét dolgozza fel, akik az űrállomás meghibásodása miatt nem tudnak hazajutni. Bár George Clooney és Sandra Bullock, mint a két főszereplő különösebben nem hozott izgalomba, a tendencia azt mutatja, hogy az ilyen sztorik (Napfény, Hold) nagyon jól tudnak sikerülni.
(USA premier: okt. 18.)
The Place Beyond The Pines: Témája és Ryan Gosling főszereplése miatt is csak az új Drive-nak tartják. Az első vélemények és az előzetes pedig hasonló sikert sejtetnek, azt pedig a Blue Valentine elismerő visszajelzései is megmutatták, hogy Derek Cianfrance ért a drámákhoz. A legnagyobb kérdés, hogy Gosling és Cooper rabló-pandúr játszmáját mennyire sikerül egy komolyabb, tartalmas drámává kiszélesíteni, de azt hiszem, ha csak félig is sikerül, már jól jártunk.
(USA premier: márc 29., magyar premier: kb. soha)
Feledés (Oblivion): Ez a sci-fi első látásra sokkal izgalmasabbnak és érdekesebbnek tűnik egy olyan filmnél, mint amilyet Tom Cruise csak úgy el tudna rontani. Persze ettől még az alkotás sikerét semmi nem garantálja, de bizakodásra ad okot, hogy kevés hasonlóan fantáziadús alkotást láthattunk mostanában a műfaj keretei között.
(USA premier: ápr. 12., magyar premier: ápr. 18.)
About Time: Valószínűleg nem sokan hallottak még erről a filmről, amely egy angol sci-fi vígjáték egy emberről, aki az időutazás segítségével megpróbálja jobbá tenni az életét. Ami miatt ismeretlensége ellenére mégis bekerült ebbe az összeállításba, mert egy bizonyos Richard Curtis írta és rendezte. Az a Richard Curtis, aki többek között Mr. Bean karakterének megalkotója, ezen kívül pedig olyan műveké, mint az Igazából szerelem vagy a Négy esküvő és egy temetés. Kicsi az esélye, hogy pont most hibázna.
(USA premier: máj. 10., magyar premier: márc. 28.)
Acélember (Man of Steel): Már-már megdönthetetlennek látszik az axióma, hogy amihez Christopher Nolannek köze van, az rossz film nem lehet. Éppen ezért ha ő David S. Goyer-rel áll neki újra szuperhősfilmet írni, akkor tűkön ülve fogunk visszaszámlálni a premierig. A slusszpoén pedig az, hogy a forgatókönyvet a remekül rendező (írói munkásságát meg inkább hagyjuk) Zack Snyder kezébe teszik le. Persze a képregény-adaptációs hullám kifulladása egyre inkább Damoklész kardjaként lebeg a stúdiók fölött, de ne legyen kétségünk afelől, hogy a műfajban ez lesz a legszínvonalasabb alkotás jövőre.
(USA premier: jún. 14., magyar premier: jún. 20.)
Elysium: Neil Blomkamp a District 9 zajos sikere után végre ismét új projektbe fogott, amely a pletykákkal ellentétben nem egy folytatás lett, hanem egy különálló mű. Azonban önmagát meg nem hazudtolva, ezúttal sem tarja magában, amit bizonyos társadalmi problémák kapcsán gondol. Ezúttal az anyagi egyenlőtlenségek szolgáltak témául, a gazdagok űrállomásán uralkodó Jodie Foster-rel szemben Matt Damon próbálhat igazságot osztani a vásznon. Ja és természetesen szerepelni fog Sharlto Copley is.
(USA premier: aug. 9.)
Ender's Game: Bár Orson Scott Card világhírű regényét még nem volt alkalmam olvasni, de rengetegen titulálják a világ legjobb sci-fijének. Ettől persze még a filmvásznon el lehet rontani, de általánosságban az adaptációknál erre sok esély nincs, és én (a többséggel ellentétben) nem aggódom Gavin Hood rendező személye miatt.
(USA premier: nov. 1.)
