Alfred Hitchcock első Amerikában forgatott alkotása az egyik legnépszerűbb klasszikus hollywoodi darab. A film Daphne Du Maurier népszerű, azonos című kisértethistóriáján alapszik. Ez a némiképp melodramatikus rémtörténet hozta meg az igazán átütő sikert Hitchcock számára -noha már angol korszakában készített remekműveket-, melyet az Akadémia két Oscar-díjjal (legjobb film, legjobb operatőr) jutalmazott.
Maximilian de Winter (Laurance Olivier), angol földbirtokos több hónap elteltével sem tudja igazán feldolgozni felesége, Rebecca halálát. Egy kiruccanása folyamán azonban elvesz egy visszahúzódó lányt (Joan Fontaine). Az új környezetbe bekerülvén a birtok alkalmazottai nehezen békélnek meg jelenlétével és egyre több misztikus esemény történik.
A mára legendás rendező hiába is tört be az amerikai stúdiókhoz, a producerek szánt szándékkal egy angol írónő, angol közegben játszódó friss regényét erőszakolták rá, igaz az akkori amerikai cenzúra miatt az alkotóknak igencsak korlátolt mozgásterük volt. Talán ezért sem lehet igazán ráismerni Hitchcock kézlenyomatára a filmen, noha valóban egy tisztességesen megrendezett produkcióról van szó. Viszont olyan ritka effektus fordult elő velem ennek a filmnek a kapcsán, ami a párját ritkítja. A film időtartama ugyebár cseppet sem nevezhető rövidnek, több mint két órás filmről van szó, ráadásul meglehetősen régi is. De az az igazság, hogy A Manderley-ház asszonya mindvégig lekötött, szórakoztatott. Megtekintése után egy nagyon jó filmnek is tartottam, de pár napra rá már valamelyest elfelejtettem az egész filmet. Ez pedig nem a legjobb filmek sajátossága.
Pedig az az igazság, hogy korához képest teljesen jó ritmusa van, még csak némi erőfeszítés sem kell hozzá, jól nézeti magát. A színészek is jól helytállnak, de semmi maradandót nem nyújtanak. Na de Judith Anderson, Mrs. Denver szerepében. Mindenképp a filmtörténet legbizzarabb karakterei közt a helye, és igazán csak ő amolyan hitchcocki elem. Mégis, aki igazán uralja az egész történetet az maga Rebecca. Egy percet nincs a vásznon a címszereplő, ellenben egyértelműen ő ennek a filmnek a főszereplője. Ez pedig konkrétan Hitchcock zsenialitására vall, annak ellenére, hogy ezen rendezését nem tartom oly kiemelkedőnek.
A megtekintése alatt meglehetősen tetszett A Manderley-ház asszonya, azt azonban már nem tudom, hogy miért nem maradt meg élénkebben az emlékezetemben. Nem csodálkozok a maga korában elért sikerén, tényleg profi kis mozi, de mára talán nyugodtan ki is hagyható klasszikus, főleg, hogy Hitchcock-nak is számos kiválóbb alkotása van. Egy őszi este folyamán meg lehet próbálkozni vele, viszont sejtésem szerintem ez is olyan mű, melyet nagyon korán kell látni.
6/10