Szörny Egyetem (Monsters University): Alapvetően a folytatások manapság semmi okot nem adnak arra, hogy egy ilyen jellegű írásnak a közelébe is kerüljenek (még ha ez tulajdonképpen egy prequel is lesz). Azonban ezúttal egy kiváló animációs filmről beszélünk, és a Pixarról, amely a Toy Story esetében például már megmutatta, hogy erőlködés, önismétlés és a sokadszorra lehúzott bőr érzése nélkül lehet egy történethez még filmeket gyártani. Na meg azt a zseniális húzást is ki kell emelnem, hogy az első rész óta eltelt idő alatt egyetemistává cseperedett rajongókat pont egy szempontjukból aktuális tematikájú folytatással célozzák meg.
(USA premier: jún. 21., magyar premier: jún. 20.)
The Counselor: "Te, figyelj, kéne egy filmet csinálni, ami tuti siker lesz!
-Hát kezdetnek akkor kell egy rakás híres színész, mondjuk Brad Pitt, Michael Fassbender, Jaiver Bardem vagy Penelope Cruz.
-Jó, jó, de ettől még mindig meg lehet bukni, valami jó rendező is kéne.
-Akkor legyen Ridley Scott, vele nem fürödhetünk be.
-Rendben, de én tényleg azt szeretném, hogy ez a film 150%-os siker legyen, szóval kell valami tuti forgatókönyv is.
-Felhívom Cormac McCarthyt..."
És lőn....
(USA premier: nov. 15.)
Twelve Years a Slave: Az elmúlt évben a Shame sikere Steve McQueen nevét nemcsak a nagyközönséggel ismertette meg, hanem a stúdiók élén ülő pénzeszsákokkal is. Úgyhogy következő művéhez, amely az 1800-as évek rabszolgatartó Amerikájában játszódik, kapott néhány egészen "középszerű" színészt: Brad Pitt, Michael Fassbender, Benedict Cumberbatch, Paul Giamatti, Garret Dillahunt, Paul Dano, Chiwetel Elijofor, és a Messzi dél vadjai-nak két felfedezettje, Quvenzhané Wallis és Dwight Henry. Ha ezt a felsorolást sikerült egy levegővel elvégezni, akkor el is kezdhetünk gondolkodni azon, hogy mennyire elképesztő film is kerekedhet ebből.
(nincs még USA premierdátum)
Tűzgyűrű (Pacific Rim): Ha még fent nem találtunk volna elég jelöltet a "2013 legkirályabb filmje" megtisztelő címre, Guillermo del Toro alkotása minden hátsó szándék nélkül ennek megszerzésére érkezik a mozikba. Valószínűleg néhányan túl tudják majd tenni magukat az előzetes után azon, hogy ez milyen zseniális látványorgia lesz (én nem vagyok közöttük), és felvetődik bennük a kérdés, hogy mégis mi fogja megkülönböztetni a tucatszámra érkező idióta blockbusterektől ezt az alkotást? Talán semmi, talán az, hogy del Toro minden, csak nem kommersz rendező.
(USA premier: júl. 12.)
És végül rendhagyó módon következzen egy 16. darab, amelyet FroG mindenképpen szeretett volna a listában látni, alább le is írja, hogy miért:
Only God Forgives: A Refn-Gosling együttműködés először tavaly durrant igazán nagyot, az ambiciózus dán rendező és az ifjú amerikai sikerszínész első közös projektje az a Drive volt, amely ugyan a bevételek tekintetében nem lett kiemelkedő, minden egyes valamit is számító évzáráson helyet kapott, és a nagyszabású díjátadókon is jelen volt, ilyen-olyan formában. Az Only God Forgives pedig úgy tűnik, ezt a sikerhullámot akarja meglovagolni. Az első promoanyagok ugyan nem túl bőbeszédűek, annyi biztosan tudható, hogy a sztori a Gosling által játszott Julian vérgőzös "hadjáratáról" szól, amellyel testvére halálát akarja megtorolni.
(Dán premier: máj. 23.)
